Minden jog fenntartva!
A szövetségekről, szervezetekről, működésükről
és a Japán Hanshi Kai-ról.
és a Japán Hanshi Kai-ról.
Kedves Roland!
A hozzám írt leveledben az alábbi kérdéseket intézted hozzám.
1. Hogyan lehetne megelőzni a szövetségek szakadását?
2. A Hanshi Kai, a DNBK vezető tanácsa?
3. Ki hozta létre?
4. Ki nevezi ki őket?
5. A tagjai csak Jujutsu mesterek?
6. Ma kik a tagjai?
Hátulról kezdem a válaszadást, bár ezekre a kérdésekre már a válasz megtalálható előző leveleimben is.
Japánban a Dai Nippon Butoku Kai DNBK és minden más utána alakult harcművészetekkel foglalkozó szervezet megalakulása után kinevezi vagy megalakítja, létrehozza a szervezet legmagasabb címekkel és rangokkal rendelkező harcművészekből álló legfelsőbb szakmai irányító testületét.
Ezt magyarul nevezhetjük a szövetség legfőbb szakmai, technikai igazgató tanácsának. Tehát a technikai vezetők a szövetség legképzettebb és legsokoldalúbb mesterei.
Ennek a neve Japánban a Hanshi Kai. Vigyázat! Minden kisebb nagyobb szervezet saját Hanshi tanáccsal rendelkezik. A szervezetek Hanshi tanácsai felett minden gyülekezet legnagyobb nagymestereinek a gyülekezete, tanácsa állt. Ez volt a Dai Nippon Butoku Kai DNBK Hanshi Kai. Ez volt a Japán Budo legmagasabb szakmai elnöki tanácsa.
A DNBK vezetőit a japán császári ház nevezte ki, akik a többi DNBK vezetőségi tagokat a japán nemesség soraiból és a legkiválóbb nemesi származású harcművészekből (un Samurai családokból) választották ki.
A DNBK rendeletei alapján kialakították a különböző harcművészeti rendszereket (osztályokat) és kinevezték azoknak a vezetőit. Ezek a magas Dan fokozatú, de egyben kiváló harcművészek, nagyszerű és sokoldalú vezetői, mesterei voltak irányzatúknak és stílusuknak. Nem egy közülük kiváló kardforgató, íjász és más harcművészeti irányzat kimagasló tudású mestere volt.
Napjainkban, is mint régen a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke minden esetben a császári ház tagja volt. Jelenleg is, Őexellenciája Higashi Fushimi Jigo Nagyherceg, a Shorenin Templom Főapátja a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke. A DNBK székhelye. Japán, Kyoto.
A DNBK Hanshi Kai tagjai olyan világhírű harcművész legendák, akikre méltán büszke a világ és az egész Japán nemzet, akik a Kobudo, a Kendo, az Iaido, a Batto-do, a Jujutsu, a Judo, a Kyudo, a Karatedo, az Aikido rendszerek, stílusok kiváló ismerői és tanárai.
Természetesen mindenki egyéni elképzeléseinek megfelelően vezeti saját egyéni iskoláját, stílusát. Mivel Japánban elképzelhetetlen volt, hogy valaki saját magát nevezze ki egy stílus vagy egy Dojo vezetőjének, így ezt a feladatot a legmagasabb harcművészeti fórum a DNBK látta el. A DNBK kodifikálta a stílust, engedélyezte a Dojo megnyitását és adományozott magas Dan fokozatokat és Budo rangokat (Renshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, stb.) többek között olyan kiválóságoknak, mint Chojun Miyagi Karatedo, Hironori Ohtsuka Sr. Karatedo, Jigoro Kano Judo, Hiromasa Takano Kendo - Iaido, és még sokan másoknak, stb.
Fontos lenne pontosítani a szervezetekben kialakult szakadások okát. Persze ez az ok nagyon sok féle lehet, de eddigi tapasztalatok azt mutatják, a harcművészetek háza táján, hogy a tagok egy része azért válik ki, mert mindig van egy valaki, akinek nem tetszik valami és ő demoralizálja a többi tagot is.
Például nem tetszik neki a vezetés munkája, nem tartja megfelelőnek a vezetés szakmai tudását, aki saját véleménye szerint jobbat és többet tud szakmailag nyújtani a tagoknak, és jobb vezető lenne, mint a jelenlegi, de őt elnyomják és nem engedik érvényesülni. Ezért célját csak úgy tudja elérni, ha az őt követőkkel együtt kilép a régi szervezetből és új szervezetet alapít. Természetesen minden szervezetben a törvények értelmében kell az Alap-és az SZMSZ rendelkezéseket meghozni. A fenti példában nyilvánvaló, hogy a kiválni szándékozó tag nem kapta meg a Közgyűlésen a többségi támogatást, ezért a kilépésben és más szervezeti formában kezd gondolkodni, hogy megvalósíthassa elképzeléseit követőivel.
Persze sok esetben a tagok, a tanítványok nem érdekeltek a szervezet szétszakításában, de ők inkább követik a régi mesterüket, akit megszoktak már.
De a szervezet indokolatlan szétszakítását és tagság fent említett módon való szétválását igen is meg lehet és meg kell akadályozni.
Például úgy, ahogy a Magyar Budo Szövetség HBF Alap- és SZMSZ rendelkezései tartalmazzák egyetértésben a törvényi szabályozással.
Már a belépéskor a belépő személy önként tudomásul veszi, és azt aláírásával hitelesíti is.
Tudomásul veszi és elfogadja, hogy a szervezet és vagy képviselői által szerzett minden fokozatát és rangját, az önkényes kilépésével és vagy kizárásával, elveszti, azt megvonják.
Kilépéséről vagy kizárásáról minden esetben értesítjük a hazai és a nemzetközi Budo társadalmat, és a közvéleményt.
A személy kizárásához a magyar és a japán szervezethez köthető tagságának és Dan fokozatának törléséhez megkapjuk a japán szervezetektől az engedélyt.
Így a kilépett vagy kizárt egyénnek nincs semmije szakmailag, ami feljogosítaná egy új szakmai szövetség, szervezet létrehozására. Csak az a tudása van amit a régi szervezetben a régi tagok segítségével szerzett meg. Azt pedig a kilépésével, kizárásával nem folytathatja. Ha pedig mégis folytatja tevékenységét és ugyan azt a munkát folytatja, amit a régi szövetségben tanult a szövetség joggal lép fel ellene és törvényes úton védi meg érdekeit.
Ezt követően az ilyen személy hiába szeretne új szervezetet alapítani, arra nincs meg a lehetősége, hiszen szakmai munkáját folytatni japán segítség nélkül úgy sem tudja.
Természetesen ismert sok olyan egyén, aki kivált a régi szervezetből és nem érdekelte, a régi szervezet döntése, (hiszen tudja, hogy a japánok nem fogadnák be) mert ő (menetközben!) már egy nyugati szervezethez és annak mesteréhez csatlakozott, akivel folytathatja régi tevékenységét. A nyugati egyéntől kap új Dan fokozatot, amely általában magasabb, mint amit a régi szervezet segítségével a japánoktól kapott. A nyugati egyént és az általa vezetett szervezetet nem érdekli (jobb esetben nem is tud róla), hogy az új tagja miért és miként hagyta ott régi hazai és japán tagsággal rendelkező szervezetét.
Nincs szükség és teljesen értelmetlen dolog, hogy a tagság egy részének kiválásával új szervezet jöjjön létre, amely majd ugyan arra a szakmai munkára alapoz, mint eddig.
A fentiek alapján talán úgy egészíthetném ki az első kérdést, hogy hogyan lehetne megelőzni a sok szövetség megalakítását.
Sajnos ezen a területen, kis hazánkban, a szokásjog, a kialakulás sorrendje és minden más „fordítva” jött létre, így ezen segíteni már napjainkban nem igen lehetett.
Megpróbáltuk, de a rendrakásban, nem volt partnerem és segítségem.
Volt aki egyenesem megmondta, magától nem rakja a nyakára a kötelet.
Ahogy mondani szokás: a kommunizmusban még a verébnek is tilos volt az ugrálás.
Aki egy kis rendet szeretett volna tenni, de nem volt az ő emberük, azt egyszerűen a sárba taposták. A húsos fazékhoz nem mindenkinek volt hozzáférési lehetősége, sőt még annak szagát sem szippanthatta be akárki.
Mit is jelent ez és mi lett volna a helyes sorrend
A helyes sorrendben az én példámat állítom előtérbe:
1. Sok éven át egy japán (Japánban élő) Sensei szakmai irányításával tanulom Jujutsu tananyagot és a japán stílus vagy a szervezet hitelesen regisztrált tagjává választanak Japánban.
2. A folyamatos tanulás (szakmai tudás biztosítása) mellett a stílusvezető Japán Honbu (japán szervezet központja), az oktató Sensei javaslatára kineveznek a japán Budo szervezet hazai koordinátorává. DNBK Szépvölgyi Géza Koordinátor Hungary
3. Később, amikor a koordinátor más embereket is bevon a japán szervezet munkájába (a japán Sensei kizárólagos jóváhagyásával) a szervezet központja és a Hanshi Kai engedélyével, megbízással létrehozza a hazai szervezetét, melynek a neve most már hivatalosan DNBK – Hungary Branch. A megbízott hazájában japán engedéllyel, hivatalos bírósági bejegyzéssel bejegyezteti szervezetét, lefedve annak teljes szakmai tevékenységét.
4. További szervezet alakítása már nem szükséges. Hiszen a szervezet szakmai központja már létezik Japánban. Ott létrehozták a tagok tudása és száma alapján a helyi tagország szervezetét. Kinevezik a koordinátort, aki ettől kezdve, mint kizárólagos képviselői és meghatalmazott szakmai vezetői státuszt élvez a japán Honbu által
5. Probléma, rivalizálás nincs, mert kizárólagos döntési joga csak a japánoknak van. Ha valaki önként kiválik, kilép a szervezetből vagy kizárják, annak a Japán Honbu azonnal törli tagságát és Dan fokozatait, tehát hiába is próbálkozna bárki is nem, tud szervezetet alakítani a japánok engedélye nélkül, hiszen a japánoktól új engedély kiadására, a kizárása miatt nem számíthat.
Nálunk, Magyarországon sajnos másként alakultak a dolgok a kezdeti 1965-ös évektől.
Fű, fa virág tanult és gyakorolt mindenféle japán harcművészetnek mondott stílusokat. Nem a japánoktól tanultak, sok esetben, saját maguktól, nyugatról csempészet könyvekből!
Én is ezektől a magyar mesterektől tanultam először, tehát kezdetben én sem japán irányítással kezdtem el Jujutsu tanulmányaimat.
Ők nem gyakoroltak és nem tanultak soha japán mester szakmai irányításával, hanem egy nyugati egyén szakmai útmutatásai alapján ismerkedtek meg a Jujitsuval vagy a japán Bud valamely irányzatával. A 60-as, 70-es és 90-as években nyugatra eljutni az nehéz ügy volt, csak a „vonalas jóembereknek” sikerült ez.
Elhitték, és mi is elhittük, hogy ez a nyugati egyén (nyugati kapcsolat) Japánban vagy egy japán Sensei irányításával tanulta stílusát. Ezt könnyen mondhatták, hiszen senki sem tudta állításukat ellenőrizni Japánban. Ez volt Robert Clarke és az általa vezetett WJJF, amelynek a 70-es évek végétől én is tagja voltam.
Alakítsd meg a saját hazai szervezetedet, mondta a nyugati stílusvezető.
Hamarosan gombamód szaporodtak hazánkban a különböző stílusú harcművészeti szervezetek, egyesületek, szövetségek
De ez nem volt jó! Sokan irigyek lettek az alapítókra. Nekik is kellett saját szervezet, ahol ők a királyok a stílusvezetők.
Kiváltak a régi szervezetből, feldarabolták a régi egységes szervezetet, és újakat hoztak létre. Egy idő után ezeket is megirigyelte valaki, ezeket is szidta valaki, aki megint megbontva a nehezen kialakult egységet, kivált és magával vitte híveit egy új szervezetbe.
Senki sem vette észre, hogy minél több nyugati harcművésszel kerültünk kapcsolatba, a régi szervezetek váratlanul feloszlottak, átalakultak és még több újabb szervezet alakult. Természetes volt, hogy magyarjaink nem a nyugatiak csalárd magatartásában látták a hibát, hanem saját szervezetüket és az addigi jó barátaikat okolták a bajokért és egy új szervezetben keresték a boldogulásukat, de ott is tovább bálványozták az „új nyugati nagymestert” szakmai vezetőjüket.
Folytassam? Ugye nincs értelme?
Egyszer csak jött valaki és azt mondta
* Elég a nyugatiakból, minden esetben kiderült rólatok, hogy csalók vagytok!
* Éveken át becsaptatok minket!
* Elég a sok pénzsóvár nyugati harcművészből és szervezeteitekből!
* Azt mondtátok ti, vagytok a japánok megbízottai, pedig semmi közötök a
japánokhoz és a japán harcművészetekhez, de bennünket ezzel hitegettetek és
minket is az orrunknál fogva vezettetek!
* A harcművész technikáitokon csak nevetnek a japán harcművészek!
* A nyugaton készült japános papírjaitok semmit sem érnek Japánban!
* Szítottátok az ellenséges hangulatot, egymásnak ugrasztottatok bennünket.
* Az addigi jó barátok miattatok ellenségek lettek!
* Színleltétek a segítséget, a barátságot, pedig csak a pénzünk kellett!
* Egyetlen Dan fokozatotok sem származik eredeti japán mestertől!
* Ebből elég volt!
* Hol vannak a japánok? Ezután csak japánokkal fogok dolgozni és csak tőlük fogok
Jujutsu-t tanulni.
Ez a valaki minden gáncsoskodások és nagy nehézségek ellenére elhívta és elhozta Budapestre Japánból a legjobb japán mestereket és elhozta azokat a legjobb nyugati harcművészeket is, akik valóban a japánoktól tanultak. Évek teltek el, amíg ez a nagy áldozatokkal járó munka eredménye egy kis sikert hozott, de addig úgy tűnt, hogy kis hazánkba egy fecske sem csinál nyarat szlogen igaznak bizonyul a rendszerváltás ellenére is.
Ez a valaki én voltam.
Azok, akik a nyugatiaktól kapták a magas japános „Dan”' fokozatukat és hatalmukat, megijedtek. Mi lesz velünk, ha minden kiderül, hogy:
• semmi közünk nincs a japánokhoz, a japán Honbu-hoz??
• stílusunk kitalált,
• danjaink nem eredetiek,
• nincs semmiféle meghatalmazásunk, vizsgáztatásra, oktatásra,
• stb.
Nem baj, nem hagyjuk, hogy ezek kiderüljenek, van pénzünk, van hatalmunk, vannak régi jó kapcsolataink, vannak jó üzletfeleink és különben is sokkal többen vannak olyanok mint mi, és ők sem akarják elveszteni amit eddig megszereztek, tehát harcolunk, nem adjuk fel a megszerzett hatalmunkat megtartjuk, össze fogunk és eltapossuk a fáklyavivőt és követőiket! Ha fáklyavivő nem lesz, ismét mi leszünk az urak és minden visszatér a régi mederbe.
Így is történt volna, de már sem engem, sem a fáklyát nem tudták már eloltani. Egyre többen emelik fel ezt a fáklyát és mutatják meg a klasszikus Japán Budo Kultúra igazi fényét.
Valaki azt kérdezte tőlem mit szólók ahhoz, hogy milyen sikeres a stílusa, hiszen csak hazánkban a szakszövetség cc huszonhárom stílus szervezetet tart nyilván, pedig Japánban is csak 5 klasszikus stílust tartanak nyilván.
Mit is mondhatnék én erre. Semmit, bár vélelmezhető lehetne, hogy kis hazánk szövetségébe a stílusok háza táján maghasadás volt és minden stílus vezetője külön kinevezést kapott a japán stílus központjától, nem? Vagy egyáltalán mit számít az?
Mit számít, a fény előbb vagy utóbb őket is eléri
Megjegyzem az EU-ban a klasszikus Japán Budo Kultúra a Kulturális Világörökség védett része! Ott nem lesz helye olyan szervezetnek, amelyek most semmibe veszik a klasszikus Japán Budo Kultúrát. Ha egyszer hazánk az EU tagja lesz, talán a változások szele is jobban érezhető lesz.
Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi
© Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.
