A klasszikus Japán Kobudo-ról 2

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus Japán Kobudo-ról
2.

A levélírók kérésére váltsunk ismét néhány szót a klasszikus Japán Kobudo és a magyarkobudo közötti különbségekről.

Idézet egy régebbi cikkemből:
… . De ő másként cselekedett.  Így nem lehetett az, ami lehetett volna.   Tehát, ha a volna ott nem lett, volna, akkor ez a probléma sem volna. De hát van, és ezzel szembe kell nézni előbb vagy utóbb.
 A klasszikus Kobudo-t Japánban, amely a Japán kontinensen vált ismertté, a hivatalos és mindenek felett álló kizárólagos Kobudo-nak ismerik el Japánban. Az I. majd a II. Világháborút követően az Okinawa-i harcművészetek, a Karatedo (régi neve. Toudijutsu, Karatejutsu) nemzetközi elterjedésével együtt az Okinawa-n használatos és egyértelműen az agráriumhoz köthető harci eszközök is igen népszerűek lettek. A harci célokra alkalmassá tett agráriumban használatos eszközök, a filmek és a nyugati propaganda révén hamar népszerűvé váltak. Ennek következtében kialakult az un. Okinawa-i Kobudo, melyben többek között ilyen eszközök is találhatók, mint például: -    Nunchaku -    Sai  -    Tonfa -    Kama -    Bo -    Stb.
Bár Okinawa is a Japán kontinens része, mégis a harcművészetek tekintetében az Okinawa-i harcművészetek más megítélés alá esnek Japánban. Amíg a japán kontinensen évszázadok alatt alakult ki a kardforgatás és a harcművészetek gyakorlata, addig (a napjainkban ismertté vált) az Okinawa-i harcművészetek eredete a történelmi japán harcművészetekhez viszonyítva, alig 90 éves.  Tehát Japánban „két un.” Kobudo rendszer tartanak elfogadottnak.  Egyik a japán kontinensen ismertté vált, a klasszikus és több évszázados hadászatban használatos harci eszközök és ezek gyakorlati használatán alapuló elvek és technikák, melyek általánosan elfogadott neve: a Japán (Nippon/Nihon) Kobudo.  A másik pedig az 1900-as évek elején kialakult és egyértelműen az agráriumhoz kötődő eszközök harci gyakorlata, mely szorosan kötődik a napjaink Karatedo művészetéhez, amelynek az általánosan elfogadott neve: Okinawa-i Kobudo.  Ez a két Kobudo rendszer jól elkülönített és minden technikai gyakorlatában nagyon különböző harcművészeti rendszerek. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, a Kobudo rendszerben elfogadja az Okinawa-i irányzatot is, amely ilyen formációban akár a Karatedo-hoz is köthető.

A két Kobudo rendszert Japánban soha sem keverte össze senki. Nem úgy a nyugati világban.  Sajnálatos, hogy Japánon kívül sokan teljesen összekeverték a különböző japán és más nemzetek harcművészeti eszközeit, használatát és mixelték azok technikáit is.
A nyugati világban nagyon elterjedt, de sem Japán, sem Okinawa-i Kobudo-nak nem nevezhetők azok az eklektikus technikák, melyek a klasszikus japán fegyverek és az Okinawa-i agráriumból való harci eszközök idétlen forgatásán alapszanak és az azzal való hadonászás, csapkodás, vagdalkozás összevissza mixelt gyakorlataiból alakultak ki, melyek egyáltalán nem elfogadottak és nem elismertek Japánban, főleg nem Japán vagy Okinawa Kobudo név alatt.  Sokan azt mondják a nyugatiak közül, mind a kettő japán harcművészet, nincs a névben különbség, akkor miért ne keverhetnénk és nevezhetnénk egybe az egészet Kobudo-nak. Valóban az általános köznyelv egyszerűen csak Japán Kobudo-nak nevezi őket, de mindenki tudja, hogy két különböző dologról kell beszélni.

Minden esetre nevetséges az ilyen gondolkodás nyugatias gondolkodás és nem is vezet semmilyen eredményre. Jól néznénk ki, ha a magyar karikás ostor művészetét összemosnánk a lasszóval, karddal összefüggő elméleti és gyakorlati ismeretekkel is. Mondhatnám azt is, hogy magyar étel a halászlé és a gulyás is. De még egyetlen egy magyar szakácsnak nem jutott eszébe a kettőt összekeverni.

Ezzel szemben egyes magyarok és nyugatiak a Japán és az Okinawa Kobudo-t teljesen összemossák, mindent összekevernek és mixelnek, ami a technikai gyakorlatokat illeti.   Valóban nagyon megtévesztő lehetett az elmúlt években sokak számára ez a „magyarkobudo stílus”, hiszen mit tapasztalt a laikus, aki elment a moziba és a filmek hatására ő is ilyet akart tanulni: 1. A ruházat, a szavak, az etikett, az öltözék olyan japános,  2. a fegyverek, a harci eszközök mind japánosak, mert ilyet csak ott használnak,  3. stb. Tehát a fentiek, a laikus számára, mind azt a látszatot keltik, hogy itt csak igazi japános harci dolog lehet, és nem más. Ismétlem, a hitelességet erősíti a laikusban, a filmekben látható hasonlóság is, hiszen a magyarkobudoban sokszor láthatók olyan gyakorlati elemek is, amelyek eddig csak a filmvásznakon láthatott a nagyérdemű. Az ilyen esetben bizony a laikus, aki elmegy egy ilyen edzésre az akár meg is esküszik arra, hogy amit ő tanul az eredeti és tiszta „japán Kobudo”.  Sajnos a helyzet ezen a területen az elmúlt 9 – 10 év alatt semmi sem változott, független attól, hogy meghívásomra jártak hazánkban olyan nagytiszteletű japán Hanshi-k, akik a klasszikus Japán Kobujutsu, Kobudo nagy és elismert harcművészei és a japán kardforgatás kiváló mesterei voltak. Megjelentettem hazánkban hiteles japán kiadványokat, szakmai anyagokat. Minden hiába a magyarkobudo egyenlőre változatlan maradt.  Tartózkodjunk a klasszikus Japán Budo Kultúra (Kobudo, Iaido, Jujutsu, stb.) meghamisításától. 
 

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.