Minden jog fenntartva!
Néhány szó a
klasszikus Japán Budo rangokról, Dan fokozatokról,
a Japán Budo oklevelek, diplomák, elfogadásáról és honosításáról
klasszikus Japán Budo rangokról, Dan fokozatokról,
a Japán Budo oklevelek, diplomák, elfogadásáról és honosításáról
Mielőtt tárgyalnánk, e témakört tényként kell kezelni és mindenki számára egyértelműen világossá kell tenni, és mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy
1. A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag Japánhoz és a japánok által létrehozott és kialakított Budo harcművészetekhez köthetőek!
2. A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag a klasszikus és tradicionális japán harcművészetekben használatosak, mert eredendően csak Japánhoz köthetőek, máshova nem!
3. A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok egyértelműen a Japán történelem, a klasszikus Japán Budo részei és kizárólag csak a kiváló harcosok és katonák minősítésére használták.
4. Napjainkban, Japánban, a kodifikált japán harcművészeti szervezetek a klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok, (oklevelek, diplomák, igazolások, stb.) kiadásakor (tehát az egyén minősítésekor) utalnak a történelmi „un. Samurai” időkre, de egyben kifejezik napjaink változó világában oly fontos minősítési szinteket. Olyanokat, mint a Kyu – Dan, az oktatói, a tanári, a vezető pozíciókban fontos (Seito, Dooshi, Shidoin, Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, Sensei, Shike, Soke, Doshu, Sosai stb.) rangokat, címeket is.
5. A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangokat, címeket, Kyu és Dan fokozatokat csak és kizárólag az arra meghatalmazott Japán székhelyű, Japánban működő, Japánok által és Japánban alapított, a japán a császári ház és a kormány által fel és meghatalmazott japán szervezetek adhatnak ki, az arra érdemes japán és nyugati egyéneknek, tehát szervezetük tagjainak. Azok, akik nem tagjai a szervezetnek, teljesen kizárt, hogy kapjanak hiteles Budo elismeréseket.
Sajnos sokszor arról kapunk híreket, vagy halljuk, hogy valaki azt mondja, hogy ő egy nyugati (német, olasz, francia, angol, amerikai, stb.) állampolgárságú és nemzetiségű kiváló harcművésztől, és vagy egy európai, amerikai, stb. székhelyű és alapítású harcművészeti szervezettől - tehát nem Japánban élő japán mesterről és nem Japánban működő kodifikált japán Budo szervezetről beszél – magas japán Budo Dan fokozatot, rangot, címet kapott és az kodifikálva van Japánban.
Természetesen elhiszem, hogy kapott, de azt soha sem, hogy annak bármi köze is lenne Japánhoz és a kodifikált japán harcművészetekhez.
Soha senki ne higgye el, hogy a japán harcművészek és szervezeteik meghatalmaztak volna valaha is, bárkit is, arra, hogy a nevükben japán Budo igazolásokat, diplomákat állítson ki és azt kiadja, úgy mint egy hiteles Budo okiratot.
Amennyiben bármely hivatalosan Japánban működő, japán szervezetben érvényes tagsággal rendelkező nyugati állampolgárnak adományoznak magas Budo Dan fokozatot vagy rangot, azt ők személyesen fogják kiállítani, kiadni és erre nem kérnek fel és nem hatalmaznak meg soha senkit.
Ha valaki ilyen esettel találkozik, keresse meg a hivatalos japán Budo szervezetek hazai képviselőjét és kérje, hogy ellenőrizzék le annak valódiságát Japánban. Az ilyen úton kiadott Dan fokozatok és Budo rangok ki által lettek kiállítva és azok hitelesítve vannak-e Japánban vagy sem. A nemleges választ előre ismerjük, ahogy ez megtörtént már az elmúlt években is.
Azt is nagyon aggályosnak kell tekinteni és fenntartásokkal kell kezelni, (azonnal ellenőriztetni kell Japánban!) ha egy nyugaton élő – tehát nem Japánban! – (Japánból több évtizede elköltözött) japán származású harcművész, aki már rég felvette és rendelkezik más nemzet állampolgárságával japános Budo Dan fokozatokat és rangokat, címeket adományoz, akkor, amikor arra, feltételezhetően nincs semmiféle fel– és meghatalmazása a kodifikált Japán székhelyű Budo szervezettől.
Nem kell senkinek különösebben ezt megmagyarázni, hiszen már elhagyta Japánt, elhagyta a hazáját, más nemzet állampolgárságával rendelkezik nincs vagy megszűnt a Japán Honbu-val a kapcsolata.
Amennyiben munkáját folytatni akarja, ahhoz kellene a Japán Honbu engedélye, de Japánban nem megengedett, hogy ha valaki elhagyja a hazáját, az rendelkezzen bármilyen japán engedéllyel.
A japánok sem szeretik a hazához hűtlenné vált embereket.
Az pedig a jéghely csúcsa, amikor arról hallani, hogy egy Japánban élő, ott stílust és Dojo-t vezető japán mester Karatedo (8. Dan) Hachidan fokozattal, Jujutsu Kudan-t (9. Dan) és Soke címet adományoz olyan személynek, aki soha sem volt az ő szervezetének tagja, tanítványa az előtt.
Megjegyzendő, hogy ennek a Shito Karatedo mesternek és stílusának (aki hivatalos tagja a japán JKF-nek) soha sem volt semmi köze a Jujutsu-hoz, soha sem volt semmiféle Jujutsu Dan fokozata, rangja.
Az csak természetes, hogy ehhez soha sem volt meg a JKF vagy más szervezet engedélye.
Arról már beszélni sem érdemes, hogy miért és ki - mi vette, vehette rá arra, hogy kiadjon ilyen okmányokat, hiszen még Japánban is olyan kevés a hivatalosan regisztrált ~Jujutsu Kudan és a Soke cím. Így az általa jogtalanul adományozott Jujutsu Dan és rang jogtalan és hiteltelen. Megmagyarázhatatlan, hogy egy Karateka miként adhat bárkinek is Jujutsu Dan fokozatot és rangot, holott ahhoz nincs semmi köze. Erre még Japánban sem volt példa. Az szinte már csak hal a tortán, hogy a megajándékozott el fogadta és viseli is az így kapott fokozatot és rangot.
A nyilvánvaló tények ellenére a fentieket még is nagyon sokan figyelmen kívül hagyják és szinte örömmel elfogadják (sőt fizetnek is érte!) a nyugatiak által adott hiteltelen japános kinézetű diplomákat.
Tehát csak a fentiek tükrében lehet beszélni e témakörről, amely a nyilvánvaló tények ellenére nagyon sok embert foglalkoztat a különböző harcművészetekben elért fokozatokkal és rangokkal kapcsolatosan.
Ebben a cikkben egyértelműen csak azon a Dan fokozatok elfogadhatóságáról beszélek, illetve írok, amelyek eredete kizárólag Japánhoz kötött.
Mit jelent ez.
Csak olyan japán eredetű japán Budo címekről, rangokról és Dan fokozatokról, kinevezésekről beszélek, amelyeket kizárólag Japánban kodifikált japán Budo szervezetek adtak ki.
Sem Japánban és sehol a világon a kodifikált Japán Budo Kultúra egészében, sehol és soha sem volt elismert, elfogadott a nyugaton szerzett –nyugati egyének és szervezetek által kiállított és adományozott – japános Dan fokozat és más japánosnak mondott egyéb un. „Budo igazolás”.
A klasszikus japán Budo harcművészetek elterjedése a nyugati világban az 1900-as évektől kisebb nagyobb megszakításokkal mondható folyamatosnak. Kevés az olyan japán harcművész, akiknek engedett volt, az hogy a Dai Nippon Butoku Kai DNBK engedélyével járták a világot, hogy megismertessék stílusukat és más japán harcművészeteket, az 1910 és 1938 közötti időszakban. Ilyenek voltak többek között: Jigoro Kano és a Kodokan tagjai.
A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészetek elterjedése igazán az 1955 -1985-ös években vált nagyméretűvé a nyugati világban. Japánban a harcművészeti stílusok vezetői felismerték, hogy ez milyen nagy jelentőségű az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra világméretű elterjedése szempontjából.
Megjegyzés:
Több japán harcművészeti szervezet és stílus irányzat már az 1970-es évek elején kitárta kapuit a nyugati harcművészek számára.
A klasszikus és tradicionális japán Budo hagyományokat őrző Dai Nippon Butoku Kai DNBK csak az 1990-es évek elejétől nyitott és adott lehetőséget a nyugati harcművészeknek a tagság elnyerésére. Napjainkban a DNBK politikája változatlan. Csak olyan harcművészek lehetnek a DNBK tagjai, akik hűen követik a klasszikus Japán Budo Kultúra hagyományait. Ezért elmondható, hogy sok más japán harcművészeti szervezethez képest a DNBK kis létszámú nemzetközi tagsággal bír az igen szigorú felvételi és egyéb tagsági követelmények okán.
Nagyon sok japán szervezet titkolja, de mindenki előtt nyilvánvaló tény az, hogy vezetőinek minősítése, magas Budo rangjaik és Dan fokozataik, a DNBK-tól származnak.
Ennek érdekében Japánban csak néhány egységes és integrált irányzatokat összefogó Budo Renmei (harcművész szervezet) kapott hivatalos kormányzati engedélyt arra, hogy nyugaton élő egyéneket bevonjon a japán szervezet munkájába és azokat hivatalos taggá válassza. Ezeknek a tagoknak lehetőségük nyílt a hivatalos tagságuk révén, hogy megismerjék, tanulhassák és gyakorolhassák a klasszikus japán Budo harcművészeti rendszereit és azok stílusainak technikáit.
Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a japán tagok mellett a nyugati tagok is, bizonyos gyakorlati idő elteltével, az általuk gyakorolt stílusban tudásszintjük alapján minősítést (Budo elismeréseket - Dan fokozatokat – igazolásokat) kapjanak ezektől a hivatalos japán szervezetektől a stílust vezető japán mester ajánlására.
Elmondhatjuk, hogy ezek a tagsággal bíró nyugati harcművészek, hiteles japán Budo rangokkal és Dan fokozatokkal rendelkeznek. Nekik nincs szükségük arra, hogy külön gyártsanak mindenféle japános diplomát, oklevelet.
A Japán Budo oklevelek és diplomák,
elfogadhatóságáról, és a honosíthatóságról
A témában felmerülhet néhány kérdés, például
- Miért is kellenek ezek a szervezetek?
- Miért kell nekem DNBK tagnak lenni, amikor a stílusnak már a tagja vagyok?
- Miért is kell tőlük a Dan fokozat, amikor az a stílustól is megkapható?
- Miért kell fenn tartani a tagságot, ha már megkaptam a Dan fokozatot?
A kérdésekre akár napjaink politikája is választ adhat.
Az ENSZ az EU pontosan szabályozza nemzetközi kapcsolatok kérdéseit. A tagállamok az ENSZ az EU rendelkezéseivel összhangban alkotják meg a saját törvényeiket és rendezik egymás között a különböző kapcsolatokkal (pl: kultúra, oktatás, stb.) összefüggő témaköröket. Ezt követően már országonként a kinevezett hivatal, fórum jogosult felügyelni a megfelelően szabályozott kapcsolatok tartását.
Ez a helyzet igaz volt és igaz mai is az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra (harcművészetek) minden területére is Japánban. A Meiji restaurációt követően, cc: 1895 táján a japán császár rendelete alapján az összes japán Kobujutsu, Bujutsu, Budo harcművészeti stílusokat, iskolákat (Ryu-kat, Dojo-kat) egységesen egy szervezetbe tömörítették Japánban. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK volt ez a szervezet, amely kizárólagos jogokkal irányította Japánban a harcművészetek mindenféle irányzatát, stílusát, a japán császár és a parlament törvényi felhatalmazása alapján.
Tehát Japánban mindenkinek, aki bármilyen harcművészettel foglalkozott, stílust Ryu-kat vezetett, Dojo-kban tanított, stb. annak a Dai Nippon Butoku Kai DNBK-hoz kellett fordulnia engedélyekért, olyanokért, mint például:
o Stílus, iskola Dojo megalakításának működésének engedélyeztetése
o Vezetői megbízások, egyéb jogosultságok kérelmezése, engedélyeztetése
o Dan fokozatok adományozása és annak engedélyeztetése
o Címek, rangok adományozása, más kinevezések-és annak engedélyeztetése
o A stílus oktatási és képzési anyagának, iratainak jóváhagyása
o Stb.
Japánban 1895 – 1952-ig egyetlen harcművészetekkel foglalkozó személynek, stílusnak, Dojo-nak, Ryu-nak, nem volt engedélye arra, hogy önállóan nemzetközi kapcsolatokat tartson fenn a DNBK engedélye nélkül.
1952 után Japán visszanyerte függetlenségét és a harcművészeti stílusok vezetői is belátták a nyitás szükségességét nyugat felé. Japánban a változó társadalmi légkör lehetővé tette, hogy a DNBK mellett megalakuljon más harcművész szervezet is a DNBK-hoz hasonlóan és az részleges jogosítványokra tegyen szert a Budo-ban. Foglaljuk össze a fentieket.
o Japánban több száz harcművészetekkel foglakozó Ryu és Dojo működött és működik napjainkban is.
o A sok száz Ryu-t és Dojo-t egy egységes központi szervezetbe a DNBK-ba tömörítették
o Japánban a DNBK-t, mint központi szervezetet törvényesítették és felhatalmazták és megkapott minden törvényi felhatalmazást a harcművészeteket illetően.
o A Ryu-kat és a Dojo-kat, a harcművészeket a DNBK nyilvántartásba vette.
o A Ryu-k és a Dojo-k bár önállóan, de a DNBK központi irányításával működtek tovább
o A DNBK kinevezte és regisztrálta a Ryu-k, a Dojo-k vezetőit, akiket a szükséges címekkel és rangokkal ruházott fel
o A Ryu-k és a Dojo-k vezetőinek külön engedélyért kellett folyamodniuk a DNBK-hoz az alábbiakban
o Dan fokozat adományozásának jóváhagyása érdekében.
o Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan cím ajánlása érdekében
o A Ryu, a Dojo tanács, új Soke személy kinevezésének jóváhagyása érdekében.
o Egy új Dojo megnyitásának érdekében
o A régi Dojo tag kinevezése egy új alapítású Dojo élére, érdekében
o Nyugati egyén taggá nyilvánításának és fokozatának elismerése, regisztrálása érdekében
o A stílus Dan – Kyu szakmai anyagának elfogadása és bevezetése érdekében
o A központi szervezet a DNBK a fentiek és más előírások alapján mindent és mindenkit pontosan regisztrált és nyilvántartott Japánban.
Az 1980-as évek közepén és utána, aki eljutott Japánban, és ott lehetősége nyílt egy klasszikus japán harcművészeti Ryu-ban tanulni, egy japán Budo szervezet tagjává válni, Dan fokozatot, kapni az egy nagyon nagy dolog volt. A japán Ryu (magyar és minden más nyugati) tagjának, nekem is, tudomásul kellett vennem, hogy a Japánban egy japán stílus és vagy Dojo vezetője soha sem ad ki semmiféle igazolást vagy okiratot (l: oktatói engedély, Ryu képviselet, stb.) amelyhez nincs meg számára a DNBK engedélye.
A japán Ryu, a Dojo vezetői ezt nem is tartják fontosnak, hiszen számukra az a fontos, hogy az egyén náluk tanuljon, általuk fejlődjön, az ő stílusukat gyakorolja és képviselje.
Japánban sok magasan kvalifikált oktatója és képviselője van a Ryu-nak, ezért, ha az indokolt és szükséges ők majd utaznak és segítenek a magyar (nyugati) tagnak akár hazájában is tovább tanulni, fejlődni, ahogy az kell.
Ahhoz, hogy ilyen engedélyeket kaphasson egy magyar (nyugati) egyén, ahhoz nélkülözhetetlen, hogy tagja legyen a DNBK szervezetének.
A hiteles japán engedélyek birtoklása és bemutatása viszont nélkülözhetetlenül fontos a hazatérőnek, hiszen itthon is folytatni kell a gyakorlást, vezetni kell a Dojo-t. Amennyiben a külföldi személynek nincs Japánban a DNBK-tól kiérdemelt oktatói engedélye és Dan fokozata, akkor nem sokat tehet a harcművészeti gyakorlat folytatása érdekében.
Hiába rendelkezik valaki a Stílus, oklevelével, az egyéni Ryu Dan oklevelét itthon nem lehet önmagában honosítani, mert az nem állami okirat.
A külföldi tag esetében elsődleges a Ryu ajánlása annak érdekében, hogy a központi szervezet, a DNBK tagjainak sorába felvételt nyerjen. A külföldi személy taggá nyilvánítása után a japán Ryu igazolása alapján a DNBK, mint törvényes és az arra jogosult szervezet kiadja a kormányzat által hazájában is törvényesen elfogadható és honosítható Dan diplomát, stb.
További tanulmányi idő elteltével alkalmasság esetén ajánlásra kiadható az oktatói engedély, netán a képviselői okirat kiadása is szóba jöhet idővel.
Összegezve a fentieket
1. Nagyon fontos, hogy rendelkezzünk kellően elismert klasszikus japán Ryu, stílus tagságával.
2. Igazolt legyen a Japánban eltöltött tanulmányi idő.
3. Igazolt és regisztrált Dan vizsga a Hanshi Kai tagjai előtt, Japánban
A fentiek birtokában elmondhatjuk, hogy egy hiteles japán Ryu tagja vagyunk és rendelkezünk a Ryu Dan diplomájával.
Az egyedi alapítású saját harcművészeti stílus vizsgája és az általa adott Dan fokozata sehol nem elfogadott és nem honosítható. Tehát az így kapott Dan fokozattal senkinek nincs joga oktatni és Dojo-t vezetni. Szükséges olyan japán, szervezet, hivatal igazolásának birtoklása, amely megfelel a honosítás nemzetközi és nemzeti törvényeinek, szabályainak. Olyan japán hivatal okirata szükséges, amelyek a két kormány (japán – magyar) közötti megállapodás szerint elfogadottak az oktatás és a kultúra területén.
Japánban ilyen hivatalos szervezet többek között
A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, -
A Nippon Judo Renmei.
Cc 1965 – 1999-ig ezen szervezetek sorába tartozott a Kokusai Budoin IMAF is. A Kokusai Budoin – Kokusai Budo Renmei IMAF hazai és nemzetközi tevékenysége nem váltott ki osztatlan elismerést Japánban, hiszen teljesen és ugyan úgy működött mint a DNBK. 1999 elején történt belső szervezeti átalakulása és az új elnök megválasztását követően már elvesztette kormányzati támogatását és alapítványi formában működik tovább. Már az 1999 évet megelőzően is állandó vita témájaként, de már 1999-től az IMAF által kiadott Karatedo, Kendo, Iaido, Aikido, Kobudo Dan fokozatokat a kodifikált stílus szervezetek érvénytelennek tekintik Japánban, mert a kiadott Dan fokozatok tulajdonosai ritkán vagy egyáltalán nem rendelkeztek a stílusok, a Ryu-k hozzájárulásával, tagságával a vizsga és a fokozat kiadása idején.
Ez alól természetesen kivételek azok a japán és a nyugati tagok, amelyek a központi szervezetekbe való belépéskor már rendelkeztek stílusuk tagságával és a stílusuk támogatásával kapták meg tagságukat, ahogy én is.
Ezért fontos, hogy a központi szervezet tagága előtt rendelkezzünk a stílus tagságával, a stílus ajánlásával és igazolásaival ahhoz, hogy a japán Ryu - Dojo kérelmezhesse külföldi tagja felvételét a DNBK-ba vagy más engedéllyel rendelkező szervezetbe.
A japán Ryu – Dojo tagjának felvételi kérelmét a DNBK nemzetközi igazgatója elbírálja, véleményezi a benyújtott ajánlással és az igazolásokkal együtt, majd azokat felterjeszti a Japán DNBK Honbu Hanshi Kai elé.
A Hanshi Kai a beadott kérelmet és igazolásokat elbírálja, a stílus, a Ryu által küldött igazolást regisztrálja, akkor hozzájárul a tag felvételéhez.
A tag ezt követően már a DNBK szervezeti irányításával dolgozik tovább a stílusa munkáját folytatva, hiszen a tanító mestere a stílus vezetője a DNBK Hanshi-ja.
Egy bizonyos gyakorlati idő elteltével stílus, Ryu ajánlására, elméleti és gyakorlati vizsga letétele után, a japán DNBK Honbu kiadja az arra érdemes egyénnek a az oktatói engedélyt
Amennyiben az illető jó szervezői és vezetői adottságokról tesz bizonyságot, ajánlásra a DNBK Hanshi Kai kinevezi egy meghatározott időre képviselőnek, mely meghosszabítható.
Tehát már minden kéznél van.
o Rendelkezünk kodifikált Japán Budo központi szervezetének tagságával.
o Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles Dan diplomával.
o Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles oktatói engedéllyel.
o Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott képviselői megbízással.
Most már mehetünk és a kellő illeték befizetése mellett, kérhetjük - a japán szervezet írásos kérelmét csatolva – a japán Dan fokozat és egyéb más japán Budo okirat honosítását a szakvégzettség és szakképesítés tárgyában.
Az csak természetes, hogy a honosítást végző hazai hivatal Japánból is kér majd hivatalos visszaigazolást és ennek hitelesítése után, dönt, hogy a nemzetközi egyezmények alapján milyen honosított igazolás adható ki.
Ha minden rendben van, már nyugodtan vezethetünk Dojo-t taníthatunk és oktathatunk és senkit sem érdekel, hogy más szervezet, amelynek nem vagyunk a tagja mit mond, mi a véleménye és mit tesz.
Sok azoknak a harcművészeknek a száma, nyugaton és hazánkban egyaránt, akik megkapták néhány japán szervezet, Ryu – Dojo Budo Dan diplomáját. Tagsága alatt a japánok tudta és engedélye nélkül „csendben” új saját szervezetet alapított felhasználva a japánoktól kapott Dan fokozatot és Budo rangot. Amikor a saját alapítású szervezettel elérte célját és mindenki azt hitte, hogy szervezete mögött ott vannak a japánok titokban önkényesen elhagyta, kilépett a japán szervezetből és a saját alapítású szervezetében tovább „folytatja” tevékenységét, melyet már nem segít és támogat a japán Budo. De erről sem a saját, sem a szervezete nemzetközi tagjai nem tudnak, sőt ők úgy tudják, hogy a szervezeti munkát a japánok is támogatják, pedig nem.
A japánok egy idő után rájöttek, hogy tagjuk mit tett. Kizárták és megvonták Dan fokozatát és Budo címeit, mert az amit csinált az dicstelen és méltatlan a Japán Budo-hoz.
Vannak olyan harcművészek, akik japán szervezeti tagságuk idején kitüntetéseket kaptak Budo munkásságukért. Ők akik nem alapítottak saját szervezetet, folytatják stílusukban a munkát, de már nem dolgoznak a központi japán szervezetben. Ezek a személyeket a japán szervezet un. nyugdíjba küldte, de nem vonta meg a Budo Dan fokozataikat és rangjaikat, hiszen ők egy magasabb hivatal által lettek kitüntetve aktív munkásságuk idején.
Számtalan azoknak az egyéneknek a száma hazánkban és nyugaton egyaránt, akik belépnek a szervezetbe, hogy japán Dan diplomájuk legyen. Csak addig dolgoznak, a szervezetben amíg érdekük kívánja. A hazai szervezet támogatásával kapott japán Dan fokozat birtokában már nem érdekeltek a tagságban és önös érdekeiket szem előtt tartva „átlovagolnak” más inkább nyugati szervezetbe. A nyugati szervezet „természetesen” azonnal egy magasabb Dan fokozatot ad új tagjának, abszolút figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a japán szervezet törölte a kilépett – kizárt egyén Dan fokozatát.
Ismert előttünk olyan magyar és nyugati egyén aki szervezetről szervezetbe vándorolva 3 év alatt 5. Dan fokozatot „ért” el. Az csak természetes, hogy úgy vándorolt egyik szervezetből a másikba, hogy arról egyik szervezet sem tudott, de ő híresztelte magáról, hogy milyen magas Dan fokozatokat kapott itt és ott. Dicstelen rangok és fokozatok, , méltatlan személyek.
Sok magyar harcművészetekkel foglalkozó szövetség és szervezet tevékenysége, vezetőinek a magatartása nem jogkövető, de veszi a bátorságot, azt hirdetve magáról, hogy csak neki van joga honosítani a külföldről származó harcművészetek diplomáit Dan fokozatait.
Ez hazugság, félrevezetés és minden tekintetben jogsértő. Honosítási jogköre, külföldön szerzett okiratok, diplomák honosítása tekintetében csak a kormány által meghatalmazott hivatalnak van. A mi esetünkben ez az Oktatási Minisztérium ekvivalenciás ügyekkel megbízott hivatala.
Az egy más kérdés, hogy hivatalos honosítás nélkül egyes harcművészetekkel foglalkozó szövetségek hallgatólagosan is elfogadnak mindenféle nyugaton szerzett (nem Japánból származó) oklevelet, megbízólevelet és a tagjai közé felveszik az illetőt csak azért, hogy elmondhassák magukról, hogy milyen nagy és hatalmas az ő szervezetük. Természetesen ezeknek a nyugaton szerzett japános okleveleknek és megbízóleveleknek nincs semmi köze Japánhoz és az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeteihez.
Az megint egy másik történet, hogy ezekben a szövetségekben stílusvezetőként, nemzetközi képviselőként reprezentálják a nyugati diplomával rendelkező illetőt. Ez nem is lenne olyan nagy probléma, hiszen „házon és szervezeten” belül mindenki olyan rangot és titulust visel, és azt képvisel, akit csak akar, ha erre a szervezet Alap- és SZMSZ rendelkezései lehetőséget adnak.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szervezeten „házon” belüli ranggal és hatalmi pozícióval visszaélve, nem jogkövető magatartással megsérthetők azok a szervezetek és személyek törvényben biztosított jogai, akik, és amelyek nem tagjai annak.
Nem ezt sem tehetik. Mondhatnánk azt is (félig csukott szemmel), hogy addig nincs gond, amíg ezeket a dolgokat valaki ki nem hozza a „házból”. A probléma akkor van, amikor néhányan ezen szervezetek tagjai közül megfeledkeznek arról, hogy kiléptek a „ház” által védett területről, és azt terjesztik magukról, hogy ők az egyetlen és kizárólagos mindenre felhatalmazott személyek az országban, stílusukban. Mindenkinek csak az ő és szervezete által kiadott fokozatokat kell és szabad viselnie szerte az egész országban. Csak az működhet, aki az ő szervezetének a tagja és nem vezethet Dojo-t, edzőtermet, aki nem az ő szervezetéhez tartozik.
Ismerős ugye ez a mentalítás, amely az elmúlt 50 évben sem volt népszerű.
Ismert volt a MHÖSZ és vezetőinek fentiekhez köthető tevékenysége. 2004-ben Serflek József az MHÖSZ főtitkára a székesfehérvári Budo gálán több harcművész előtt többek között kijelentette, hogy a MHÖSZ csak mostanában lett hivatalosan bejegyezve, addig működése nem igazán volt jogszerű. Néhányan kifejezték nem éppen pozitív véleményüket, de ez már nem ide tartozó téma.
Óvakodjunk az ilyen meggondolatlan emberhez, a harcművészhez méltatlan, a Japán Budo-tól távol álló mentalitásoktól.
Köszönöm, hogy válthattunk néhány szót e témában is.
Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi
© Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.
