A klasszikus japán Kobudo-ról 3

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus japán Kobudo-ról
3.

Harmadik cikk

Kedves Harcművészek!  

A minden tekintetben kedves és hozzám írt e témákra vonatkozó magánleveleket nagyon köszönöm, számomra megtiszteltetés, ha segíteni tudok azoknak, akik a helyes utat keresik a valódi Japán Budo felé, harcművészeti stílusok és szervezeti hovatartozás nélkül. Számíthatnak rám.  A hozzám írt személyes jóindulatú, szakmai támogatást, segítséget igénylő, javaslattevő és korrekciót kérő levelek arra késztetnek, hogy kiegészítsem, és pontosabban írjak azokról a dolgokról, amelyeket csak futtában említek kedves P úr levelére írt válaszomban, mely először a www.jujutsu.hu weboldalon keresztül kapott nyilvánosságot.  Ismételtem megjegyzem, hogy P úr hozzám írt levele egyértelműen Szabó Andrásról és a hozzá köthető un. ”magyarkobudo - Szabó ryu kobudo-iaido” –ról szól. A válaszom is csak erre a témára szorítkozott.  Sok olyan egyén keresett fel az elmúlt években, akik a jellegzetesen magyarkobudot, Szabó stílust (Ryu-t) tanultak, gyakoroltak és ott különböző Kyu és Dan fokozatokat értek el. Sokan jöttek hozzám, sokan maradtak nálam, sokan elmentek tőlem is az idők folyamán. Akik maradtak, azok csak nyertek szakmailag, mert elértem számukra, hogy a japán Budo szervezetek hivatalos tagjaivá válhassanak, önmaguk és az autentikus Japán Budo Kultúra javára.   Tehát nézzük, hogy az e-mailok, kérések és javaslatok levelem mely részletére vonatkoznak.  Néhány sor az előbbi leveleimből. ... Egy Japánhoz utat kereső magyarkobudosnak adtam egy eredeti japán Kobujutsu szakanyagot, hogy tanuljon, lásson már valami eredeti japáni dolgot is. Amikor megkérdeztem tőle, mit tapasztalt, csendesen csak annyit mondott, hát ez bizony teljesen más, mint amit ők eddig ismertek. …

Azt hittük, és joggal gondoltuk, hogy nem volt könnyű ennek az embernek szembesülnie azzal, hogy amit ő japán Kobudo-nak hitt, az valójában csak egy egyszerű kitalált magyar dolog. Legyőzte önmagát, megkeresett és segítséget kért. Segítettem. Szerény lehetőségei szerint ott volt a különböző hazai és nemzetközi szemináriumokon barátjával és néhány tanítványával együtt. Ezek után kapott tőlem olyan japán Kobujutsu videó kazettát, amely Y. Sugino Kobujutsu Soke tanításait, gyakorlatait mutatja be.  Higgyék el nem kis dolog, kellett, ahhoz, hogy valaki elismerje, hogy amit eddig tanult az minden, csak nem japán Kobudo. Hozzá kell tennem, hogy ezek után nem lehetett könnyű dolog oda állni a tanítványok és barátok elé azzal, hogy - „Figyeljetek az, amit eddig tanultunk az csalás és nem volt igazi japán Kobudo-Iaido”.  Ezek után természetes volt, hogy barátaira is hatással voltak ezek az események. Ők is valódi japán Kobudo-t, Iaido-t és más harcművészetet szeretnének tanulni a jövőben. Elhozta őket. A támogatást, segítséget nyújtó nyitott kézbe, segítséget kérő kéz került.
Tévedtem! Tévedtünk! Mély megdöbbenéssel tapasztaltuk, ami nagyon sajnálatos, hogy a magyarkobudosok minden segítség és szakmai támogatás ellenére utólag mégis úgy döntöttek, hogy nekik nem kell az autentikus klasszikus Japán Kobudo, inkább visszatérnek a magyarkobudohoz és beolvasztják a japánoktól tanult technikákat a saját maguk kis magyarkobudojába.

Néhány sor az előbbi leveleimből. … Elvittem őket a DNBK Európai Rensei Taikai-ra, ahol a Dai Nippon Butoku Kai DNBK ID nemzetközi igazgatója Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi tartott Harai no Gi Iaido bemutatót. A magyarkobudosokat szinte sokkolta a látvány. …
 Mivel a levél és az arra küldött válasz nem a DNBK ERT-n végzett munkáról szól, mégis tegyünk egy kis kitérőt erre is, ha már sok e-mail-ben erre is utalnak.  Hazánkban nem csak a Kobudo, hanem nagyon sok olyan harcművészeti irányzat is van, ahol minden megtalálható, ami japános jellegre utal, csak éppen az ott tanult gyakorlatoknak, a technikáknak, az adott és kapott Kyu – Dan fokozatoknak, tehát az  egész dolognak, irányzatnak, nincs semmi köze az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra rendszereinek vagy azok bármely japán harcművészeti stílusához. 
Egyszóval, valamilyen japán harcművészetnek hirdetett, olyan magyar és nyugati személyek által kitalált harcművészeti szervezetekről és stílusokról beszélek, amelyeknek valójában semmi köze a klasszikus Japán Budo Kultúrához. Természetesen ugyan ez vonatkozik az ilyen szervezeteket alapító személyek munkájára és Dan fokozatára is.  Az csak természetes, hogy mindenki nagyon büszke a saját stílusában elért eredményeire és az ott tanultakra.  Talán az is természetesnek tűnhet sokak számára, hogy vannak olyanok is, akik elmennek egy hazai vagy nemzetközi szemináriumra és az ott látottakat, összehasonlítják, netán szembe állítják a saját stílusuk technikai anyagával. Ezzel nincs semmi gond, ha a tanultak és a látottak stílusbeli eredete egyértelműen összeköthető vagy kapcsolható egy valódi japán harcművészeti rendszerhez.

Ez nem vonatkozik a P úr levelében említett magyar Szabó András által alapított magyarkobudora.  A DNBK ERT-n (2003. Magdebourg) részt vett nemzetközi Nippon Jujutsu Do, Karatedo és Kobudo irányzatok képviselői minden tekintetben kiérdemelték a DNBKID (ID = International Division, Nemzetközi Osztály) legmagasabb elismerését. A magyar Nippon Jujutsu Do csoport Ishin Ryu Jujutsu Do Kata Waza vizsgabemutatója méltán váltotta ki a legmagasabb elismerést az összes Jujutsu vizsgabemutató közül, ugyan úgy, mint 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben Kyoto-ban.  Örömmel mondhatom, hogy minden félelmem és kétkedésem ellenére, nagy meglepetés volt, hogy a DNBK-Hungary HBF új Kobudo – Sogo Budo osztály tagjai dicséretet érdemlő edzés munkát végeztek a továbbképző gyakorlati szemináriumokon. Minden DNBK oktató Shihan, Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi-val az élen nagyon meg volt elégedve az  egész magyar csapat szakmai munkájával és edzésbeli hozzá állásával.  Néhány sor az előbbi leveleimből.
… Ők ilyet még nem láttak, de jó magyar szokás szerint az egyik megjegyezte, hogy néhány vágást ő másként csinál majd stílusában. …  Mint említettem az új DNBK-HBF Kobudo osztály tagjai nem voltak könnyű helyzetben a DNBK ERT-t részvételét illetően. Sok minden gátolta a munkájukat, de elsősorban az, hogy a munkájukat, egyéni stílusukat, technikáikat nem kísérte valami osztatlan nagy elismerés. Persze ezért ők nem minden esetben hibáztathatók. Az, amit ők szakmailag megtanultak, ahogy azt előadták, bemutatták, az japán szemmel O és nem több. Ezt tudták nyújtani, tehát ezt így is adják tovább.  Hát mit is mondhatnék az ERT-t illetően elég szkeptikus voltam a látottak és hallottak alapján.  El kell mondanom, hogy az ERT Budo vizsgabemutató és szeminárium után négyszemközt személyesen is elbeszélgettem azzal a résztvevővel, aki az általam leírt megjegyzést tette. (Csak a tisztesség kedvéért jegyzem meg, hogy az illető személy egy jóindulatú, jó képességű, szívélyes, udvarias, igazán tanulni vágyó ember, aki megérdemli a támogatást. A problémán túl léptem.) Igaz ez nem volt elbeszélgetés inkább nagyon is kemény letolás és figyelmeztetés. Megvallom, nem válogattam a szóvirágok között.

Megkérdeztem őt  • járt már valaha is japán Hanshi által vezetett szemináriumon?  • járt Japánban, edzett japán Dojo-ban? • látott már valaha is ilyen Katana Kata Iaido gyakorlatot?  • dolgozott már japán mesterrel személyesen? • ismert egyáltalán ilyen irányzatban bármilyen japán Hanshi-t is?  A válasza minden kérdésemre egyértelmű NEM volt.
Közöltem vele, hogy folyamatosan megsértette a Budo etikett szabályait, amikor véleményt nyilvánított a Kata Waza és  a Harai no Gi bemutató gyakorlatok alatt. A magatartását a DNBK ID főtitkára is észrevételezte.  Bocsánatot kért és csak annyit mondott, hogy rossz szokás, de nem rosszindulatból tett megjegyzéseket, hanem azért mert nem tudta megállni, hogy a látottakat ne kommentálja, közölje társával. Mit kommentált kérdeztem, amikor még ilyet soha sem látott még az életében? Közöltem vele, hogy a látottakról mindenkinek volt a saját véleménye, de ezt nem a helyszínen és nem a gyakorlat alatt szokás megbeszélni. Nagyon sajnálja, mondta még egyszer és azt ígérte a jövőben több ilyen nem, fordul elő.  Sajnos részemről hiú ábránd volt bízni benne, mert nem volt semmiféle közös jövő.
 Néhány sor az előbbi leveleimből.
… A lényeg az, hogy lassan de biztosan a magyarkobudo társadalom is rádöbben, hogy a japánok nélkül nincs japán Kobudo. …

Válaszomban egyértelműen pozitívnak ítéltem meg, hogy sok más magyarkobudos felismeri, hogy az eddig járt út nem az igazi út a klasszikus Japán Budo felé. Azért megemlítem, hogy a felismeréshez és az út megváltoztatásához nem kis lelkierőre és kemény akaratra van szükség. Ezért jómagam részéről csak tisztelhetem azokat, aki az eddigi irányukat megváltoztatva az autentikus Japán Budo Kultúra felé fordítják lépteiket.  A hozzám írt levelekre reagálva a fenti példa talán egy más megközelítése is szót érdemelhet.
Sok olyan harcművészeti stílus van, amelynek tagjai magukat, az általuk gyakorolt stílust mindenki és minden más fölé emelik. Szerintük csak az a jó, amit ők csinálnak, csak az ő stílusuk az igazi harcművészet. Magatartásuk emberileg nem elfogadott, nem elfogadható, ebből fakadóan szakmai munkájuk hiányosságait erőfitogtatással kompenzálják.  Az a jó tanítvány, aki minden tekintetben elkötelezett az iskola, az oktató, a stílus és a szervezet iránt.

Az már egyáltalán nem egy szerencsés megközelítése a dolgoknak, hogy a tanítvány, a tanuló egyéni szemlélete az anyagiasság, az egoizmus, személyeskedés negatív irányába térül el, hasonlóan az őt irányító „mesteréhez”. Nem beszélve arról, hogy a „mesternek” kedvébe járva a tanítványok sok esetben verőlegényként csillogtatják „erényeiket”.   Sajnos  sok magyarkobudot és más harcművészetet gyakorló egyén rendelkezik ezzel a fent említett emberileg nem elfogadható és jogkövetőnek nem nevezhető magatartással, amelynek egyenes ági következménye az, hogy ők azért nem mernek csatlakozni az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeti irányzatokhoz és azok hazai szervezeteihez, mert félnek, hogy a karrierista státuszuk és a nem japán Budo-hoz kötődő szakmai megítélésük esetleges negatív előjeleitől,megítélésétől.   Ezek az egyének tévednek, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, mondhatnám úgy is, hogy nem árt tudomásul venni néhány apróságot.   1.    Egy dolog felismerni, hogy eddig rossz úton jártunk.  2.    Megint egy dolog az, hogy megtaláltuk a helyes irányt.  3.    Megint egy dolog látni az oda vezető utat. 4.    De teljesen más dolog a helyes irányt mutató úton járni, az ott meglévő hagyományokkal rendelkező dolgokat átvenni, megtanulni, azokkal együtt élni és netalán az új választott iránnyal, annak útjával azonosulni.  Kijelenthetem, hogy bárki, aki az elmúlt 15 évben általam jutott nemzetközi kapcsolatokhoz, segítségemmel kapott japán Dan fokozatokat, támogatásommal kapott japán elismerő okleveleket, aki azután ismét a saját útját járja, annak soha egyetlen egy alkalommal sem kellett: •    Az addig tanult stílusát, gyakorlatait „sutba” dobni!  •    Elveszteni, az addig szerzett fokozataikat, kapcsolataikat! •    Mindent újra kezdeni fehér övtől!  •    A velem való együttműködésből csak hasznosultak, anyagilag, szakmailag, nemzetközileg.
 Cserébe nem kértem mást, csak korrekt együttműködést, sok tanulást, közös és kölcsönös munkát. A függetlenségüket soha sem sértettem meg. Edzőtermükbe, programjaikra csak akkor mentem el, ha hívtak. Csak akkor „zaklattam” őket, ha hosszú ideig nem jelentkeztek, nem voltak ellenőrizhetők a japán irányú szakmai fejlődés nyomai.
Nagyon nagy volt a kérésem? Szerintem nem. De ezeket az embereket ez nem érdekelte. Ezek az emberek, akár jó volt nekik akár nem, már nem dolgoznak velem együtt. Már saját stílusukban vezető mesterek, sőt néhánynak már van saját weboldala, ahol az ott leírtak bizony nem a valós tényeket közlik munkásságukról. Ahol és még csak meg sem említik, nem is céloznak rá, hogy munkájukat és kapcsolataikat kinek köszönhetik és ki indította el azon az úton, ahol most járnak. Nem köszönetet várok, csak korrektséget.
 Napjainkban nem sokat tudok ezekről az emberekről, (már pedig igen szép számmal bír ez a kategória) akik köszönés nélkül mentek el, az „ajtót” becsapva maguk mögött, azért mert nekik már megvan a japán Dan fokozatuk, őket nem kell állandóan ellenőrizni, és tanulásra biztatni, nem akarnak tovább közösen együtt dolgozni, hagyjam őket magukra, ezután egyedül is boldogulnak.  Sokat konzultáltam japán mestereimmel és a japán szervezetek vezetőivel ezekről az emberekről és a hogyan továbbról. Azok, akikről kiderült, hogy barátságuk, tagságuk csak a japán trófea, Dan diploma, megszerzéséig tartott azokat a japán szervezet tagságukkal és Dan fokozatukkal együtt (tőlem függetlenül) törölte nyilvántartásából. Elismerem és nem titok, hogy sok olyan személy is volt közöttük, akiknek a tagsági viszonyának és Dan fokozatának törlését én kezdeményeztem a japán Honbu-nál, melyet a japán Honbu minden esetben el is fogadott és jóváhagyott.
Azok, akik eddig más utakat jártak, egyéni harcművészeteket gyakoroltak, de szeretnének a japán szervezetek tagjai lenni, saját akaratukból, tanulni fejlődni a klasszikus Japán Budo Kultúrában, azokat mindig szívesen fogadja a Japán Budo. 

Köszönöm.  

Budo üdvözlettel 

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.