A hovatartozásról a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteiben

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A hovatartozásról 

a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteiben.

Tisztelt Levélírók!
Tisztelt Fórumozók!

Ismételten köszönöm, hogy válthatunk néhány szót a hovatartozás pontos helyének megállapításáról.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy válaszaim és cikkeim még mindig sokak számára érthetetlenek és tartalmuk felháborodásra adnak okot, egyesek szerint.
Továbbá cikkeimet sok esetben rosszindulatúan félremagyarázzák, azok valós tartalmáról és mondanivalójáról és személyemről valótlan és torz képet közölnek.

Több esetben arról írtak és tájékoztattak levélíróim, hogy a nekik küldött válaszaim tartalmilag nagyon eltérnek egymástól egyik vagy másik internetes portálokon. Tehát előttem ismeretlen okból a levélíróimnak küldött válaszaim, más internetes fórumokon, oldalakon eredeti tartalmuktól eltérő szöveggel jelentetik meg ismeretlenek, amely jelentősen torzítja annak általam jegyzett eredeti tartalmát.

A www.jujutsu.hu webre és az e-mail címemre érkezett mások által feltett kérdéseikre, megfogalmazott megállapításaikra, tényeikre, közléseikre írt válaszaim és az általuk kért véleményeim, kizárólag a témakör saját véleményem egyértelmű megközelítéséből fakadnak, de mindenkor a klasszikus Japán Budo Kultúra tükrén keresztül.

Tehát Csak Az Autentikus, Klasszikus Japán Budo Kultúráról, Annak Ősi Harcművészeteiről Beszélek, Saját Japánban Szerzett Tapasztalataim Alapján, Másról nem!

Más Harci Művészet, Harcos - Küzdelmi Formáció, Vagy Küzdősport, Amely Nem Tartozik, Nem Azonosítható és Nem Hasonlítható Az Autentikus És Klasszikus Japán Budo Kultúra Harcművészeteihez, Azokhoz Nem Volt Soha Semmi Közöm és Azoknak Sem Hozzám!

Mindenki vegye tudomásul, hogy a Magyar Budo Szövetség HBF és társszervezetei által létrehozott www.jujutsu.hu honlapon megjelenő cikkek, kizárólag az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúrával kapcsolatos kérdés és vélemény körrel foglalkozik.

Vegyük már észre, hogy azon személyek és szervezetek, akik hiteles módon kötődnek a klasszikus Japán Budo Kultúrához, azok úgy is illő módon és időben a világ tudomására hozzák hovatartozásukat. Azoknak, pedig akiknek e témában nincs mit közölni ezen a téren azokkal nincs semmi kapcsolatunk, de igyekszünk őket is bevonni klasszikus japán Budo Kultúra berkeibe.

A közérthetőség kedvéért nézzük meg ismét mit is jelent az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra, amelyet az ENSZ és az UNESCO által a Világörökség védett kultúrájává nyilvánítottak, amely a magyar - japán illetve a japán - magyar kormányközi megállapodásokban is kodifikált lett.
A Világörökség részét képező klasszikus Japán Budo Kultúrát mindenkinek fokozottan őrizni, hagyományait eredeti módon ápolni, védeni, terjeszteni kell. Minden olyan kulturális örökséget, amelyek az adott nemzet klasszikus kultúrájára vonatkoznak annak védelme kötelező, további fennmaradása a nemzet és az utókor számára nélkülözhetetlen. Többek között ilyen például a japán Budo harcművészeteinek klasszikus viselkedési, öltözködési és a történelmi korokhoz köthető ősi fegyverzete és összes hagyománya, stb.

A fentiek alapján teljesen egyértelmű, hogy a klasszikus Japán Budo Kultúrához köthető ősi harcművészeteket a japán császári ház és a parlament kodifikálta a Dai Nippon Butoku Kai DNBK által való központi irányítással és bevezetéssel.

Ide tartoznak a DNBK által alábbi nevekkel egyesített integrált (Sogo*) klasszikus Japán Budo rendszerek, olyanok mint a:
Yawara, Jujutsu Do és a Jiudo - Judo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kobujutsu, Kobudo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kenjutsu, Kendo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Iaijutsu, Iaido
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kyujutsu, Kyudo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Battojutsu, Batto Do
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu

A Toudijutsu, Karatejutsu, Karatedo-t csak az 1930-as években törvényesítette a DNBK és csak a II. Világháború után jóval került fel a Japán Harcművészetek  rendszerébe mint Karatedo és azok stílusai.
Az Aikido – Aiki Jujutsu – a Jujutsu Do rendszerhez tartozott, amelyet a DNBK a II. Világháború előtt önálló és egyedi harcművészeti rendszerként nem ismert el. Az Aikido-t, Aikido névvel 1952 után a Dai Nippon Butoku kai DNBK és a Kokusai Budoin IMAF kodifikálta, mint Japán Budo harcművészeti rendszert.

Tehát néhányan azok közül, akik megjelentek a hazai vagy a nemzetközi harcművészeti palettán, és az általuk képviselt saját alapítású harcművészeti irányzatoknak, szervezeteiknek semmi köze sincs a klasszikus Japán Budo Kultúrához, valamint a kodifikált japán harcművészeti szervezetekhez

Gondolom, ide kell sorolni azokat a harcművészeket is, akiknek meg volt minden lehetőségük arra, hogy – akár az én segítségemmel is - közvetlenül kapcsolatba lépjenek az autentikus klasszikus Japán Budo harcművészetek bármely stílusával, irányzatával, de ők úgy gondolták, hogy könnyebb és jobb a nyugati személyek és szervezetek által megszerezni a számukra szükséges, kellő szintű "japán Dan fokozatokat, rangokat”.

Gondolom, ide tartoznak azok is, akik egy ideig (mondhatni pár évig), hiteles japán diplomával és japán szervezeti tagsággal rendelkeztek, de nekik túl "kevés" volt ez. Arcot váltottak, átálltak, beálltak a nyugatiakhoz, ahol hamarosan az addig viselt fokozatuk kétszeresét is megkapták, nem kevés nyugaton használatos helyi (dollár, márka, font, stb.) egységekért.

Amennyiben nem volt teljesen világos most szeretném újra és újra megismételni, hogy a hozzám írt levelekben feltüntetett
o    privát alapítású egyéni stílusoknak, magán szervezeteknek és irányzatoknak,
o    nyugatiak által adott (szerzett?) "japános, de nem japán eredetű Dan" fokozatoknak és rangoknak,
o    valamint  a ~taijitsu, ~jitsu All Style Jitsu, Police tai-jitsu, Budo-jitsu és Aikijitsu, Kobujitsu, stb. névvel jegyzett az angol, német francia, belga, holland, ausztrál, amerikai, izraeli székhellyel regisztrált világszervezeteknek, azok tagságához köthető hazai harcművészeknek és az általuk vezetett magyar szervezeteknek
nincs semmi köze az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszereihez, sem azok stílusaihoz és mestereihez.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a magyar és nyugati harcművészeti világszervezetek és a hozzájuk kötődő különböző nemzetiségű harcművészek és szervezeteik nem működnek hazájukban törvényesen.

Legfőképpen nem azt jelenti és soha ilyet nem mondtam (ahogy ezt egy Samurai nevű és néhány más fórumozó állítja, helytelenül), hogy ezek a harci művészek és szervezetük tagsága – európai, nyugati szemmel nézve - nem tudnak jó technikákat, nem gyakorolnak jó küzdőművészetet és küzdősportot. De, valószínű, hogy igen és jó harcosok, ám ez a japán harcművészek szemével nézve MÁS, nem japán harcművészet és nem klasszikus Japán Budo, amely véleménnyel én is egyetértek, akár tetszik ez a fórumozóknak, akár nem!

De bárhogy is közelítjük meg ezt a témát, az érintett személyek is nagyon jól tudják, hogy az általuk képviselt harcművészetnek az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúrához nincs semmi köze, csak meglepődtek azon, hogy ezt én ki mertem mondani, és jobbító szándékkal változtatni kívánok ezen az ő javukra!

Tény, és igaz, hogy nyugaton a nyugati harcművészek által létre hozott japánosított egyedi harcművészeti irányzatokat mindig könnyebben lehetett terjeszteni, eladni. Hiszen nyugaton ez nem támogatott államilag. Nyugaton minden harcművész és az általa alapított szervezet saját pénzből gazdálkodik, és úgy szerez tagságot és pénzt, ahogy csak tud. Ez a pénz mindig a vezető vagy az alapító nagymester zsebébe vándorol.

Egy nemzetközi szervezet német alapítója, (10. Dan Hanshi és Soke) azt mondta nekem Hamburgban: „Mit gondolsz Géza, miből tudok megélni, mindent még a tudásomat is pénzre váltom, ebből van pénzem és hidd el ez kimeríthetetlen kassza! Ez a pénz csak az enyém, hiszen a szervezet is az enyém én tartom fenn azt is, fizetem a nemzetközi mestereket és még sok mást is”

Az már a nevetségesség legmagasabb határát súrolja, hogy egyes nyugati szervezetek úgy hirdetik magukat, hogy a náluk képzett harcművészek hivatalos EU diplomát kapnak.
Nagyon szépen kérem, én úgy szeretnék látni ilyet! Egy olyan belga, német, holland vagy angol diplomát, amelyet valamelyik japán harcművészeti irányzat nevével fényeznek úgy, hogy azt bármely EU vagy ENSZ tagállam kodifikált az idevonatkozó nemzetközi egyezmények mellőzése és a japánok jóváhagyása nélkül.

A japánok szemében soha sem volt hiteles és elismert a franciák, angolok, ausztrálok, amerikaiak, németek, olaszok, stb., által kiadott japános Dan diploma.
Sokan nagyon meglepődtek, amikor az ilyen nyugatias Dan diplomával beléptek egy hivatalos japán Budo szervezetbe. A japán mesterek csak ámultak és hitetlenkedve nézték a nyugatiak által kiadott japános diplomát.
Az nem volt kérdés, hogy  a japánok nem fogadták el az ilyen Dan fokozatokat, diplomákat, sőt több eset szól arról,elvették a japán mesterek nevével és stílusával reklámozott Dan diplomát, és tanulásra kötelezték az illetőt, rosszabb esetben pedig azonnali távozásra szólították fel az illetőt. Ilyen eset volt többek között Inoue és Hayabushi Sensei-k neveivel – az ő engedélyük nélkül – K.K. lengyel harcművésznek kiadott WJJF diploma

Most néhány szó a "Hitelről" és a hazai tájakról

A hazánkban bírósági nyilvántartásba vehető bármilyen harcművészeti, küzdőművészeti, küzdősport szervezet, szövetség, amely alapításakor eleget tesz a magyar törvényi előírásoknak.
Az így bejegyzett szervezetek, sok esetben még köszönő viszonyban sincsenek az autentikus japán Budo szervezeteivel, stílusaival és azok vezetőivel.

A bejegyzéshez nagyon fontos a japánosság látványa, a japánhoz köthető hitelesség látszata. Mind ez annak érdekében, hogy szervezetüket és munkájukat mindenki japánosnak lássa és higgye.
Ennek érdekében „csupán” kölcsönöznek és felhasználnak néhány dolgot, amellyel japános hitelesség látszatát keltik.
Ilyenek többek között:
o    japán szavakat és kifejezéseket használnak.
o    nevükben japános kifejezések és jelek találhatók.
o    jelképeik és ruházatuk hasonlatos a japán Dogi-hoz, legyen az kék, fekete, piros, stb.
o    japánosnak tűnő fegyvereket, harci eszközöket használnak edzéseiken.
o    japán harcművészetekben használatos fokozatokat, címeket viselnek, oktatnak és vizsgáztatnak japán Kyu és Dan elnevezésekkel.
o    minden japános látszat ellenére, nyugaton alakult japános nevű világszervezethez tartoznak.
o    a szervezetük megalakításakor (és azt követően sem), az alapító tagoknak és az új belépőknek, nincs semmiféle szakmai kötődésük-tagságuk, egyetlen hiteles japán harcművészeti szervezethez sem.
o    japános "Dan" fokozatuk, rangjuk, stb. nem hivatalos japán szövetségtől származik.
o    az általuk képviselt "budo világszervezetet" nem is ismerik és nem regisztrálták soha Japánban, nem japán Honbu hozzájárulásával alakították.
o    Stb.

Ez csak töredéke az így felhasznált japános dolgoknak!
Tehát ez minden csak nem a hiteles Japán Budo Kultúrához köthető és tartozó dolog!
Az a harcművészet, amelyet alapításkor a japánokhoz kötnek, de semmi köze nincs a japánokhoz, azt minek nevezhetném másnak, mint a kóbor apácák megtévesztésének. Vagy talán ez a dolog alkalmas lehet a megtévesztés, a csalás büntetőjogi meghatározására is?

A fentiek ismeretében értetlenül állunk az előtt, hogy a bejegyzést végző hatóságok a fenti tényezőket a bejegyzéskor rendszeresen figyelmen kívül hagyják. A jövőben remélhetően ez másképp lesz, reméljük.

Sokan azt mondják, Japán nagyon messze van, ezért a „nagy tudású” nyugati harcművészeknek is ugyan olyan joguk, van kiadni japán Dan fokozatokat és címeket, mint a japánoknak, hiszen erre az ő állításuk szerint a japánok hatalmazták fel őket.

Ez szemen szedett hazugság! Mutasson, kérem nekem, akár egyetlen egy nyugati szervezet vagy annak vezetője olyan okiratot, amelyben neki törvényes felhatalmazása van a japánoktól arról, hogy ő japán Budo rangokat, címeket és Dan fokozatokat állítson ki és adományozzon úgy mintha az hivatalos Japánból származó Budo okirat lenne.
Ilyen okiratot persze egyetlen nyugati harcművészi sem tud mutatni!

A hivatalos Japán Renmei Honbu (szervezet központjának) meghatalmazott és írásban kinevezett hazai képviselőjének és vagy a nemzeti Shihan-nak van joga, hogy a törvényes japán harcművészeti fórum meghatalmazásából a tagsággal rendelkező személyt ajánlással felterjessze Budo rangra. A kinevezett nemzeti Shihan a tagok szakmai minősítése érdekében Dan fokozatokra is ajánlást tehet, akár úgy is, hogy az egyént õ maga vizsgáztatta le.
Az ajánlás elfogadása a Budo rangok, a Dan fokozatok regisztrálása a japán DNBK Honbu Hanshi Kai joga. Amennyiben a nemzeti Shihan által ajánlott személy Dan fokozatát a DNBK Honbu Hanshi Kai elfogadja, és regisztrálja, akkor a DNBK Honbu kiállítja és az elnök aláírásával hitelesíti a tagnak adományozott fokozatát vagy rangját. Ezt követően a DNBK ID elnöke elküldi az okleveleket a nemzeti Shihan-nak, akinek külön meghatalmazással és a DNBK előírásainak megfelelő protokollal kell átadnia az oklevelet a tag számára.

Tehát az ilyen esetekben is tudomásul kell venni, hogy a Dan diplomát a meghatalmazott nemzeti Shihan csak átadta, de nem ő írja és állítja ki azt, ahogy ezt egyes nyugati mesterek teszik, bármit is mondanak a t. fórumozók.

A hivatalos japán szervezet képviselőjének, Shihan-jának joga van a DNBK  Honbu meghatalmazása alapján bármikor tagokat Kyu fokozatra vizsgáztatni előzetes tájékoztatási kötelezettséggel a DNBK ID elnöke felé. Joga van továbbá rangja és fokozata szintjének megfelelően vizsgára felkészíteni és vizsgáztatni Budo Dan fokozatának megfelelően, a DNBK ID elnökének előzetesen megkért engedélye alapján. Az ilyen esetben az hivatalos vizsga eredményét és a szükséges okiratokat utólag a DNBK Honbu állítja ki és adja ki.

Sokszor előfordult, hogy a japán DNBK Honbu Hanshi Kai megtagadta a Dan fokozat kiadását és regisztrálását. Az ajánló - vizsgáztató Shihan ez ellen nem tehetett semmit. A döntést még csak nem is kell indokolnia Hanshi Kai-nak.
A döntés kizárólagos joga a Japán Honbu Hanshi Kai-t illeti meg, de ez a jog, amely soha sem száll át senkire, főleg nem a kívülállóra, egy tagsággal sem rendelkező nyugatira.

Köszönöm, hogy váltottunk néhány szót a hovatartozás pontos helyének megállapításáról.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A szövetségekről, szervezetekről, működésükről és a Japán Hanshi Kai-ról

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A szövetségekről, szervezetekről, működésükről
és a Japán Hanshi Kai-ról.

Kedves Roland!

A hozzám írt leveledben az alábbi kérdéseket intézted hozzám.

1.    Hogyan lehetne megelőzni a szövetségek szakadását?
2.    A Hanshi Kai, a DNBK vezető tanácsa?
3.    Ki hozta létre?
4.    Ki nevezi ki őket?
5.    A tagjai csak Jujutsu mesterek?
6.    Ma kik a tagjai?

Hátulról kezdem a válaszadást, bár ezekre a kérdésekre már a válasz megtalálható előző leveleimben is.
Japánban a Dai Nippon Butoku Kai DNBK és minden más utána alakult harcművészetekkel foglalkozó szervezet megalakulása után kinevezi vagy megalakítja, létrehozza a szervezet legmagasabb címekkel és rangokkal rendelkező harcművészekből álló legfelsőbb szakmai irányító testületét.
Ezt magyarul nevezhetjük a szövetség legfőbb szakmai, technikai igazgató tanácsának. Tehát a technikai vezetők a szövetség legképzettebb és legsokoldalúbb mesterei.
Ennek a neve Japánban a Hanshi Kai. Vigyázat! Minden kisebb nagyobb szervezet saját Hanshi tanáccsal rendelkezik. A szervezetek Hanshi tanácsai felett minden gyülekezet legnagyobb nagymestereinek a gyülekezete, tanácsa állt. Ez volt a Dai Nippon Butoku Kai DNBK Hanshi Kai. Ez volt a Japán Budo legmagasabb szakmai elnöki tanácsa.

A DNBK vezetőit a japán császári ház nevezte ki, akik a többi DNBK vezetőségi tagokat a japán nemesség soraiból és a legkiválóbb nemesi származású harcművészekből (un Samurai családokból) választották ki.
A DNBK rendeletei alapján kialakították a különböző harcművészeti rendszereket (osztályokat) és kinevezték azoknak a vezetőit. Ezek a magas Dan fokozatú, de egyben kiváló harcművészek, nagyszerű és sokoldalú vezetői, mesterei voltak irányzatúknak és stílusuknak. Nem egy közülük kiváló kardforgató, íjász és más harcművészeti irányzat kimagasló tudású mestere volt.

Napjainkban, is mint régen a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke minden esetben a császári ház tagja volt. Jelenleg is, Őexellenciája Higashi Fushimi Jigo Nagyherceg, a Shorenin Templom Főapátja a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke. A DNBK székhelye. Japán, Kyoto.
A DNBK Hanshi Kai tagjai olyan világhírű harcművész legendák, akikre méltán büszke a világ és az egész Japán nemzet, akik a Kobudo, a Kendo, az Iaido, a Batto-do, a Jujutsu, a Judo, a Kyudo, a Karatedo, az Aikido rendszerek, stílusok kiváló ismerői és tanárai.

Természetesen mindenki egyéni elképzeléseinek megfelelően vezeti saját egyéni iskoláját, stílusát. Mivel Japánban elképzelhetetlen volt, hogy valaki saját magát nevezze ki egy stílus vagy egy Dojo vezetőjének, így ezt a feladatot a legmagasabb harcművészeti fórum a DNBK látta el. A DNBK kodifikálta a stílust, engedélyezte a Dojo megnyitását és adományozott magas Dan fokozatokat és Budo rangokat (Renshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, stb.) többek között olyan kiválóságoknak, mint Chojun Miyagi Karatedo, Hironori Ohtsuka Sr. Karatedo, Jigoro Kano Judo, Hiromasa Takano Kendo - Iaido, és még sokan másoknak, stb.

Fontos lenne pontosítani a szervezetekben kialakult szakadások okát. Persze ez az ok nagyon sok féle lehet, de eddigi tapasztalatok azt mutatják, a harcművészetek háza táján, hogy a tagok egy része azért válik ki, mert mindig van egy valaki, akinek nem tetszik valami és ő demoralizálja a többi tagot is.
Például nem tetszik neki a vezetés munkája, nem tartja megfelelőnek a vezetés szakmai tudását, aki saját véleménye szerint jobbat és többet tud szakmailag nyújtani a tagoknak, és jobb vezető lenne, mint  a jelenlegi, de őt elnyomják és nem engedik érvényesülni. Ezért célját csak úgy tudja elérni, ha az őt követőkkel együtt kilép a régi szervezetből és új szervezetet alapít. Természetesen minden szervezetben a törvények értelmében kell az Alap-és az SZMSZ rendelkezéseket meghozni. A fenti példában nyilvánvaló, hogy a kiválni szándékozó tag nem kapta meg a Közgyűlésen a többségi támogatást, ezért a kilépésben és más szervezeti formában kezd gondolkodni, hogy megvalósíthassa elképzeléseit követőivel.

Persze sok esetben a tagok, a tanítványok nem érdekeltek a szervezet szétszakításában, de ők inkább követik a régi mesterüket, akit megszoktak már.

De a szervezet indokolatlan szétszakítását és tagság fent említett módon való szétválását igen is meg lehet és meg kell akadályozni.

Például úgy, ahogy a Magyar Budo Szövetség HBF Alap- és SZMSZ rendelkezései tartalmazzák egyetértésben a törvényi szabályozással.

Már a belépéskor a belépő személy önként tudomásul veszi, és azt aláírásával hitelesíti is.
Tudomásul veszi és elfogadja, hogy a szervezet és vagy képviselői által szerzett minden fokozatát és rangját, az önkényes kilépésével és vagy kizárásával, elveszti, azt megvonják.
Kilépéséről vagy kizárásáról minden esetben értesítjük a hazai és a nemzetközi Budo társadalmat, és a közvéleményt.
A személy kizárásához a magyar és a japán szervezethez köthető tagságának és Dan fokozatának törléséhez megkapjuk a japán szervezetektől az engedélyt.

Így a kilépett vagy kizárt egyénnek nincs semmije szakmailag, ami feljogosítaná egy új szakmai szövetség, szervezet létrehozására. Csak az a tudása van amit a régi szervezetben a régi tagok segítségével szerzett meg. Azt pedig a kilépésével, kizárásával nem folytathatja. Ha pedig mégis folytatja tevékenységét és ugyan azt a munkát folytatja, amit a régi szövetségben tanult a szövetség joggal lép fel ellene és törvényes úton védi meg érdekeit.

Ezt követően az ilyen személy hiába szeretne új szervezetet alapítani, arra nincs meg a lehetősége, hiszen szakmai munkáját folytatni japán segítség nélkül úgy sem tudja.

Természetesen ismert sok olyan egyén, aki kivált a régi szervezetből és nem érdekelte, a régi szervezet döntése, (hiszen tudja, hogy a japánok nem fogadnák be) mert ő (menetközben!) már egy nyugati szervezethez és annak mesteréhez csatlakozott, akivel folytathatja régi tevékenységét. A nyugati egyéntől kap új Dan fokozatot, amely általában magasabb, mint amit a régi szervezet segítségével a japánoktól kapott. A nyugati egyént és az általa vezetett szervezetet nem érdekli (jobb esetben nem is tud róla), hogy az új tagja miért és miként hagyta ott régi hazai és japán tagsággal rendelkező szervezetét.

Nincs szükség és teljesen értelmetlen  dolog, hogy a tagság egy részének kiválásával új szervezet jöjjön létre, amely majd ugyan arra a szakmai munkára alapoz, mint eddig.

A fentiek alapján talán úgy egészíthetném ki az első kérdést, hogy hogyan lehetne megelőzni a sok szövetség megalakítását.

Sajnos ezen a területen, kis hazánkban, a szokásjog, a kialakulás sorrendje és minden más „fordítva” jött létre, így ezen segíteni már napjainkban nem igen lehetett.
Megpróbáltuk, de a rendrakásban, nem volt partnerem és segítségem.
Volt aki egyenesem megmondta, magától nem rakja a nyakára a kötelet.

Ahogy mondani szokás: a kommunizmusban még a verébnek is tilos volt az ugrálás.
Aki egy kis rendet szeretett volna tenni, de nem volt az ő emberük, azt egyszerűen a sárba taposták. A húsos fazékhoz nem mindenkinek volt hozzáférési lehetősége, sőt még annak szagát sem szippanthatta be akárki.

Mit is jelent ez és mi lett volna a helyes sorrend
A helyes sorrendben az én példámat állítom előtérbe:

1. Sok éven át egy japán (Japánban élő) Sensei szakmai irányításával tanulom Jujutsu  tananyagot és a japán stílus vagy a szervezet hitelesen regisztrált tagjává választanak Japánban.

2. A folyamatos tanulás (szakmai tudás biztosítása) mellett a stílusvezető Japán Honbu (japán szervezet központja), az oktató Sensei javaslatára kineveznek a japán Budo szervezet hazai koordinátorává. DNBK Szépvölgyi Géza Koordinátor Hungary

3. Később, amikor a koordinátor más embereket is bevon a japán szervezet munkájába (a japán Sensei kizárólagos jóváhagyásával) a szervezet központja és a Hanshi Kai engedélyével, megbízással létrehozza a hazai szervezetét, melynek a neve most már hivatalosan DNBK – Hungary Branch. A megbízott hazájában japán engedéllyel, hivatalos bírósági bejegyzéssel bejegyezteti szervezetét, lefedve annak teljes szakmai tevékenységét.

4. További szervezet alakítása már nem szükséges. Hiszen a szervezet szakmai központja már létezik Japánban. Ott létrehozták a tagok tudása és száma alapján a helyi tagország szervezetét. Kinevezik a koordinátort, aki ettől kezdve, mint kizárólagos képviselői és meghatalmazott szakmai vezetői státuszt élvez a japán Honbu által

5. Probléma, rivalizálás nincs, mert kizárólagos döntési joga csak a japánoknak van. Ha valaki önként kiválik, kilép a szervezetből vagy kizárják, annak a Japán Honbu azonnal törli tagságát és Dan fokozatait, tehát hiába is próbálkozna bárki is nem, tud szervezetet alakítani a japánok engedélye nélkül, hiszen a japánoktól új engedély kiadására, a kizárása miatt nem számíthat.

Nálunk, Magyarországon sajnos másként alakultak a dolgok a kezdeti 1965-ös évektől.
Fű, fa virág tanult és gyakorolt mindenféle japán harcművészetnek mondott stílusokat. Nem a japánoktól tanultak, sok esetben, saját maguktól, nyugatról csempészet könyvekből!
Én is ezektől a  magyar mesterektől tanultam először, tehát kezdetben én sem japán irányítással kezdtem el Jujutsu tanulmányaimat.

Ők nem gyakoroltak és nem tanultak soha japán mester szakmai irányításával, hanem egy nyugati egyén szakmai útmutatásai alapján ismerkedtek meg a Jujitsuval vagy a japán Bud valamely irányzatával. A 60-as, 70-es és 90-as években nyugatra eljutni az nehéz ügy volt, csak a „vonalas jóembereknek” sikerült ez.
Elhitték, és mi is elhittük, hogy ez a nyugati egyén (nyugati kapcsolat) Japánban vagy egy japán Sensei irányításával tanulta stílusát. Ezt könnyen mondhatták, hiszen senki sem tudta állításukat ellenőrizni Japánban. Ez volt Robert Clarke és az általa vezetett WJJF, amelynek  a 70-es évek végétől én is tagja voltam.

Alakítsd meg a saját hazai szervezetedet, mondta a nyugati stílusvezető.
Hamarosan gombamód szaporodtak hazánkban a különböző stílusú harcművészeti szervezetek, egyesületek, szövetségek
De ez nem volt jó! Sokan irigyek lettek az alapítókra. Nekik is kellett saját szervezet, ahol ők a királyok a stílusvezetők.
Kiváltak a régi szervezetből, feldarabolták a régi egységes szervezetet, és újakat hoztak létre. Egy idő után ezeket is megirigyelte valaki, ezeket is szidta valaki, aki megint megbontva a nehezen kialakult egységet, kivált és magával vitte híveit egy új szervezetbe.

Senki sem vette észre, hogy minél több nyugati harcművésszel kerültünk kapcsolatba, a régi szervezetek váratlanul feloszlottak, átalakultak és még több újabb szervezet alakult. Természetes volt, hogy magyarjaink nem a nyugatiak csalárd magatartásában látták a hibát, hanem saját szervezetüket és az addigi jó barátaikat okolták a bajokért és egy új szervezetben keresték a boldogulásukat, de ott is tovább bálványozták az „új nyugati nagymestert” szakmai vezetőjüket.

Folytassam? Ugye nincs értelme?

Egyszer csak jött valaki és azt mondta
* Elég a nyugatiakból, minden esetben kiderült rólatok, hogy csalók vagytok!
* Éveken át becsaptatok minket!
* Elég a sok pénzsóvár nyugati harcművészből és szervezeteitekből!
* Azt mondtátok ti, vagytok a japánok megbízottai, pedig semmi közötök a
  japánokhoz és a japán harcművészetekhez, de bennünket ezzel hitegettetek és
  minket is az orrunknál fogva vezettetek!
* A harcművész technikáitokon csak nevetnek a japán harcművészek!
* A nyugaton készült japános papírjaitok semmit sem érnek Japánban!
* Szítottátok az ellenséges hangulatot, egymásnak ugrasztottatok bennünket.
* Az addigi jó barátok miattatok ellenségek lettek!
* Színleltétek a segítséget, a barátságot, pedig csak a pénzünk kellett!
* Egyetlen Dan fokozatotok sem származik eredeti japán mestertől!
* Ebből elég volt!
* Hol vannak a japánok? Ezután csak japánokkal fogok dolgozni és csak tőlük fogok
  Jujutsu-t tanulni.

Ez a valaki minden gáncsoskodások és nagy nehézségek ellenére elhívta és elhozta Budapestre Japánból a legjobb japán mestereket és elhozta azokat a legjobb nyugati harcművészeket is, akik valóban a japánoktól tanultak.  Évek teltek el, amíg ez a nagy áldozatokkal járó munka eredménye egy kis sikert hozott, de addig úgy tűnt, hogy kis hazánkba egy fecske sem csinál nyarat szlogen igaznak bizonyul a rendszerváltás ellenére is.

Ez a valaki én voltam.

Azok, akik a nyugatiaktól kapták a magas japános „Dan”' fokozatukat és hatalmukat, megijedtek. Mi lesz velünk, ha minden kiderül, hogy:
•    semmi közünk nincs a japánokhoz, a japán Honbu-hoz??
•    stílusunk kitalált,
•    danjaink nem eredetiek,
•    nincs semmiféle meghatalmazásunk, vizsgáztatásra, oktatásra,
•    stb.

Nem baj, nem hagyjuk, hogy ezek kiderüljenek, van pénzünk, van hatalmunk, vannak régi jó kapcsolataink, vannak jó üzletfeleink és különben is sokkal többen vannak olyanok mint mi, és ők sem akarják elveszteni amit eddig megszereztek, tehát harcolunk, nem adjuk fel a megszerzett hatalmunkat megtartjuk, össze fogunk és eltapossuk a fáklyavivőt és követőiket! Ha fáklyavivő nem lesz, ismét mi leszünk az urak és minden visszatér a régi mederbe.

Így is történt volna, de már sem engem, sem a fáklyát nem tudták már eloltani.  Egyre többen emelik fel ezt a fáklyát és mutatják meg a klasszikus Japán Budo Kultúra igazi fényét.

Valaki azt kérdezte tőlem mit szólók ahhoz, hogy milyen sikeres a stílusa, hiszen csak hazánkban a szakszövetség cc huszonhárom stílus szervezetet tart nyilván, pedig Japánban is csak 5 klasszikus stílust tartanak nyilván.
Mit is mondhatnék én erre. Semmit, bár vélelmezhető lehetne, hogy kis hazánk szövetségébe a stílusok háza táján maghasadás volt és minden stílus vezetője külön kinevezést kapott a japán stílus központjától, nem? Vagy egyáltalán mit számít az?
Mit számít, a fény előbb vagy utóbb őket is eléri

Megjegyzem az EU-ban a klasszikus Japán Budo Kultúra a Kulturális Világörökség védett része! Ott nem lesz helye olyan szervezetnek, amelyek most semmibe veszik a klasszikus Japán Budo Kultúrát. Ha egyszer hazánk az EU tagja lesz, talán a változások szele is jobban érezhető lesz.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus japán Kobudo-ról 3

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus japán Kobudo-ról
3.

Harmadik cikk

Kedves Harcművészek!  

A minden tekintetben kedves és hozzám írt e témákra vonatkozó magánleveleket nagyon köszönöm, számomra megtiszteltetés, ha segíteni tudok azoknak, akik a helyes utat keresik a valódi Japán Budo felé, harcművészeti stílusok és szervezeti hovatartozás nélkül. Számíthatnak rám.  A hozzám írt személyes jóindulatú, szakmai támogatást, segítséget igénylő, javaslattevő és korrekciót kérő levelek arra késztetnek, hogy kiegészítsem, és pontosabban írjak azokról a dolgokról, amelyeket csak futtában említek kedves P úr levelére írt válaszomban, mely először a www.jujutsu.hu weboldalon keresztül kapott nyilvánosságot.  Ismételtem megjegyzem, hogy P úr hozzám írt levele egyértelműen Szabó Andrásról és a hozzá köthető un. ”magyarkobudo - Szabó ryu kobudo-iaido” –ról szól. A válaszom is csak erre a témára szorítkozott.  Sok olyan egyén keresett fel az elmúlt években, akik a jellegzetesen magyarkobudot, Szabó stílust (Ryu-t) tanultak, gyakoroltak és ott különböző Kyu és Dan fokozatokat értek el. Sokan jöttek hozzám, sokan maradtak nálam, sokan elmentek tőlem is az idők folyamán. Akik maradtak, azok csak nyertek szakmailag, mert elértem számukra, hogy a japán Budo szervezetek hivatalos tagjaivá válhassanak, önmaguk és az autentikus Japán Budo Kultúra javára.   Tehát nézzük, hogy az e-mailok, kérések és javaslatok levelem mely részletére vonatkoznak.  Néhány sor az előbbi leveleimből. ... Egy Japánhoz utat kereső magyarkobudosnak adtam egy eredeti japán Kobujutsu szakanyagot, hogy tanuljon, lásson már valami eredeti japáni dolgot is. Amikor megkérdeztem tőle, mit tapasztalt, csendesen csak annyit mondott, hát ez bizony teljesen más, mint amit ők eddig ismertek. …

Azt hittük, és joggal gondoltuk, hogy nem volt könnyű ennek az embernek szembesülnie azzal, hogy amit ő japán Kobudo-nak hitt, az valójában csak egy egyszerű kitalált magyar dolog. Legyőzte önmagát, megkeresett és segítséget kért. Segítettem. Szerény lehetőségei szerint ott volt a különböző hazai és nemzetközi szemináriumokon barátjával és néhány tanítványával együtt. Ezek után kapott tőlem olyan japán Kobujutsu videó kazettát, amely Y. Sugino Kobujutsu Soke tanításait, gyakorlatait mutatja be.  Higgyék el nem kis dolog, kellett, ahhoz, hogy valaki elismerje, hogy amit eddig tanult az minden, csak nem japán Kobudo. Hozzá kell tennem, hogy ezek után nem lehetett könnyű dolog oda állni a tanítványok és barátok elé azzal, hogy - „Figyeljetek az, amit eddig tanultunk az csalás és nem volt igazi japán Kobudo-Iaido”.  Ezek után természetes volt, hogy barátaira is hatással voltak ezek az események. Ők is valódi japán Kobudo-t, Iaido-t és más harcművészetet szeretnének tanulni a jövőben. Elhozta őket. A támogatást, segítséget nyújtó nyitott kézbe, segítséget kérő kéz került.
Tévedtem! Tévedtünk! Mély megdöbbenéssel tapasztaltuk, ami nagyon sajnálatos, hogy a magyarkobudosok minden segítség és szakmai támogatás ellenére utólag mégis úgy döntöttek, hogy nekik nem kell az autentikus klasszikus Japán Kobudo, inkább visszatérnek a magyarkobudohoz és beolvasztják a japánoktól tanult technikákat a saját maguk kis magyarkobudojába.

Néhány sor az előbbi leveleimből. … Elvittem őket a DNBK Európai Rensei Taikai-ra, ahol a Dai Nippon Butoku Kai DNBK ID nemzetközi igazgatója Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi tartott Harai no Gi Iaido bemutatót. A magyarkobudosokat szinte sokkolta a látvány. …
 Mivel a levél és az arra küldött válasz nem a DNBK ERT-n végzett munkáról szól, mégis tegyünk egy kis kitérőt erre is, ha már sok e-mail-ben erre is utalnak.  Hazánkban nem csak a Kobudo, hanem nagyon sok olyan harcművészeti irányzat is van, ahol minden megtalálható, ami japános jellegre utal, csak éppen az ott tanult gyakorlatoknak, a technikáknak, az adott és kapott Kyu – Dan fokozatoknak, tehát az  egész dolognak, irányzatnak, nincs semmi köze az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra rendszereinek vagy azok bármely japán harcművészeti stílusához. 
Egyszóval, valamilyen japán harcművészetnek hirdetett, olyan magyar és nyugati személyek által kitalált harcművészeti szervezetekről és stílusokról beszélek, amelyeknek valójában semmi köze a klasszikus Japán Budo Kultúrához. Természetesen ugyan ez vonatkozik az ilyen szervezeteket alapító személyek munkájára és Dan fokozatára is.  Az csak természetes, hogy mindenki nagyon büszke a saját stílusában elért eredményeire és az ott tanultakra.  Talán az is természetesnek tűnhet sokak számára, hogy vannak olyanok is, akik elmennek egy hazai vagy nemzetközi szemináriumra és az ott látottakat, összehasonlítják, netán szembe állítják a saját stílusuk technikai anyagával. Ezzel nincs semmi gond, ha a tanultak és a látottak stílusbeli eredete egyértelműen összeköthető vagy kapcsolható egy valódi japán harcművészeti rendszerhez.

Ez nem vonatkozik a P úr levelében említett magyar Szabó András által alapított magyarkobudora.  A DNBK ERT-n (2003. Magdebourg) részt vett nemzetközi Nippon Jujutsu Do, Karatedo és Kobudo irányzatok képviselői minden tekintetben kiérdemelték a DNBKID (ID = International Division, Nemzetközi Osztály) legmagasabb elismerését. A magyar Nippon Jujutsu Do csoport Ishin Ryu Jujutsu Do Kata Waza vizsgabemutatója méltán váltotta ki a legmagasabb elismerést az összes Jujutsu vizsgabemutató közül, ugyan úgy, mint 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben Kyoto-ban.  Örömmel mondhatom, hogy minden félelmem és kétkedésem ellenére, nagy meglepetés volt, hogy a DNBK-Hungary HBF új Kobudo – Sogo Budo osztály tagjai dicséretet érdemlő edzés munkát végeztek a továbbképző gyakorlati szemináriumokon. Minden DNBK oktató Shihan, Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi-val az élen nagyon meg volt elégedve az  egész magyar csapat szakmai munkájával és edzésbeli hozzá állásával.  Néhány sor az előbbi leveleimből.
… Ők ilyet még nem láttak, de jó magyar szokás szerint az egyik megjegyezte, hogy néhány vágást ő másként csinál majd stílusában. …  Mint említettem az új DNBK-HBF Kobudo osztály tagjai nem voltak könnyű helyzetben a DNBK ERT-t részvételét illetően. Sok minden gátolta a munkájukat, de elsősorban az, hogy a munkájukat, egyéni stílusukat, technikáikat nem kísérte valami osztatlan nagy elismerés. Persze ezért ők nem minden esetben hibáztathatók. Az, amit ők szakmailag megtanultak, ahogy azt előadták, bemutatták, az japán szemmel O és nem több. Ezt tudták nyújtani, tehát ezt így is adják tovább.  Hát mit is mondhatnék az ERT-t illetően elég szkeptikus voltam a látottak és hallottak alapján.  El kell mondanom, hogy az ERT Budo vizsgabemutató és szeminárium után négyszemközt személyesen is elbeszélgettem azzal a résztvevővel, aki az általam leírt megjegyzést tette. (Csak a tisztesség kedvéért jegyzem meg, hogy az illető személy egy jóindulatú, jó képességű, szívélyes, udvarias, igazán tanulni vágyó ember, aki megérdemli a támogatást. A problémán túl léptem.) Igaz ez nem volt elbeszélgetés inkább nagyon is kemény letolás és figyelmeztetés. Megvallom, nem válogattam a szóvirágok között.

Megkérdeztem őt  • járt már valaha is japán Hanshi által vezetett szemináriumon?  • járt Japánban, edzett japán Dojo-ban? • látott már valaha is ilyen Katana Kata Iaido gyakorlatot?  • dolgozott már japán mesterrel személyesen? • ismert egyáltalán ilyen irányzatban bármilyen japán Hanshi-t is?  A válasza minden kérdésemre egyértelmű NEM volt.
Közöltem vele, hogy folyamatosan megsértette a Budo etikett szabályait, amikor véleményt nyilvánított a Kata Waza és  a Harai no Gi bemutató gyakorlatok alatt. A magatartását a DNBK ID főtitkára is észrevételezte.  Bocsánatot kért és csak annyit mondott, hogy rossz szokás, de nem rosszindulatból tett megjegyzéseket, hanem azért mert nem tudta megállni, hogy a látottakat ne kommentálja, közölje társával. Mit kommentált kérdeztem, amikor még ilyet soha sem látott még az életében? Közöltem vele, hogy a látottakról mindenkinek volt a saját véleménye, de ezt nem a helyszínen és nem a gyakorlat alatt szokás megbeszélni. Nagyon sajnálja, mondta még egyszer és azt ígérte a jövőben több ilyen nem, fordul elő.  Sajnos részemről hiú ábránd volt bízni benne, mert nem volt semmiféle közös jövő.
 Néhány sor az előbbi leveleimből.
… A lényeg az, hogy lassan de biztosan a magyarkobudo társadalom is rádöbben, hogy a japánok nélkül nincs japán Kobudo. …

Válaszomban egyértelműen pozitívnak ítéltem meg, hogy sok más magyarkobudos felismeri, hogy az eddig járt út nem az igazi út a klasszikus Japán Budo felé. Azért megemlítem, hogy a felismeréshez és az út megváltoztatásához nem kis lelkierőre és kemény akaratra van szükség. Ezért jómagam részéről csak tisztelhetem azokat, aki az eddigi irányukat megváltoztatva az autentikus Japán Budo Kultúra felé fordítják lépteiket.  A hozzám írt levelekre reagálva a fenti példa talán egy más megközelítése is szót érdemelhet.
Sok olyan harcművészeti stílus van, amelynek tagjai magukat, az általuk gyakorolt stílust mindenki és minden más fölé emelik. Szerintük csak az a jó, amit ők csinálnak, csak az ő stílusuk az igazi harcművészet. Magatartásuk emberileg nem elfogadott, nem elfogadható, ebből fakadóan szakmai munkájuk hiányosságait erőfitogtatással kompenzálják.  Az a jó tanítvány, aki minden tekintetben elkötelezett az iskola, az oktató, a stílus és a szervezet iránt.

Az már egyáltalán nem egy szerencsés megközelítése a dolgoknak, hogy a tanítvány, a tanuló egyéni szemlélete az anyagiasság, az egoizmus, személyeskedés negatív irányába térül el, hasonlóan az őt irányító „mesteréhez”. Nem beszélve arról, hogy a „mesternek” kedvébe járva a tanítványok sok esetben verőlegényként csillogtatják „erényeiket”.   Sajnos  sok magyarkobudot és más harcművészetet gyakorló egyén rendelkezik ezzel a fent említett emberileg nem elfogadható és jogkövetőnek nem nevezhető magatartással, amelynek egyenes ági következménye az, hogy ők azért nem mernek csatlakozni az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeti irányzatokhoz és azok hazai szervezeteihez, mert félnek, hogy a karrierista státuszuk és a nem japán Budo-hoz kötődő szakmai megítélésük esetleges negatív előjeleitől,megítélésétől.   Ezek az egyének tévednek, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, mondhatnám úgy is, hogy nem árt tudomásul venni néhány apróságot.   1.    Egy dolog felismerni, hogy eddig rossz úton jártunk.  2.    Megint egy dolog az, hogy megtaláltuk a helyes irányt.  3.    Megint egy dolog látni az oda vezető utat. 4.    De teljesen más dolog a helyes irányt mutató úton járni, az ott meglévő hagyományokkal rendelkező dolgokat átvenni, megtanulni, azokkal együtt élni és netalán az új választott iránnyal, annak útjával azonosulni.  Kijelenthetem, hogy bárki, aki az elmúlt 15 évben általam jutott nemzetközi kapcsolatokhoz, segítségemmel kapott japán Dan fokozatokat, támogatásommal kapott japán elismerő okleveleket, aki azután ismét a saját útját járja, annak soha egyetlen egy alkalommal sem kellett: •    Az addig tanult stílusát, gyakorlatait „sutba” dobni!  •    Elveszteni, az addig szerzett fokozataikat, kapcsolataikat! •    Mindent újra kezdeni fehér övtől!  •    A velem való együttműködésből csak hasznosultak, anyagilag, szakmailag, nemzetközileg.
 Cserébe nem kértem mást, csak korrekt együttműködést, sok tanulást, közös és kölcsönös munkát. A függetlenségüket soha sem sértettem meg. Edzőtermükbe, programjaikra csak akkor mentem el, ha hívtak. Csak akkor „zaklattam” őket, ha hosszú ideig nem jelentkeztek, nem voltak ellenőrizhetők a japán irányú szakmai fejlődés nyomai.
Nagyon nagy volt a kérésem? Szerintem nem. De ezeket az embereket ez nem érdekelte. Ezek az emberek, akár jó volt nekik akár nem, már nem dolgoznak velem együtt. Már saját stílusukban vezető mesterek, sőt néhánynak már van saját weboldala, ahol az ott leírtak bizony nem a valós tényeket közlik munkásságukról. Ahol és még csak meg sem említik, nem is céloznak rá, hogy munkájukat és kapcsolataikat kinek köszönhetik és ki indította el azon az úton, ahol most járnak. Nem köszönetet várok, csak korrektséget.
 Napjainkban nem sokat tudok ezekről az emberekről, (már pedig igen szép számmal bír ez a kategória) akik köszönés nélkül mentek el, az „ajtót” becsapva maguk mögött, azért mert nekik már megvan a japán Dan fokozatuk, őket nem kell állandóan ellenőrizni, és tanulásra biztatni, nem akarnak tovább közösen együtt dolgozni, hagyjam őket magukra, ezután egyedül is boldogulnak.  Sokat konzultáltam japán mestereimmel és a japán szervezetek vezetőivel ezekről az emberekről és a hogyan továbbról. Azok, akikről kiderült, hogy barátságuk, tagságuk csak a japán trófea, Dan diploma, megszerzéséig tartott azokat a japán szervezet tagságukkal és Dan fokozatukkal együtt (tőlem függetlenül) törölte nyilvántartásából. Elismerem és nem titok, hogy sok olyan személy is volt közöttük, akiknek a tagsági viszonyának és Dan fokozatának törlését én kezdeményeztem a japán Honbu-nál, melyet a japán Honbu minden esetben el is fogadott és jóváhagyott.
Azok, akik eddig más utakat jártak, egyéni harcművészeteket gyakoroltak, de szeretnének a japán szervezetek tagjai lenni, saját akaratukból, tanulni fejlődni a klasszikus Japán Budo Kultúrában, azokat mindig szívesen fogadja a Japán Budo. 

Köszönöm.  

Budo üdvözlettel 

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Japán Kobudo-ról 2

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus Japán Kobudo-ról
2.

A levélírók kérésére váltsunk ismét néhány szót a klasszikus Japán Kobudo és a magyarkobudo közötti különbségekről.

Idézet egy régebbi cikkemből:
… . De ő másként cselekedett.  Így nem lehetett az, ami lehetett volna.   Tehát, ha a volna ott nem lett, volna, akkor ez a probléma sem volna. De hát van, és ezzel szembe kell nézni előbb vagy utóbb.
 A klasszikus Kobudo-t Japánban, amely a Japán kontinensen vált ismertté, a hivatalos és mindenek felett álló kizárólagos Kobudo-nak ismerik el Japánban. Az I. majd a II. Világháborút követően az Okinawa-i harcművészetek, a Karatedo (régi neve. Toudijutsu, Karatejutsu) nemzetközi elterjedésével együtt az Okinawa-n használatos és egyértelműen az agráriumhoz köthető harci eszközök is igen népszerűek lettek. A harci célokra alkalmassá tett agráriumban használatos eszközök, a filmek és a nyugati propaganda révén hamar népszerűvé váltak. Ennek következtében kialakult az un. Okinawa-i Kobudo, melyben többek között ilyen eszközök is találhatók, mint például: -    Nunchaku -    Sai  -    Tonfa -    Kama -    Bo -    Stb.
Bár Okinawa is a Japán kontinens része, mégis a harcművészetek tekintetében az Okinawa-i harcművészetek más megítélés alá esnek Japánban. Amíg a japán kontinensen évszázadok alatt alakult ki a kardforgatás és a harcművészetek gyakorlata, addig (a napjainkban ismertté vált) az Okinawa-i harcművészetek eredete a történelmi japán harcművészetekhez viszonyítva, alig 90 éves.  Tehát Japánban „két un.” Kobudo rendszer tartanak elfogadottnak.  Egyik a japán kontinensen ismertté vált, a klasszikus és több évszázados hadászatban használatos harci eszközök és ezek gyakorlati használatán alapuló elvek és technikák, melyek általánosan elfogadott neve: a Japán (Nippon/Nihon) Kobudo.  A másik pedig az 1900-as évek elején kialakult és egyértelműen az agráriumhoz kötődő eszközök harci gyakorlata, mely szorosan kötődik a napjaink Karatedo művészetéhez, amelynek az általánosan elfogadott neve: Okinawa-i Kobudo.  Ez a két Kobudo rendszer jól elkülönített és minden technikai gyakorlatában nagyon különböző harcművészeti rendszerek. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, a Kobudo rendszerben elfogadja az Okinawa-i irányzatot is, amely ilyen formációban akár a Karatedo-hoz is köthető.

A két Kobudo rendszert Japánban soha sem keverte össze senki. Nem úgy a nyugati világban.  Sajnálatos, hogy Japánon kívül sokan teljesen összekeverték a különböző japán és más nemzetek harcművészeti eszközeit, használatát és mixelték azok technikáit is.
A nyugati világban nagyon elterjedt, de sem Japán, sem Okinawa-i Kobudo-nak nem nevezhetők azok az eklektikus technikák, melyek a klasszikus japán fegyverek és az Okinawa-i agráriumból való harci eszközök idétlen forgatásán alapszanak és az azzal való hadonászás, csapkodás, vagdalkozás összevissza mixelt gyakorlataiból alakultak ki, melyek egyáltalán nem elfogadottak és nem elismertek Japánban, főleg nem Japán vagy Okinawa Kobudo név alatt.  Sokan azt mondják a nyugatiak közül, mind a kettő japán harcművészet, nincs a névben különbség, akkor miért ne keverhetnénk és nevezhetnénk egybe az egészet Kobudo-nak. Valóban az általános köznyelv egyszerűen csak Japán Kobudo-nak nevezi őket, de mindenki tudja, hogy két különböző dologról kell beszélni.

Minden esetre nevetséges az ilyen gondolkodás nyugatias gondolkodás és nem is vezet semmilyen eredményre. Jól néznénk ki, ha a magyar karikás ostor művészetét összemosnánk a lasszóval, karddal összefüggő elméleti és gyakorlati ismeretekkel is. Mondhatnám azt is, hogy magyar étel a halászlé és a gulyás is. De még egyetlen egy magyar szakácsnak nem jutott eszébe a kettőt összekeverni.

Ezzel szemben egyes magyarok és nyugatiak a Japán és az Okinawa Kobudo-t teljesen összemossák, mindent összekevernek és mixelnek, ami a technikai gyakorlatokat illeti.   Valóban nagyon megtévesztő lehetett az elmúlt években sokak számára ez a „magyarkobudo stílus”, hiszen mit tapasztalt a laikus, aki elment a moziba és a filmek hatására ő is ilyet akart tanulni: 1. A ruházat, a szavak, az etikett, az öltözék olyan japános,  2. a fegyverek, a harci eszközök mind japánosak, mert ilyet csak ott használnak,  3. stb. Tehát a fentiek, a laikus számára, mind azt a látszatot keltik, hogy itt csak igazi japános harci dolog lehet, és nem más. Ismétlem, a hitelességet erősíti a laikusban, a filmekben látható hasonlóság is, hiszen a magyarkobudoban sokszor láthatók olyan gyakorlati elemek is, amelyek eddig csak a filmvásznakon láthatott a nagyérdemű. Az ilyen esetben bizony a laikus, aki elmegy egy ilyen edzésre az akár meg is esküszik arra, hogy amit ő tanul az eredeti és tiszta „japán Kobudo”.  Sajnos a helyzet ezen a területen az elmúlt 9 – 10 év alatt semmi sem változott, független attól, hogy meghívásomra jártak hazánkban olyan nagytiszteletű japán Hanshi-k, akik a klasszikus Japán Kobujutsu, Kobudo nagy és elismert harcművészei és a japán kardforgatás kiváló mesterei voltak. Megjelentettem hazánkban hiteles japán kiadványokat, szakmai anyagokat. Minden hiába a magyarkobudo egyenlőre változatlan maradt.  Tartózkodjunk a klasszikus Japán Budo Kultúra (Kobudo, Iaido, Jujutsu, stb.) meghamisításától. 
 

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Japán Kobudo-ról 1

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
  

A klasszikus Japán Kobudo-ról
1.

Mindenkivel egyetértek abban, hogy minden tekintetben érdemes olyan dologgal foglalkozni, amelyek segítik a jobb megértést, és ismereteinket gyarapítják.  Remélem, mindenki olvassa Geero úrnak írt válaszomat, de szeretném, ha a Kobudo témával behatóbban is foglalkoznánk. Mielőtt behatóbban foglalkoznék a klasszikus Japán Kobudo-val szögezzünk le a magyarkobudoval kapcsolatban néhány tényt.  A Magyarországon ismertté vált és egyértelműen Szabó András nevéhez köthető  kardozó stílus, eredeti Szabó András féle magyar találmány. Nevezhetném úgy is, hogy ez a Szabó féle magyar kardforgató stílus tehát Szabó stílus, japánosan Szabó Ryu, bár a japán Ryu definíció csak közvetlen köthető japánhoz, ami a Szabó stílusra nem vonatkozik.. A Szabó András féle magyar stílusnak soha semmi köze sem volt az autentikus japán Kobudo és Iaido rendszerekhez illetve ezen rendszereken belül működő harcművészeti stílusoknak, iskoláknak. Ha nem alakult volna ki hazánkban a magyarkobudo körül ilyen periférikus helyzet, Szabó András még büszke is lehetne művére, egyedi stílusára.  Megjegyzem, ha 1995-96-ban Szabó András nem ragaszkodik csökönyösen a japán megnevezésekhez, a japán fegyverekhez, megfogadja tanácsomat, figyelmét és energiáját az ősi magyar kardvívás, a pusztai fokos, a karikás ostor, pásztorbot és más magyar harci eszközök gyakorlatai felé is fordítja, ő lett volna hazánk legismertebb harcművésze, aki igazi magyar harcászatot, magyar kardforgatást tanít.   Az elmúlt tíz évben sokat próbálkoztam azzal, hogy valamilyen formában bevonjam a magyarkobudoval foglalkozó embereket a hiteles japán Budo vérkeringésébe. Törekvéseimet teljes kudarc kísérte, bármit és bárhogyan is próbáltam tenni. Lehet, hogy a megközelítés volt részemről rossz vagy a módszer, ahogy kezeltem ezt a kérdést, nem tudom, ezért talán én kérhetnék bocsánatot. Akkor így és ennyit tudtam tenni, de jó szándékomat és segíteni akarásomat senki sem kérdőjelezheti meg.
Bármi jót vagy rosszat is tettem, a célom az volt és most is az, hogy minden olyan harcművész, aki valamilyen egyedi, és saját tervezésű „japánosnak látszó” harcművészetet űz, az
1.    Kapjon hiteles információkat és szakanyagot a japán harcművészetről.
2.    Kapjon hiteles japán szervezeti tagságot.
3.    Eddigi stílusához keresek számára olyan japán Ryu-t, amelynek a szakmai anyagát könnyen megtanulhatja.
4.    Ezáltal valódi japán Budo ismeretek birtokába jut. A tagság által bizonyos tanulási és gyakorlati idő után hiteles japán Dan diploma birtokosa lesz.
5.    Ezt követően további munkáját már senki sem kifogásolhatja, nem beszélve annak Japánhoz köthető folyamatos támogatottságáról.

A fentiekért nem kértem mást csak annyit, hogy korrekt módon tartsa meg tagságát, tanuljon, gyakoroljon, eddzen velünk közösen, jöjjön el közös nemzeti, nemzetközi szemináriumokra és táborokba, ahol gyakorlati szinten is sokat lehet fejlődni.
Ez bizony olyan kérés volt, amit senki sem volt hajlandó betartani, de megígérni azt igen.   Hozzám küldött levelekben arról írnak levélíróim, hogy mennyire elszomorítja őket az a látvány, ami fogadja a belépő embert az ilyen magyarkobudo edzőtermekben.  A magyarkobudo edzőtermekben tapasztaltakról, különös és egzotikus dolgokról tesznek említést levélíróim. Természetesen és mindenkit meghallgatok.
Látszólag mindenki azt tesz a saját „háza táján” amit akar, olyan jelképeket használ, amilyet csak akar, mondják sokan. Erről én másként vélekednék.  Nemzeti szimbólumok használatát törvények és rendeletek szabályozzák mindenhol. A japán nemzeti szimbólumok használatára pedig csak az arra japánok által meghatalmazott személynek, szervezetnek van joga. Azt tanácsolom, ha valahol ilyen szimbólumokat látnak, mondják meg hol és mikor tekinthetők meg. A kérdés megoldására szívesen konzultálok a megfelelő japán személlyel, aki majd elmondja érthetően erről a véleményét az illetőknek, ha nekem nem hisz.   Az nagyon szomorú és sajnálatos, hogy olyan emberek használják leginkább a japán írásokat, szimbólumokat, stb., akiknek semmi közük nincs a valódi klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteihez. Mindezt azért teszik, hogy ezzel is fedezzék tevékenységüket és Japánhoz köthető hitelességüket bizonyítsák.
Meg kell végre érteni és mindenki számára világossá, kell tenni azt, hogy attól ha valaki:  •    japán ~ Gi-t (ruházatot) visel az edzésein,  •    japán harcművészetekben használatos harcászati eszközöket használ,  •    japán szavakat és kifejezéseket mond, •    japános nevet ad a maga által kitalált stílusának •    japán írásjeleket használ az edzőteremben és egyéb helyeken,
az még nem lesz japán harcművészet, sem eredeti, sem japán, sem ősi, sem semmilyen harcművészet.   Ennél azért egy kicsivel, még sokkal több kell!
 A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszereit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze röviden.

A klasszikus japán harcművészet rendszerei és azok stílusai, összefoglaló névvel a klasszikus Japán Budo Kultúra, az ENSZ és az UNESCO által a Világörökség részét képező védett kultúra. A klasszikus Japán Budo Kultúra gyűjtőnév alatt az alábbi harcművészeti rendszereket foglalnak helyet.

A Kobujutsu, Kobudo gyűjtőnév alatt sorakoznak azok az ősi japán Koryu-k, amelyek eredete a japán történelmi időkre, - a Hadban Álló Nemzetek időszakára - nyúlik vissza. Ősi harci gyakorlataikban mély hagyománya van a Japán történelemben híressé vált Bushi (katona) és Samurai (fizetett zsoldos, harcos) szellemiségnek, a Bushido-nak, a Budo etikának, a Daito, Katana, Wakizashi, Tanto, Sojutsu, Naginatajutsu, Kyujutsu, stb. klasszikus és tradicionális művészetének.

Az Iaijutsu, Iaido, a Kenjutsu, Kendo, a Battojutsu, Batto Do gyűjtőnév alatt sorakoznak azok az ősi japán harcművészeti Ryu-k, amelyek elsősorban a régi tradíciókon, ősi hagyományokon alapuló kard használatának (~vívás, ~vágás, ~forgatás, stb.) sokoldalú technikai gyakorlatát tanítják.

A Kyujutsu, Kyudo gyűjtőnév alatt megtalálhatjuk azokat a történelmi Koryu-kat, amelyek a tradicionális japán íjászat, a valláshoz, a Zen-hez köthető művészi hagyományait őrzik és ápolják.

A Yamato-jutsu, Yawari-tai, Yawara-jutsu, Yawara, Jiujutsu, Jujutsu gyűjtőnév alatt egyesülnek azok a Koryu-k, amelyek eredete visszanyúlik a történelmi japán középkorra és egyesítették az akkori Heiho, Bugei harci elveket, gyakorlatokat, legyen az eszközös vagy eszköz nélküli harci gyakorlat, eljárás, stratégia, technika, művészet, stb.

A Karatedo gyűjtőnév alá tartozik az 1930 után a Dai Nippon Butoku Kai DNBK által kodifikált összes stílus, olyan, mint. Shoto (Shotokan) Karatedo Wado (Wado Kenpo Jujutsu) Karatedo Shito Karatedo Goju Karatedo
Stb.

A Judo rendszere alá tartozik a mai verseny Judo, a Judo Randori Waza - az IJF szabályzatának előírásaival és a klasszikus Kodokan Judo Kata Waza, mely a hagyományos Kano Jigoro (Mifune, Ito, stb.) által megteremtett un. Kodokan Judo Kata-k (formagyakorlatok) klasszikus formátumban bemutatandó gyakorlatait tartja szem előtt.

Az Aikido rendszerébe tartoznak azok az Aikido stílusok, melyek alapítói Menkyo Kaiden-t kaptak az Aikido stílus alapítójától M. Ueshiba O Sensei-től, olyanok, mint: Gozo Shioda  Kenji Tomiki  Minoru Mochuzuki Hiro Mochuzuki és az általuk alapított Aikido iskolák.  Megjegyzem, hogy Japánban és szerte a világnak azon részén, ahol helyesen értelmezik a japán Budo-t, méltán vált mai elnevezéssel élve a bajnokok sportjává a Kendo és a Judo. De ne felejtsük el, hogy ezeken a versenyeken nem versenyszám a klasszikus Kendo és Judo Kata Waza gyakorlatának bemutatása. Tehát a Judo és a Kendo ebből a megközelítésből nem egy teljes sport, csak sportág. Akkor nevezhetném igazán a Judo-t és a Kendo-t sportnak, ha majd ezek klasszikus Kata Waza-k gyakorlatai is szerepelnének a különbféle olimpiai és világversenyeken.   A hozzám írt levelekből mazsoláznék egy-két olyan kérdést és felvetést, amelyeken  érdemes elgondolkozni.

Egy külön cikk tartalma lehetne az, hogy miért is nevezik a japán Kobudo-t helytelenül a 18 fegyver stílusának? Hová sorolhatjuk a Nunchaku, Tonfa, Sai stb. technikákat, ha azok nem a Japán Kobudo részei?

Érdekes téma lehet az is, hogy a sok nyugati és magyar egyén  - miért alapít irányított japán tanulmányok és kapcsolatok nélkül, olyan Kobudo és japán harcművészetekben ismert és használt nevekkel szervezeteket, stb. - (amelyben az ő állításuk szerint csak náluk tanulható és gyakorolhatók a valódi japán harcművészeteket), akkor amikor ilyen névvel már régen működnek szervezetek szerte a világban és Japánban is.

Felmerült az a kérdés is, hogy ezekben a nyugatiak (és magyarok) által létre hozott nemzetközi szervezetekben miért nincs egyetlen Japánban élő japán harcművész sem, vagy és ezekben a szervezetekben miért nem tag vagy társszervezet legalább egy hiteles japán Budo szervezet sem?

Az sem lehet érdektelen témakör, hogy a magyarkobudo társadalom feketeöves tagjai mikor, hol, kinél tanultak? Mivel azt állítják, hogy stílusuk a japán Kobudo akkor annak melyike és mi a neve? Mikor, hol, milyen Kobudo stílusban és kinél vizsgáztak az általuk használt és csak Japánban honos ~Dan fokozatra és címre? Melyik japán Honbu adott számukra oktatói engedélyt, rangot és címet? Stb.
 Sok ember tanult a Szabó András által alapított magyarkobudo stílusban, akik később kiválva onnan megpróbálták még jobban egyéniesíteni (japánosítani?) ezt a Szabó András alapította magyarkobudo-iaido stílust. Mondhatni több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel.  Sokan keresnek fel engem is volt Szabó tanítványok, vagy olyanok, akik a Szabó tanítvány tanítványai voltak. Ezek rájöttek arra, hogy az a dolog, amit ők Kobudo-nak neveznek, a valami egészen más, de semmiképp sem japán harcművészet.  Meg kell jegyeznem (szubjektív módon), mint magánember hogy a magyarkobudo minden szélsőséges helyzete és tevékenysége ellenére, hogy Szabó Andrásnak minden esélye meg lenne arra, hogy japán segítséggel a magyarországi japán kardforgatás elsőszámú vezetője legyen, de ehhez neki nagyon sok dolgot át kellene értékelnie és változtatnia kell nagyon sok dolgon.  Egy másik utat kereső magyarkobudosnak adtam egy eredeti japán Kobujutsu szakanyagot, hogy inkább abból tanuljon, lásson már valami eredeti japáni dolgot is, talán áttér az eredeti japán Kobudo helyes útjára.
Amikor megkérdeztem tőle, mit tapasztalt, csendesen csak annyit mondott, hát ez bizony teljesen más, mint amit ők eddig ismertek. Amikor megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e gyakorolni a japán szakanyagot, azt válaszolta NEM, de néhány gyakorlatot beépített a saját stílusába. Ez jellemző és eredeti magyarkobudos megoldás nem?  Néhány magyarkobudost elvittem a DNBK Európai Rensei Taikai-ra, ahol a Dai Nippon Butoku Kai DNBK ID nemzetközi igazgatója Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi tartott Harai no Gi  Iaido bemutatót.  A magyarkobudosokat szinte sokkolta a látvány. Tátott szájjal nézték. Ők még ilyet soha sem nem láttak, de jó magyar szokás szerint az egyik közülük megjegyezte, hogy néhány vágást ő másként csinál majd a saját stílusában. Keserűen elmosolyogtam, és azt gondoltam magamban: ezt nevezem, ez egy igazi magyar kobudos arc. Ennek ellenére a lényeg az, hogy lassan de biztosan a magyarkobudo társadalom is rádöbben, hogy a japánok nélkül nincs japán Kobudo, de semmi más sem, ami a Kobudo-t illeti.  Utólag elmondhatom, hogy amikor a magyarkobudosok megkerestek és segítséget kértek tőlem, akkor a magyar kobudo helyes kezelése érdekében tanácsot kértem a DNBKID ID elnökétől, akinek a következőt írtam:   … felfoghatom úgy is, hogy ezeket az embereket valamilyen egyéni ok miatt félrevezették. Nem tehetnek róla, hogy olyan dolgot tanultak, amiről azt hitték, hogy az eredeti japán kardművészet. Ők tanultak, vizsgáztak, sokat izzadtak, még többet fizettek a Dan fokozatukért. Most mi lesz velük? … …felfoghatom úgy is, hogy ezek az emberek számításból kerestek meg engem és miután megkapták az áhított japán segítséget és fokozati elismerést, azután mint sokan mások ők is hátat fognak fordítani a szervezetünknek és a közös munkának, mit tegyek? …  Tudni kell, hogy a japánok nyitottak. Soha sem veszik el az ember arcát (Dan fokozatát), befogadják a szervezetükbe, adnak szakanyagot, és segítik a képviselők útján a szakanyag elsajátítását. Amikor ezek az emberek megtanulták a szükséges anyagot, bizonyítják hűségüket, elkötelezettségüket a stílus és a szervezet iránt, annak mindig megvolt és ezután is meglesz a jutalma. Hangsúlyozom: hűség, elkötelezettség, állandó tanulás, stb.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu és a nyugati Jujitsu

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

 

A klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu és a nyugati Jujitsu

Kende F. Csaba véleménye szerint a nyugati és a japán Jujutsu között nincs különbség.

Úgy gondolom, hogy Kende F. Csaba nagyon téved, ezért érdemes erre a témára néhány szót vesztegetni. 

Talán lehetséges az is, hogy a történelmi ismeretek alapján átláthatók az elmúlt 600 év eseményei. Ez nézőpont kérdése, de én nem a történelemről szeretnék beszélni, mint példabeszédében Kende F. Csaba.

Az emberek utazási vágya ismert. Ezek az utazók nemcsak hazájuk történelmi, földrajzi ismereteit vitték magukkal, hanem nagyon sok kulturális hagyományt is megismertettek azokkal az emberekkel, akikkel utazásaik során találkoztak vagy velük együtt hosszabb időt töltöttek. Megint más utazók vitték az új ismereteiket szerte a világban, ahol ezek az ismeretek néha friss talajra találtak, ahol módosultak, alakultak, változtak és talán már sehol sincs nyoma annak, hogy valójában milyen is lehetett az eredetileg.

A Japán Budo Kultúra legszínesebb és legsokoldalúbb integrált rendszere a Jujutsu Do mégis változatlanul megőrizte ősi tradícióit. A II. Világháború után sok nyugati fordult meg Japánban és tanult ilyen-olyan stílusú Jujutsu harcművészeti iskolában. A japán mesterek is sokat jártak és járnak szerte a világban és terjesztik a klasszikus Japán Budo Kultúrát, a Nippon Jujutsu Do-t.

Elkezdődött, és mint egy járványként terjedt el a klasszikus japán harcművészetek stílusainak technikáinak átalakítása, nyugatiasítása, hiszen az eredeti japán harcművészeti technikák nem eladhatók, nem látványosak.
Amikor egy japán Jujutsu Sensei jön Európába oktatni vagy bemutatót tartani. akkor valahogy mindig „eltűnnek” nem voltak ott a nagy nyugati nagymesterek. Sehol sem lehetett látni őket a japánok közelében, azt a sok európai nyugati harcművészt, azt a  sok Shihant, Hanshit, Soke-t, a sok 8. 9. 10 Dan-os Jiujitsu, Jujitsu nyugati nagymestert, stb.
Sok résztvevő hirtelen Kyu fokozatúvá vagy maximum egyszerű fekete övet viselő egyénné vált a japán Sensei edzésein. A nyugatias Jujitsu művelői, mint akiket megbabonáztak, csak az eredeti japán technikákra és a Japánból jött, japán Jujutsu Sensei-re koncentrál és tátott szájjal ámulattal szemléli és tanulja annak technikáit.

Talán mégis van mit tanulni a nyugatiaknak is a japánoktól? Vagy talán mégsem sikeredett olyan jól nyugatiasítani az eredeti japán Jujutsu-t?? Talán mégis van különbség a nyugati Jujitsu és a klasszikus japán Jujutsu harcművészetek és stílusai között?

A japán Sensei hazautazását követően, mint a villám ismét előkerülnek a nagy nyugati Jujitsu nagymesterek és megmagyarázzák miért nem tanították a japán Sensei által bemutatott technikákat vagy miért nem jó az, amit a japán Sensei tanított.
Közben tanítványai, akik ott voltak a japán Sensei edzésein, bemutatják neki a japán Sensei-től tanult technikákat, de nem veszik észre, hogy „mesterük” árgus szemekkel lesi mozdulataikat.
Nagy rutinja van abban, hogyan tudja a dolgokat megmagyarázni, a maga javára fordítani és elhitetni mindenkivel, hogy a japán Sensei által mutatott technikákat ő már régen ismerte csak szerinte az annyira elavult, hogy szóra és tanításra sem érdemes. De ha akarják majd ő bármikor, mutat olyan hasonlót, sőt és még sokkal hatékonyabbat, mint amit a japán Sensei mutatott. Sokan azt is mondják, hogy ők ismerik a japán Sensei-t, tanította is őt, csak most nem érnek rá találkozni vele, mert más dolguk van.

Rövid idő elteltével jól látható és azt tapasztalható, hogy a nyugati mesterek valahogy az „éj leple alatt” mégis becsempészték a repertoárjukba a japán Sensei tanításait és technikáit, amit már ezután úgy terjesztenek és tanítanak, mintha az saját iskolájuk régi technikája lenne.
Azt senki sem kérdezi, hogy ezek a „nagy átalakítók”, mikor és kitől kapták a Shihan, a Hanshi és a Soke rangjaikat, kik által lettek minősítve, kik által kapták a rangjukat, címüket magas 8. 9. vagy 10. Dan fokozatukat? Talán az is  az éj leple alatt valahonnan egyszer csak ott volt??

Japán történelmében az elmúlt 200 év alatt nem volt annyi Jujutsu nagymester, mint amennyi napjainkban él Európában és az USA-ban. Csak  az EU államokban több mint 100 olyan nyugati él jelenleg, aki Jujitsu, Jiujitsu, stb. 8. 9. és 10. Dan fokozatú és Hanshi, Shihan, Soke, stb. Budo rangot mond magáénak. Nem is kell mondani, hogy ezeket a magas Dan fokozatokat és Budo rangokat nem japán harcművészek től kapták, hiszen többségük soha sem járt még turistaként sem Japánban.

Egy biztos ezek az egyének nem Japánban, nem japán Sensei és nem a hivatalos Japán Budo Renmei által lettek minősítve! Nem is lehetnének, és ennek több oldalnyi indoka is van.
Ennek ellenére ők mégis azt terjesztik magukról, hogy ők a japán Jujitsu, Jiu jitsu, stb. igazi nyugati mesterei és követői. Azt terjesztik magukról, hogy ők nagyon értők és autentikusak a Japán Budo és a japán Jujitsu-t illetően és ezt a maguk alapította szervezetekkel, a maguknak adományozott rangokkal és fokozatokkal hitelesítik, hangoztatva, hogy technikájuk eredeti japán Budo technika.

Rövid szösszenettel zárnám a kezdeti eszmecserét e témában.

A magyar gulyásnak és a szegedi halászlének ugye nincs párja a világon? Nincs, és ez így van jól.
Az olasz pizza is verhetetlen a világon. A körúti amerikai Pizza Hut-ban készített pizza tésztaféle, meg sem közelíti az igazi olasz pizza tésztát.

Egyszer egy német harcművész barátom meghívott a házába és tiszteletét kifejezve, kedvemért a felesége egy „eredeti magyar gulyást” tálalt ebédre. Hát mit mondjak, borzasztó volt, de mosolyogva köszöntem meg a szíves vendéglátást, dicsérve a háziasszony nagyszerű ebédjét. Egy „eredeti” magyar gulyás, magyar fűszerek, alapanyagok, ízek nélkül Németországban. Brrrrr! Ugye ez milyen hihetetlen?

A klasszikus Japán Budo Kultúra a Jujutsu Do is páratlan szépségű művészet a maga nemében. Történelmi hagyományai, etikája, technikai gyakorlatai speciálisan egyediek, japánosak. Nem kell mixelni, átformálni, mert elveszti azokat a jellemzőit, amelyek a japán történelem évszázadai alatt alakultak ki és oly annyira jellemzőek rá.

Soha senki sem hiszi el sem Japánban, sem máshol a világon, hogy a nyugatiasított Jujitsunak, Jiujitsunak, stb. vagy hasonlónak mondott bármi is valaha is elhomályosíthatja, helyettesítheti az autentikus klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra gyöngyszemét, a Nippon Jujutsu Do kultúráját.
 Az még nem lesz klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu Do, mert valaki az edzéseken japán Judogi-t, visel, japán szavakat használ, japános a viselkedése és az övfokozata, attól még egyáltalán nem biztos, hogy amit csinál annak bármi köze is lenne az autentikus Japán Budo Kultúrához, vagy bármely originált japán harcművészeti rendszerhez, stílushoz.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Japán Kobudo-ról

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
  

A klasszikus Japán Kobudo-ról

Kedves Geero!

Szeretném azzal kezdeni, hogy a www.jujutsu.hu mindig ügyelni fog arra, hogy az ott
megjelenő írásokat, a bennünket érintő kérdéseket és az ahhoz köthető személyt kellő intelligenciával és kultúrával kezeljünk.

Most mégis én vagyok abban a helyzetben, amikor legszívesebben nyomdafestéket sem tűrő módon nyilatkoznék az Ön által felvetett problémára és a témában érintett egyénre vonatkozóan. Ígérem, hogy határozottan, de igazam teljes tudatában moderáltan nyilvánítom ki véleményemet.

Az Ön által említett személyről csak annyit, hogy õ az aki 1980 évek elejétől vagy közepe táján (?)  elindított  „valamit”, ami később alkalmas lehetett volna arra, hogy őt az ország elsőszámú és elismert kardforgatójává tegye.

De õ másként cselekedett. Így nem lett az, ami lehetett volna.

A probléma elég nagy és a klasszikus Japán Kobudo-ról alkotott kép messze a japán valóságtól még messzebb Japántól, még kuszább lett a magyar fejekben napjainkra, mint eddig.
Megpróbálok tehát az objektivitás talaján maradni és csak a tényekkel és a klasszikus Japán Kobudo helyzetével, foglalkozni.

A tény, az tény. A klasszikus Japán Budo Kultúra, a klasszikus japán harcművészet teljesen másképp kezeli a Japán Kobudo-t, mint ahogy azt hazánkban és a nyugati világban egyáltalán ismertté vált.
Bárki legyen is az (nyugati vagy magyar ember), aki a Kobudo-t mint egyedi önálló fegyveres – kardforgató - stílusnak definiálta, reklámozta, terjesztette, stb. az semmit sem tudott a valódi Japán Kobudo-ról és igen nagy hibát követett el.

A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszerei közül a Kobudo az egyik rendszer.
A klasszikus Japán Kobudo rendszere összefogja az ősi Iaijutsu, Kobujutsu és Yawara iskolákat és stílusokat, melyek története visszavezethető a középkori történelmi időkre.

Japánban a klasszikus  Kobudo régi neve: Kobujutsu volt.
Ebben az értelemben: A Kobujutsu és a Kobudo jelentése: Az első, először alakult, először jött létre, kezdeti harc, az első harc(os) gyakorlata, eljárása, stratégiája, útja, stb.
A Kobudo főnév, mint gyűjtőnév. Nem stílus, hanem összefoglaló rendszere, azoknak az ősi japán harcművészeti iskoláknak Japánban, amelyeknek a múltja a távoli történelmi időkre vezethető vissza és elsősorban olyan haditechnikák ismeretével rendelkeztek, amelyek szorosan köthetők a „Hadban Álló Nemzetek” idején kialakult Samurai, Heiho, Bugei, Reigi, Ju, stb. elvekhez.

Valóban nagyon megtévesztő lehetett az elmúlt években mindenki számára ez a magyar kobudo stílus, hiszen mit tapasztal az ilyen dolgokat megtanulni vágyó laikus, aki a filmekben is ezt látja:
o    az öltözék japános, 
o    a szavak japánosak (vagy csak annak hiszi),
o    az etikett is olyan, mint a Samurai filmekben,
o    a fegyvereket pedig szinte biztos, hogy Japánban gyártották,
o    stb.
A fentiek mind, mind azt a látszatot keltik, hogy itt csak igazi japános harci dolog lehet, más nem. Hiszen hasonló dolgokat láttak a saját szemükkel, a kalandfilmekben is és erre akár meg is, esküsznek.

A magyar kobudo; kitalálójának fogalma sem volt arról, hogy mi is a valódi igazság a klasszikus japán Daito, Katana, Wakizashi, Tanto, Bo (Jo, Hanbo, Tanbo), Nunchaku, Sai, Tonfa, Kama, Suriken, stb. eredetével, gyakorlati használatával kapcsolatosan. Ha pedig tudta, akkor azt nagyon ügyesen titkolta hosszú éveken keresztül.
Nem is beszélve arról, hogy a klasszikus japán Budo-ban mit is jelentett egy japán fegyver, kard etikus tisztelete használata, kezelése, stb.

Ez a magyar kobudo körüli nagyon provinciális helyzet az évek alatt mit sem változott, független attól, hogy meghívásomra sorban jártak hazánkban olyan nagytiszteletű japán Hanshi-k, akik a japán kardforgatás mesterei voltak, Keiji Tose, T. Kawabata, H. Nakayama, stb.
Megjelentek hiteles japán kiadványok, anyagok, de minden hiába a magyar kobudo változatlan maradt. A propaganda is nagy üzletté tette a magyar kobudot.
Az Ön által említet személy itthon; „eredeti” japán Katana-t és Wakizashi-t; kezdtek gyártani és azt nagy haszonnal el is adták olyanoknak, akikkel elhitették, hogy az, nélkülözhetetlen ahhoz, amit magyar kobudo stílusként gyakorolnak, mert az hiteles japán harcművészet és azt csak ilyen kardokkal lehet gyakorolni, tanulni.
Az oktatók pedig az általuk tanított magyar kobudo technikáikról azt mondták követőiknek és tanítványaiknak, hogy azt nekik is japán oktatók tanították.

Az Ön kérdésére válaszolva, ezúton megerősítem, hogy
1. A Zen Nippon Kobudo Kyokai, a Dai Nippon Butoku Kai DNBK, a Ryu - Kyu O
Hozon Shinkokai Okinawa-i szervezete, a World Presidium of Bujutsu, a Kokusai Budoin IMAF, stb. a japán császári ház és a kormány által alapított hivatalos Budo fórumok valamint a fenti szervezetekhez kötődő egyéni klasszikus japán stílusok és Ryu-k nem ismernek olyan régi-új japán harcművészeti stílust, amelynek csak egyszerűen Kobudo lenne a neve.

2. Továbbá nincs Japánban sehol, semmiféle módon nyilvántartva olyan személy a nyugati világban beleértve Magyarországot is, aki mint a Kobudo stílus gyakorlója bármilyen fokozatú japán Dan diplomával, képviselői vagy bármilyen oktatói engedéllyel is rendelkezne.

Ha bárki találkozik olyan egyénnel Magyarországon, aki azt állítja magáról, hogy Kobudo, Kobujutsu stílusból rendelkezik eredeti japán Dan fokozattal, netán japán oktatói vagy instruktori engedély is van a birtokában, az tegye a következőt:

1.    a kölcsönös tisztelet mellett kérje el annak az illetőnek a japán kinevezését és Kobudo Dan fokozatát igazoló másolataikat.
2.    A másolatokat én szívesen és azonnal az Ön kérésének megfelelően, hitelesítés céljából kiküldöm a hivatalos szerveknek Japánba.
3.    A válasz már előre ismert számomra, de annak az illetőnek már mással és másokkal is szembesülni kell majd.

Ha valaki egyéni stílusú japán Ryu-t gyakorolt, tanult és a tanulása, fejlődése érdekében többször is járt Japánban a stílus központi Dojo-jában és ott vizsgázva ért el Dan fokozatot. De ez az illető soha sem fogja azt mondani, hogy õ Kobudo 3 Danos, hanem azt mondja, hogy én a Tenshin Toyama Shindo Ryu Kobudo és Jujutsu Sandan fokozatát értem el, de semmiképpen sem mondja, és nem használja a Kobudo kifejezést stílusa és fokozata megnevezésére.

Sok magyar kobudos és más stílusokat gyakorló harcművész az elmúlt évek alatt részt vett olyan nemzetközi szemináriumokon és edzőtáborozásokon, ahol Japánból jött japán Hanshi-k oktattak, tanítottak és vizsgáztattak. Ilyenkor a rendezők okleveleket adnak ki a szemináriumon való részvétel igazolása céljából.
Ismert előttem is olyan magyar, aki kapott ilyen részvételi diplomát és arra kérte a rendezőt, hogy az előre kinyomtatott bianco diplomára írja rá az õ nevét és fokozatát. A rendezőnek fogalma sem volt ki az illető, de udvariasságból eleget tett az igen szokatlan kérésnek.

Az illető hazajött és mindenkinek megmutatta a japán Hanshi aláírását tartalmazó japán írásjegyekkel teli részvételi diplomát. Természetesen, hogy mindenki, aki ezt látta és hallotta, elhitte, a mesét, hogy az illető milyen nagyszerűen, edzett, izzadt és vizsgázott a japán Hanshi előtt, hiszen az oklevélen ott volt a fokozata is.
Valójában a részvételi diplomát senki sem tudta elolvasni, így mindenki elhitte, azt amit a hazatérő mondott.
Az senkinek nem jutott eszébe, hogy másokat is megkérdezzen, akik szintén ott voltak azon a nemzetközi szemináriumon és talán több közük volt a japánokhoz és az oktató Hanshi-hoz, mint a mesélőnek vagy másnak. Az sem érdekelt senkit, hogy a japán Hanshi nem is annak a stílusnak volt a nagymestere.

Örömmel tenném közszemlére azoknak a japán Hanshi-knak a véleményét, akiket tájékoztattam a magyar kobudo jelenségről Európában és Magyarországon. A japán Hanshi-k jót mulattak elbeszéléseimen. Amikor pedig közöltem velük, hogy ez nem vicc ez komoly és létező dolog, akkor arra figyelmeztettek, hogy vigyázzanak, mert ebből nagyon komoly problémák származhatnak.

Mindenkinek tudomásul kell venni a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszerei, a Világörökség fokozottan védett kulturális részét képezik, melyet minden állam az ENSZ és az UNESCO előírásai alapján véd.

Tartózkodjunk a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszereinek és stílusainak meghamisításától.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

Néhány szó a klasszikus Japán Budo rangokról Dan fokozatokról a Japán Budo oklevelek diplomák, elfogadásáról és honosításáról

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

Néhány szó a
klasszikus Japán Budo rangokról, Dan fokozatokról,
a Japán Budo oklevelek, diplomák, elfogadásáról és honosításáról

Mielőtt tárgyalnánk, e témakört tényként kell kezelni és mindenki számára egyértelműen világossá kell tenni, és mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy

1.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag Japánhoz és a japánok által létrehozott és kialakított Budo harcművészetekhez köthetőek!
2.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag a klasszikus és tradicionális japán harcművészetekben használatosak, mert eredendően csak Japánhoz köthetőek, máshova nem!
3.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok egyértelműen a Japán történelem, a klasszikus Japán Budo részei és kizárólag csak a kiváló harcosok és katonák minősítésére használták.
4.    Napjainkban, Japánban, a kodifikált japán harcművészeti szervezetek a klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok, (oklevelek, diplomák, igazolások, stb.) kiadásakor (tehát az egyén minősítésekor) utalnak a történelmi „un. Samurai” időkre, de egyben kifejezik napjaink változó világában oly fontos minősítési szinteket. Olyanokat, mint a Kyu – Dan, az oktatói, a tanári, a vezető pozíciókban fontos (Seito, Dooshi, Shidoin, Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, Sensei, Shike, Soke, Doshu, Sosai stb.) rangokat, címeket is.
5.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangokat, címeket, Kyu és Dan fokozatokat csak és kizárólag az arra meghatalmazott Japán székhelyű, Japánban működő, Japánok által és Japánban alapított, a japán a császári ház és a kormány által fel és meghatalmazott japán szervezetek adhatnak ki, az arra érdemes japán és nyugati egyéneknek, tehát szervezetük tagjainak. Azok, akik nem tagjai a szervezetnek, teljesen kizárt, hogy kapjanak hiteles Budo elismeréseket.

Sajnos sokszor arról kapunk híreket, vagy halljuk, hogy valaki azt mondja, hogy ő egy nyugati (német, olasz, francia, angol, amerikai, stb.) állampolgárságú és nemzetiségű  kiváló harcművésztől, és vagy egy európai, amerikai, stb. székhelyű és alapítású harcművészeti szervezettől - tehát nem Japánban élő japán mesterről és nem Japánban működő kodifikált japán Budo szervezetről beszél – magas japán Budo Dan fokozatot, rangot, címet kapott és az kodifikálva van Japánban.

Természetesen elhiszem, hogy kapott, de azt soha sem, hogy annak bármi köze is lenne Japánhoz és a kodifikált japán harcművészetekhez.

Soha senki ne higgye el, hogy a japán harcművészek és szervezeteik meghatalmaztak volna valaha is, bárkit is, arra, hogy a nevükben japán Budo igazolásokat, diplomákat állítson ki és azt kiadja, úgy mint egy hiteles Budo okiratot.
Amennyiben bármely hivatalosan Japánban működő, japán szervezetben érvényes tagsággal rendelkező nyugati állampolgárnak adományoznak magas Budo Dan fokozatot vagy rangot, azt ők személyesen fogják kiállítani, kiadni és erre nem kérnek fel és nem hatalmaznak meg soha senkit.

Ha valaki ilyen esettel találkozik, keresse meg a hivatalos japán Budo szervezetek hazai képviselőjét és kérje, hogy ellenőrizzék le annak valódiságát Japánban. Az ilyen úton kiadott Dan fokozatok és Budo rangok ki által lettek kiállítva és azok hitelesítve vannak-e Japánban vagy sem. A nemleges választ előre ismerjük, ahogy ez megtörtént már az elmúlt években is.

Azt is nagyon aggályosnak kell tekinteni és fenntartásokkal kell kezelni, (azonnal ellenőriztetni kell Japánban!) ha egy nyugaton élő – tehát nem Japánban! – (Japánból több évtizede elköltözött) japán származású harcművész, aki már rég felvette és rendelkezik más nemzet állampolgárságával japános Budo Dan fokozatokat és rangokat, címeket adományoz, akkor, amikor arra, feltételezhetően nincs semmiféle fel– és meghatalmazása a kodifikált Japán székhelyű Budo szervezettől.
Nem kell senkinek különösebben ezt megmagyarázni, hiszen már elhagyta Japánt, elhagyta a hazáját, más nemzet állampolgárságával rendelkezik nincs vagy megszűnt a Japán Honbu-val a kapcsolata.
Amennyiben munkáját folytatni akarja, ahhoz kellene a Japán Honbu engedélye, de Japánban nem megengedett, hogy ha valaki elhagyja a hazáját, az rendelkezzen bármilyen japán engedéllyel.
A japánok sem szeretik a hazához hűtlenné vált embereket.

Az pedig a jéghely csúcsa, amikor arról hallani, hogy egy Japánban élő, ott stílust és Dojo-t vezető japán mester Karatedo (8. Dan) Hachidan fokozattal, Jujutsu Kudan-t (9. Dan) és Soke címet adományoz olyan személynek, aki soha sem volt az ő szervezetének tagja, tanítványa az előtt.
Megjegyzendő, hogy ennek a Shito Karatedo mesternek és stílusának (aki hivatalos tagja a japán JKF-nek) soha sem volt semmi köze a Jujutsu-hoz, soha sem volt semmiféle Jujutsu Dan fokozata, rangja.
Az csak természetes, hogy ehhez soha sem volt meg a JKF vagy más szervezet engedélye.
Arról már beszélni sem érdemes, hogy miért és ki - mi vette, vehette rá arra, hogy kiadjon ilyen okmányokat, hiszen még Japánban is olyan kevés a hivatalosan regisztrált ~Jujutsu Kudan és a Soke cím. Így az általa jogtalanul adományozott Jujutsu Dan és rang jogtalan és hiteltelen. Megmagyarázhatatlan, hogy egy Karateka miként adhat bárkinek is Jujutsu Dan fokozatot és rangot, holott ahhoz nincs semmi köze. Erre még Japánban sem volt példa. Az szinte már csak hal a tortán, hogy a megajándékozott el fogadta és viseli is az így kapott fokozatot és rangot.

A nyilvánvaló tények ellenére a fentieket még is nagyon sokan figyelmen kívül hagyják és szinte örömmel elfogadják (sőt fizetnek is érte!) a nyugatiak által adott hiteltelen japános kinézetű diplomákat.

Tehát csak a fentiek tükrében lehet beszélni e témakörről, amely a nyilvánvaló tények ellenére nagyon sok embert foglalkoztat a különböző harcművészetekben elért fokozatokkal és rangokkal kapcsolatosan.

Ebben a cikkben egyértelműen csak azon a Dan fokozatok elfogadhatóságáról beszélek, illetve írok, amelyek eredete kizárólag Japánhoz kötött.

Mit jelent ez.
Csak olyan japán eredetű japán Budo címekről, rangokról és Dan fokozatokról, kinevezésekről beszélek, amelyeket kizárólag Japánban kodifikált japán Budo szervezetek adtak ki.

Sem Japánban és sehol a világon a kodifikált Japán Budo Kultúra egészében, sehol és soha sem volt elismert, elfogadott a nyugaton szerzett –nyugati egyének és szervezetek által kiállított és adományozott – japános Dan fokozat és más japánosnak mondott egyéb un. „Budo igazolás”.

A klasszikus japán Budo harcművészetek elterjedése a nyugati világban az 1900-as évektől kisebb nagyobb megszakításokkal mondható folyamatosnak. Kevés az olyan japán harcművész, akiknek engedett volt, az hogy a Dai Nippon Butoku Kai DNBK engedélyével járták a világot, hogy megismertessék stílusukat és más japán harcművészeteket, az 1910 és 1938 közötti időszakban. Ilyenek voltak többek között: Jigoro Kano és a Kodokan tagjai.

A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészetek elterjedése igazán az 1955 -1985-ös években vált nagyméretűvé a nyugati világban. Japánban a harcművészeti stílusok vezetői felismerték, hogy ez milyen nagy jelentőségű az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra világméretű elterjedése szempontjából.

Megjegyzés:

Több japán harcművészeti szervezet és stílus irányzat már az 1970-es évek elején kitárta kapuit a nyugati harcművészek számára.

A klasszikus és tradicionális japán Budo hagyományokat őrző Dai Nippon Butoku Kai DNBK csak az 1990-es évek elejétől nyitott és adott lehetőséget a nyugati harcművészeknek a tagság elnyerésére. Napjainkban a DNBK politikája változatlan. Csak olyan harcművészek lehetnek a DNBK tagjai, akik hűen követik a klasszikus Japán Budo Kultúra hagyományait. Ezért elmondható, hogy sok más japán harcművészeti szervezethez képest a DNBK kis létszámú nemzetközi tagsággal bír az igen szigorú felvételi és egyéb tagsági követelmények okán.
Nagyon sok japán szervezet titkolja, de mindenki előtt nyilvánvaló tény az, hogy vezetőinek minősítése, magas Budo rangjaik és Dan fokozataik, a DNBK-tól származnak.

Ennek érdekében Japánban csak néhány egységes és integrált irányzatokat összefogó Budo Renmei (harcművész szervezet) kapott hivatalos kormányzati engedélyt arra, hogy nyugaton élő egyéneket bevonjon a japán szervezet munkájába és azokat hivatalos taggá válassza. Ezeknek a tagoknak lehetőségük nyílt a hivatalos tagságuk révén, hogy megismerjék, tanulhassák és gyakorolhassák a klasszikus japán Budo harcművészeti rendszereit és azok stílusainak technikáit.
Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a japán tagok mellett a nyugati tagok is, bizonyos gyakorlati idő elteltével, az általuk gyakorolt stílusban tudásszintjük alapján minősítést (Budo elismeréseket - Dan fokozatokat – igazolásokat) kapjanak ezektől a hivatalos japán szervezetektől a stílust vezető japán mester ajánlására.

Elmondhatjuk, hogy ezek a tagsággal bíró nyugati harcművészek, hiteles japán Budo rangokkal és Dan fokozatokkal rendelkeznek. Nekik nincs szükségük arra, hogy külön gyártsanak mindenféle japános diplomát, oklevelet.

A Japán Budo oklevelek és diplomák,
elfogadhatóságáról, és a honosíthatóságról

A témában felmerülhet néhány kérdés, például
- Miért is kellenek ezek a szervezetek?
- Miért kell nekem DNBK tagnak lenni, amikor a stílusnak már a tagja vagyok?
- Miért is kell tőlük a Dan fokozat, amikor az a stílustól is megkapható?
- Miért kell fenn tartani a tagságot, ha már megkaptam a Dan fokozatot?

A kérdésekre akár napjaink politikája is választ adhat.
Az ENSZ az EU pontosan szabályozza nemzetközi kapcsolatok kérdéseit. A tagállamok az ENSZ az EU rendelkezéseivel összhangban alkotják meg a saját törvényeiket és rendezik egymás között a különböző kapcsolatokkal (pl: kultúra, oktatás, stb.) összefüggő témaköröket. Ezt követően már országonként a kinevezett hivatal, fórum jogosult felügyelni a megfelelően szabályozott kapcsolatok tartását.

Ez a helyzet igaz volt és igaz mai is az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra (harcművészetek) minden területére is Japánban. A Meiji restaurációt követően, cc: 1895 táján a japán császár rendelete alapján az összes japán Kobujutsu, Bujutsu, Budo harcművészeti stílusokat, iskolákat (Ryu-kat, Dojo-kat) egységesen egy szervezetbe tömörítették Japánban. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK volt ez a szervezet, amely kizárólagos jogokkal irányította Japánban a harcművészetek mindenféle irányzatát, stílusát, a japán császár és a parlament törvényi felhatalmazása alapján.

Tehát Japánban mindenkinek, aki bármilyen harcművészettel foglalkozott, stílust Ryu-kat vezetett, Dojo-kban tanított, stb. annak a Dai Nippon Butoku Kai DNBK-hoz kellett fordulnia engedélyekért, olyanokért, mint például:

o    Stílus, iskola Dojo megalakításának működésének engedélyeztetése
o    Vezetői megbízások, egyéb jogosultságok kérelmezése, engedélyeztetése
o    Dan fokozatok adományozása és annak engedélyeztetése
o    Címek, rangok adományozása, más kinevezések-és annak engedélyeztetése
o    A stílus oktatási és képzési anyagának, iratainak jóváhagyása
o    Stb.

Japánban 1895 – 1952-ig egyetlen harcművészetekkel foglalkozó személynek, stílusnak, Dojo-nak, Ryu-nak, nem volt engedélye arra, hogy önállóan nemzetközi kapcsolatokat tartson fenn a DNBK engedélye nélkül.
1952 után Japán visszanyerte függetlenségét és a harcművészeti stílusok vezetői is belátták a nyitás szükségességét nyugat felé. Japánban a változó társadalmi légkör lehetővé tette, hogy a DNBK mellett megalakuljon más harcművész szervezet is a DNBK-hoz hasonlóan és az részleges jogosítványokra tegyen szert a Budo-ban.  Foglaljuk össze a fentieket.
o    Japánban több száz harcművészetekkel foglakozó Ryu és Dojo működött és működik napjainkban is.
o    A sok száz Ryu-t és Dojo-t egy egységes központi szervezetbe a DNBK-ba tömörítették
o    Japánban a DNBK-t, mint központi szervezetet törvényesítették és felhatalmazták és megkapott minden törvényi felhatalmazást a harcművészeteket illetően.
o    A Ryu-kat és a Dojo-kat, a harcművészeket a DNBK nyilvántartásba vette.
o    A Ryu-k és a Dojo-k bár önállóan, de a DNBK központi irányításával működtek tovább
o    A DNBK kinevezte és regisztrálta a Ryu-k, a Dojo-k vezetőit, akiket a szükséges címekkel és rangokkal ruházott fel
o    A Ryu-k és a Dojo-k vezetőinek külön engedélyért kellett folyamodniuk a DNBK-hoz az alábbiakban
o    Dan fokozat adományozásának jóváhagyása érdekében.
o    Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan cím ajánlása érdekében
o    A Ryu, a Dojo tanács, új Soke személy kinevezésének jóváhagyása érdekében.
o    Egy új Dojo megnyitásának érdekében
o    A régi Dojo tag kinevezése egy új alapítású Dojo élére, érdekében
o    Nyugati egyén taggá nyilvánításának és fokozatának elismerése, regisztrálása érdekében
o    A stílus Dan – Kyu szakmai anyagának elfogadása és bevezetése érdekében
o    A központi szervezet a DNBK a fentiek és más előírások alapján mindent és mindenkit pontosan regisztrált és nyilvántartott Japánban.

Az 1980-as évek közepén és utána, aki eljutott Japánban, és ott lehetősége nyílt egy klasszikus japán harcművészeti Ryu-ban tanulni, egy japán Budo szervezet tagjává válni, Dan fokozatot, kapni az egy nagyon nagy dolog volt. A japán Ryu (magyar és minden más nyugati) tagjának, nekem is, tudomásul kellett vennem, hogy a Japánban egy japán stílus és vagy Dojo vezetője soha sem ad ki semmiféle igazolást vagy okiratot (l: oktatói engedély, Ryu képviselet, stb.) amelyhez nincs meg számára a DNBK engedélye.
A japán Ryu, a Dojo vezetői ezt nem is tartják fontosnak, hiszen számukra az a fontos, hogy az egyén náluk tanuljon, általuk fejlődjön, az ő stílusukat gyakorolja és képviselje.
Japánban sok magasan kvalifikált oktatója és képviselője van a Ryu-nak, ezért, ha az indokolt és szükséges ők majd utaznak és segítenek a magyar (nyugati) tagnak akár hazájában is tovább tanulni, fejlődni, ahogy az kell.

Ahhoz, hogy ilyen engedélyeket kaphasson egy magyar (nyugati) egyén, ahhoz nélkülözhetetlen, hogy tagja legyen a DNBK szervezetének.
A hiteles japán engedélyek birtoklása és bemutatása viszont nélkülözhetetlenül fontos a hazatérőnek, hiszen itthon is folytatni kell a gyakorlást, vezetni kell a Dojo-t. Amennyiben a külföldi személynek nincs Japánban a DNBK-tól kiérdemelt oktatói engedélye és Dan fokozata, akkor nem sokat tehet a harcművészeti gyakorlat folytatása érdekében.
Hiába rendelkezik valaki a Stílus, oklevelével, az egyéni Ryu Dan oklevelét itthon nem lehet önmagában honosítani, mert az nem állami okirat.
A külföldi tag esetében elsődleges a Ryu ajánlása annak érdekében, hogy a központi szervezet, a DNBK tagjainak sorába felvételt nyerjen. A külföldi személy taggá nyilvánítása után a japán Ryu igazolása alapján a DNBK, mint törvényes és az arra jogosult szervezet kiadja a kormányzat által hazájában is törvényesen elfogadható és honosítható Dan diplomát, stb.
További tanulmányi idő elteltével alkalmasság esetén ajánlásra kiadható az oktatói engedély, netán a képviselői okirat kiadása is szóba jöhet idővel.

Összegezve a fentieket

1.    Nagyon fontos, hogy rendelkezzünk kellően elismert klasszikus japán Ryu, stílus tagságával.
2.    Igazolt legyen a Japánban eltöltött tanulmányi idő.
3.    Igazolt és regisztrált Dan vizsga a Hanshi Kai tagjai előtt, Japánban

A fentiek birtokában elmondhatjuk, hogy egy hiteles japán Ryu tagja vagyunk és rendelkezünk a Ryu Dan diplomájával.
Az egyedi alapítású saját harcművészeti stílus vizsgája és az általa adott Dan fokozata sehol nem elfogadott és nem honosítható. Tehát az így kapott Dan fokozattal senkinek nincs joga oktatni  és Dojo-t vezetni. Szükséges olyan japán, szervezet,  hivatal igazolásának birtoklása, amely megfelel a honosítás nemzetközi és nemzeti törvényeinek, szabályainak. Olyan japán hivatal okirata szükséges, amelyek a két kormány (japán – magyar) közötti megállapodás szerint elfogadottak az oktatás és a kultúra területén.
Japánban ilyen hivatalos szervezet többek között
A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, -   
A Nippon Judo Renmei.
Cc 1965 – 1999-ig ezen szervezetek sorába tartozott a Kokusai Budoin IMAF is. A Kokusai Budoin – Kokusai Budo Renmei IMAF hazai és nemzetközi tevékenysége nem váltott ki osztatlan elismerést Japánban, hiszen teljesen és ugyan úgy működött mint a DNBK. 1999 elején történt belső szervezeti átalakulása és az új elnök megválasztását követően már elvesztette kormányzati támogatását és alapítványi formában működik tovább. Már az 1999 évet megelőzően is állandó vita témájaként, de már 1999-től az IMAF által kiadott Karatedo, Kendo, Iaido, Aikido, Kobudo Dan fokozatokat a kodifikált stílus szervezetek érvénytelennek tekintik Japánban, mert a kiadott Dan fokozatok tulajdonosai ritkán vagy egyáltalán nem rendelkeztek a stílusok, a Ryu-k hozzájárulásával, tagságával a vizsga és a fokozat kiadása idején.
Ez alól természetesen kivételek azok a japán és a nyugati tagok, amelyek a központi szervezetekbe való belépéskor már rendelkeztek stílusuk tagságával és a stílusuk támogatásával kapták meg tagságukat, ahogy én is.

Ezért fontos, hogy a központi szervezet tagága előtt rendelkezzünk a stílus tagságával, a stílus ajánlásával és igazolásaival ahhoz, hogy a japán Ryu - Dojo kérelmezhesse külföldi tagja felvételét a DNBK-ba vagy más engedéllyel rendelkező szervezetbe.

A japán Ryu – Dojo tagjának felvételi kérelmét a DNBK nemzetközi igazgatója elbírálja, véleményezi a benyújtott ajánlással és az igazolásokkal együtt, majd azokat felterjeszti a Japán DNBK Honbu Hanshi Kai elé.
A Hanshi Kai a beadott kérelmet és igazolásokat elbírálja, a stílus, a Ryu által küldött igazolást regisztrálja, akkor hozzájárul a tag felvételéhez.
A tag ezt követően már a DNBK szervezeti irányításával dolgozik tovább a stílusa munkáját folytatva, hiszen a tanító mestere a stílus vezetője a DNBK Hanshi-ja.
Egy bizonyos gyakorlati idő elteltével stílus, Ryu ajánlására, elméleti és gyakorlati vizsga letétele után, a japán DNBK Honbu kiadja az arra érdemes egyénnek a az oktatói engedélyt
Amennyiben az illető jó szervezői és vezetői adottságokról tesz bizonyságot, ajánlásra a DNBK Hanshi Kai kinevezi egy meghatározott időre képviselőnek, mely meghosszabítható.

Tehát már minden kéznél van.
o    Rendelkezünk kodifikált Japán Budo központi szervezetének tagságával.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles Dan diplomával.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles oktatói engedéllyel.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott képviselői megbízással.

Most már mehetünk és a kellő illeték befizetése mellett, kérhetjük - a japán szervezet írásos kérelmét csatolva – a japán Dan fokozat és egyéb más japán Budo okirat honosítását a szakvégzettség és szakképesítés tárgyában.
Az csak természetes, hogy a honosítást végző hazai hivatal Japánból is kér majd hivatalos visszaigazolást és ennek hitelesítése után, dönt, hogy a nemzetközi egyezmények alapján milyen honosított igazolás adható ki.
Ha minden rendben van, már nyugodtan vezethetünk Dojo-t taníthatunk és oktathatunk és senkit sem érdekel, hogy más szervezet, amelynek nem vagyunk a tagja mit mond, mi a véleménye és mit tesz.

Sok azoknak a harcművészeknek a száma, nyugaton és hazánkban egyaránt, akik megkapták néhány japán szervezet, Ryu – Dojo Budo Dan diplomáját. Tagsága alatt a japánok tudta és engedélye nélkül „csendben” új saját szervezetet alapított felhasználva a japánoktól kapott Dan fokozatot és Budo rangot. Amikor a saját alapítású szervezettel elérte célját és mindenki azt hitte, hogy szervezete mögött ott vannak a japánok titokban önkényesen elhagyta, kilépett a japán szervezetből és a saját alapítású szervezetében tovább „folytatja” tevékenységét, melyet már nem segít és támogat a japán Budo. De erről sem a saját, sem a szervezete nemzetközi tagjai nem tudnak, sőt ők úgy tudják, hogy a szervezeti munkát a japánok is támogatják, pedig nem.
A japánok egy idő után rájöttek, hogy tagjuk mit tett. Kizárták és megvonták Dan fokozatát és Budo címeit, mert az amit csinált az dicstelen és méltatlan a Japán Budo-hoz.

Vannak olyan harcművészek, akik japán szervezeti tagságuk idején kitüntetéseket kaptak Budo munkásságukért. Ők akik nem alapítottak saját szervezetet, folytatják stílusukban a munkát, de már nem dolgoznak a központi japán szervezetben. Ezek a személyeket a japán szervezet un. nyugdíjba küldte, de nem vonta meg a Budo Dan fokozataikat és rangjaikat, hiszen ők egy magasabb hivatal által lettek kitüntetve aktív munkásságuk idején.

Számtalan azoknak az egyéneknek a száma hazánkban és nyugaton egyaránt, akik belépnek a szervezetbe, hogy japán Dan diplomájuk legyen. Csak addig dolgoznak, a szervezetben amíg érdekük kívánja. A hazai szervezet támogatásával kapott japán Dan fokozat birtokában már nem érdekeltek a tagságban és önös érdekeiket szem előtt tartva „átlovagolnak” más inkább nyugati szervezetbe. A nyugati szervezet „természetesen” azonnal egy magasabb Dan fokozatot ad új tagjának, abszolút figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a japán szervezet törölte a kilépett – kizárt egyén Dan fokozatát.
Ismert előttünk olyan magyar és nyugati egyén aki szervezetről szervezetbe vándorolva 3 év alatt 5. Dan fokozatot „ért” el. Az csak természetes, hogy úgy vándorolt egyik szervezetből a másikba, hogy arról egyik szervezet sem tudott, de ő híresztelte magáról, hogy milyen magas Dan fokozatokat kapott itt és ott. Dicstelen rangok és fokozatok, , méltatlan személyek.

Sok magyar harcművészetekkel foglalkozó szövetség és szervezet tevékenysége, vezetőinek a magatartása nem jogkövető, de veszi a bátorságot, azt hirdetve magáról, hogy csak neki van joga honosítani a külföldről származó harcművészetek diplomáit Dan fokozatait.
Ez hazugság, félrevezetés és minden tekintetben jogsértő. Honosítási jogköre, külföldön szerzett okiratok, diplomák honosítása tekintetében csak a kormány által meghatalmazott hivatalnak van. A mi esetünkben ez az Oktatási Minisztérium ekvivalenciás ügyekkel megbízott hivatala.
Az egy más kérdés, hogy hivatalos honosítás nélkül egyes harcművészetekkel foglalkozó szövetségek hallgatólagosan is elfogadnak mindenféle nyugaton szerzett (nem Japánból származó) oklevelet, megbízólevelet és a tagjai közé felveszik az illetőt csak azért, hogy elmondhassák magukról, hogy milyen nagy és hatalmas az ő szervezetük. Természetesen ezeknek a nyugaton szerzett japános okleveleknek és megbízóleveleknek nincs semmi köze Japánhoz és az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeteihez.

Az megint egy másik történet, hogy ezekben a szövetségekben stílusvezetőként, nemzetközi képviselőként reprezentálják a nyugati diplomával rendelkező illetőt. Ez nem is lenne olyan nagy probléma, hiszen „házon és szervezeten” belül mindenki olyan rangot és titulust visel, és azt képvisel, akit csak akar, ha erre a szervezet Alap- és SZMSZ rendelkezései lehetőséget adnak.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szervezeten „házon” belüli ranggal és hatalmi pozícióval visszaélve, nem jogkövető magatartással megsérthetők azok a szervezetek és személyek törvényben biztosított jogai, akik, és amelyek nem tagjai annak.
Nem ezt sem tehetik. Mondhatnánk azt is (félig csukott szemmel), hogy addig nincs gond, amíg ezeket a dolgokat valaki ki nem hozza a „házból”. A probléma akkor van, amikor néhányan ezen szervezetek tagjai közül megfeledkeznek arról, hogy kiléptek a „ház” által védett területről, és azt terjesztik magukról, hogy ők az egyetlen és kizárólagos mindenre felhatalmazott személyek az országban, stílusukban.  Mindenkinek csak az ő és szervezete által kiadott fokozatokat kell és szabad viselnie szerte az egész országban. Csak az működhet, aki az ő szervezetének a tagja és nem vezethet Dojo-t, edzőtermet, aki nem az ő szervezetéhez tartozik.
Ismerős ugye ez a mentalítás, amely az elmúlt 50 évben sem volt népszerű.

Ismert volt a MHÖSZ és vezetőinek fentiekhez köthető tevékenysége. 2004-ben Serflek József az MHÖSZ főtitkára a székesfehérvári Budo gálán több harcművész előtt többek között kijelentette, hogy a MHÖSZ csak mostanában lett hivatalosan bejegyezve, addig működése nem igazán volt jogszerű. Néhányan kifejezték nem éppen pozitív véleményüket, de ez már nem ide tartozó téma.

Óvakodjunk az ilyen meggondolatlan emberhez, a harcművészhez méltatlan, a Japán Budo-tól távol álló mentalitásoktól.

Köszönöm, hogy válthattunk néhány szót e témában is.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.