Szépvölgyi Géza Kyoshi költői levele

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

Szépvölgyi Géza Kyoshi költői levele.

Mindenkinek, akit érint.

A Magyar Budo Szövetség HBF (továbbiakban HBF) Alapszabálya soha sem tiltotta tagjai számára, hogy más értékrendű szervezetek sorába lépjenek, mint tagok. Egy ilyen döntés egyértelműen csak a tag saját akaratú döntésén múlik, ha vállalni tudja, hogy önkéntes kötelezettségeit és azokat több szervezetben is teljesíteni tudja.

Popper György elnök megállapítása 1997-ben, amikor Szépvölgyi Géza Kyoshi javaslatára és ajánlására átvehette Sato Shizuya Hanshi-tól a Japán Budo támogatásáért kapott kitüntető oklevelét, melyről a www.jujutsu.hu weblapon részletesen olvashatnak.

-„Lehet szidni és ócsárolni Szépvölgyi Gézát és a Magyar Budo Szövetséget, de tudomásul kell vennünk, hogy ők hivatalosan léteznek és működnek és Szépvölgyi nagyon sokat tett a magyarországi harcművészetekért, amit tetszik, nem tetszik, el kell ismerni!” –

Minden tény ellenére ezt néhány egyén és szervezet nem veszi tudomásul, pedig nem ártana.

Az elmúlt 10 évben többször is felmerült a szakmai fúzió más értékrendű harcművészetekkel foglalkozó szervezetekkel. A HBF közgyűlése az alábbi néhány ok miatt minden esetben elutasította Szépvölgyi Géza és más HBF tag által felvetett közös fúziót.

•          A fúzióra javasolt szervezeteknek saját állításaikkal ellentétben, semmiféle kapcsolattal nem rendelkeznek az autentikus Japán Budo-hoz.

•          A szervezeteik és több esetben azok vezetői és tagjai közül többen régebben Szépvölgyi Géza tanítványai, és részben HBF tagok voltak, akik önkényesen kiválva önálló szerveződésekben folytatták pályafutásukat.

•          A fúzióra javasolt szervezetek vezetői és tagjaik, olyan Dan fokozatokkal és Budo rangokkal rendelkeznek, amelyek eredete nem igazolt vagy hitelesített egyetlen egy kodifikált japán harcművészeti Honbu által sem.

A MHÖSZ is azon szervezetek közé tartozott, ahol felmerült a csatlakozás kérdése, egy közös fúzió, néhány HBF tag javaslatára.

Mint ismert a HBF csak az autentikus klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúrával, annak ápolásával, átörökítésével, történelmével, gyakorlati-elméleti oktatásával és terjesztésével foglalkozik.

Kivonat egy a fórumon megjelent levélből

(A fórumozó MHÖSZ itt felsorolt tagjai közül vélelmezhetően a *-gal jelzett személyek által gyakorolt harcművészet köthető a Japán Budo Kultúrához. szj)

„…A teljeség igénye nélkül, csak aki hirtelen eszembe jut:

Magyarországi Harcművészetek Össz-Szövetsége

Tiszteletbeli elnök: Somogyi Géza

Elnök: Kalmár Árpád Kyo Karate

Főtitkár: Serflek József Shaolin Kung-Fu Wushu

Harmat László Taekwondo, Patakfalvi Miklós Taekwondo, * Várszegi Rudolf Aikido, Kempo (csak az Aikido) * Michel Golo Aikido * Kelemen István Ju Jitsu, Kovács Attila Ju Jitsu, Lévay László Zen Bukan Kempo, Papp Valér Zen Bukan Kempo, * Vadai Kornél Kendo, Kyudo, * Vadadi Zsolt Kendo, Jodo,Iaido, Robert Lyons Shaolin Kung-Fu, Zákonyi Bence Capuera, Garcie Jutsu, Zohner Szilárd Eskrima, David Jesse Holt Ninjutsu, Tarpai Florián Savate, Ébend Gábor Hapkido, Galambos Péter Kick Boksz

Lakatos Péter Krav Maga, Lajos Roland Shinkendo, Elek Sándor Sumo, Györki Géza Yang Tan Do Karate, Vadas Mihály Taiji, Marin Velin Kung-Fu, Vitarkoczki Gusztáv Tai Jutsu, Bata Tamás Thai Boksz, Székely Sándor, Büki Péter, Stb.

Elnézést azoktól akik hirtelen nem ugrottak be a már fáradt agyamba. De vállalom azt, hogy ők is egyetértenek velem.

Itt a te helyed, ha megfelelsz egy-két apró elvárásnak…”

A fenti fórumozó által leírtak alapján igazán érthető, hogy a HBF Közgyűlése és elnöksége elutasított minden ilyen-olyan, saját tagjai által felvetett fúziót, hiszen a fent felsorolt vezetők által képviselt harcművészeti irányzatok több mint a 90.25 %-a nem köthető a Japán harcművészethez.

Megjegyzem, ez nem azt jelenti, hogy a különböző harcművészeti szervezetek saját Alapszabályuk és SZMSZ-k szerint nem végzik jól munkájukat a saját tevékenységi területükön. Nem, erről nincs szó.

A Magyar Budo Szövetség HBF megalakulása óta csak olyan tagsággal bír, amely elkötelezett a klasszikus Japán Budo Kultúra iránt és ez (néhány személytől eltekintve) változatlan több mint 20 éve.

Sajnálattal állapítható meg, hogy ez eddig a HBF tagok által közös fúzióra javasolt szervezetek több mint a 85.25 %-a nem volt és a jelenben sem érdekelt az autentikus és klasszikus Japán Budo Kultúra gyakorlásában, független attól, hogy magukat a japán harcművészetek valamely stílusához kötik vagy sem.

Ennek megfelelően ezek a javaslatok és kezdeményezések „házon belül” maradtak és nem váltak publikussá más szervezetek előtt. Sokan azt mondanák, ugyan már senkit sem érdekelt volna egy …. és egy HBF fúzió.

Ez téves és rosszhiszemű megállapítás lenne. Mindenki számára ismert, hogy a Magyar Budo Szövetség HBF az egyesülési törvény (1989) alapján az országban elsőként alakult meg hivatalos bejegyzéssel, mint a klasszikus Japán Budo Kultúra teljes egészét összefogó un. „össz stílusú” japán harcművészetekkel foglalkozó társadalmi szervezet.

Örömmel állapítom meg, hogy kedvező jelek arra mutatnak, hogy a magyar harcművész társadalomban megindult egy öntisztulási folyamat, mely a kodifikált és autentikus Japán Budo Dan fokozatok, rangok, és stílusok területén mutatkozik egyelőre. Egyre többen ismerik fel vagy döbbennek rá, hogy az általuk használatos Dan fokozatok, rangok, a gyakorolt stílusok eredete nem köthető Japánhoz. Sokan éveken keresztül abban a hitben éltek szilárd meggyőződéssel, hogy ők hiteles, a japán Budo-hoz tartozó japán harcművészeti irányzatokat tanultak. Belátták tévedésüket, elismerték, hogy megtévesztették és félrevezették őket.

Szépvölgyi Gézának és a HBF-nek elsődleges feladata, hogy akik keresik a helyes utat az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra felé azokat segítve, egyengesse útjukat, japán szervezeti hovatartozástól függetlenül.

Hiszem, hogy egyre többen ismerik fel, és egyre többen jönnek rá, hogy Japán Budo Kultúrát, japán klasszikus harcművészetet csak a japánoktól lehet hitelesen megtanulni és ettől kezdve már nem lesz szükség „eredeti” francia, angol, magyar, német, holland,  ausztrál származású „japános” Dan diplomára és rangokra, melyek használatát és viselését  a kodifikált Japán Budo csalásnak minősíti.

Eljön majd az idő, amikor ezeket a nyugatiak által kiállított hiteltelen „japán Dan diplomákat” elenyészi a múlt és felváltja őket a kodifikált Japánból származó, Japán Budo Honbu által kiállított szemet gyönyörködtető igazi japán oklevél a fokozatokról és rangokról egyaránt.

Ekkor majd minden Japán Budo Kultúrát gyakorló harcművész és szervezet együtt fog dolgozni, az autentikus és klasszikus Japán Budo Kultúra szépségeinek elsajátítása érdekében, feledve minden mást.

Tisztelettel

Szépvölgyi Géza Kyoshi

HBF képviselő

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll. 

A harcművészetek oktatása Japánban

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

 

A harcművészetek oktatása Japánban

Igen figyelemre méltó cikk jelent meg a National Geographic 2004. Februárban kiadott számában: A legendás Szamuráj címmel.

A cikket Tom O’Neill írta, Michael Yamashita és Ira Block készítette a fényképeket.

A cikk igen érdekesen írja meg a régi korok japán hősének, a Szamurájnak a legendás történetét. Érdekes párhuzamot von a múlt és a jelen történelmi időszakaiban történt események, a Szamurájok életvitelének szempontjából.

A cikk írója megemlíti, hogy napjainkban, mint minden történelmi hagyományokat ápoló nemzet, Japánban is évente megrendezik a Japán történelmi középkor híres ütközeteit, annak minden hagyományait felvonultatva, korhű ruházatban és fegyverekkel.

Nagyon érdekesen ír, egyszer a jelenkor eseményeinek tükréből, utána rögtön a történelmi múltba találjuk magunkat, majd újra a jelen és így tovább, miközben szemléletesen ecseteli a mai kor emberének és a régi korok hagyományainak hasonlatosságait, másságait a harcművészetek tükrében.

Érdekes megközelítésből ír a japán középkorban és az azt megelőző időszakban használatos hadi, harci felszerelésekről és a harcokban használatos kézi fegyverekről. Az író szerint a japánok „csak” a Kamakura Era után kezdték igazán használni a Katana-t és a Wakizashi-t. Hosszan ír az íj, a nyíl és a hosszú lándzsa használatáról, amely a kezdeti időszakban (a cikk írója szerint) még sokkal fontosabb harcászati eszköz volt, mint a kardok bármelyike.

Nagyon eredeti megközelítésből ír a Szamuráj mentalitásról, életvitelről azok megélhetési és életkörülményeiről, lehetőségeiről, a különböző korokban és társadalmi helyzetekben, például a hatalomban betöltött szerepéről.

Idézet Tom O’Neill: a Legendás Szamuráj című cikkből:

… A Busidó, avagy A harcos útja erkölcsi szabályzata, az Edo-korban magas rangra emelte a harcművészet oktatását, s e tradíció máig áthatja a japán társadalmat. Iskolás gyermekek milliói gyakorolják – a tanterv részeként – a klasszikus harcművészeteket: a kardvívást (kendo), az íjászatot (kjúdó) és a fegyver nélküli közelharcot (dzsudzsutszu). A felnőttek is követik ezt az utat. …

Ezt a részletet azért is kívántam külön kiemelni, mert több cikkemben és a hozzám írt kérdésekben is felvetődött a harcművészetek oktatása Japánban.

Tom O’Neill cikke is egyértelműen alátámasztja eddigi állításaimat, amelyben kétséget kizáróan arra kívánok rámutatni, hogy Japánban, az iskolai közegben csak az Oktatási Minisztérium által elfogadott tantervi anyag részeként oktatják a Kendo-t, a Jujutsu-t, a Kyudo-t.

Nagyon fontos figyelni arra, hogy Mr. O’Neill a harcművészetekről beszél és nem másról. Tehát aki ebben a Judo-t keresi az nem, figyel eléggé a cikk írójának mondanivalójára.

Meg kell jegyeznem, hogy Japánban valóban nagyon sok oktatási intézményben működnek különböző harcművészeti foglalkozások, de ez nem azt jelenti, hogy azt a harcművészetet tantárgyként is tanítják. Tokyo University nagy csarnokában tart edzéseket a Karatedo legendája Hirokazu Kanazawa is. A Karatedo mégsem része az oktatási programnak, nem része a testnevelés tantárgynak.

Az 1985-ben alakult Dai Nippon Butoku Kai egységesítette a harcművészetek oktatását és képzését, amelyet ezután az Oktatási Minisztérium felvett hivatalos tantervi programként, így a Kendo, a Jujutsu és a Kyudo tanítását az iskolai közegben, kiemelve annak fontosságát a gyermek fizikai és szellemi nevelésében.

Ez az Oktatási Minisztériumi rendelet melyet a császár szentesített az óta is érvényben van. Tehát Mr. O’Neill  cikke is egyértelműen csak a Kendo-ról, a Kyudo-ról és a Jujutsu-ról ír, mint az iskolai közegben jelen lévő harcművészet. De semmiféle utalás vagy akár egy elejtett szó nincs arról, hogy az Aikido, a Karatedo és a Kobudo is jelen lenne a japán oktatásban, mint kötelező tantárgyi vagy testnevelési program.

Örültem, hogy Mr. O’Neill cikkének tartalma is alátámasztja állításaimat és csak sajnálhatom hogy nem voltam jelen azon a nagyszerű történelmi demonstráción, ahol Mr. Tom O’Neill jelen lehetett.

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

Mi mit jelent a japán harcművészetekben?

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

Mi mit jelent a japán harcművészetekben?

Néha elolvasom – ha felhívják a figyelmemet - a különböző harcművészetekkel, küzdősportokkal kapcsolatos napi, heti és havi lapok cikkeit. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet (vagy vak), ahogy mondani szoktam a cikkek elolvasása után.

Röviden először tisztáznunk kell azt, hogy mit is jelent a klasszikus és tradicionális Nippon Jujutsu és mit takar a hagyományos harcművészet kifejezés?

A klasszikus és tradicionális Nippon (Nihon) Jujutsu.

A japánok számára és az én számomra azt jelenti, hogy a Nippon Nihon Jujutsu eredete egyenes ágon visszavezethető a középkori vagy a még távolabbi történelmi időkre, amely megtartotta a történelmi viharok ellenére is ősi hagyományait és technikai repertoárja is változatlanul fennmaradt a mai időkre.

Mi a jelentése ebben az esetben a hagyományos kifejezésnek? 

A japánok számára ez nem létező dolog. Hagyományos harcművészetnek nevezzük azokat az irányzatokat, stílusokat, amelyek egy vagy több ősi klasszikus Jujutsu Koryu technikai anyagát felhasználva, azt keverve, más elemekkel kiegészítve, más névvel új stílust alapítottak. Az ősi klasszikus irányzatokhoz csak az etikett, a japán nyelv, a ruházat, az eszközhasználat, stb. miatt köthetők. Technikai anyaguk már jelentősen eltér az ősi Koryu gyakorlataitól. Ezek az új stílusok és irányzatok születése az 1950-es évektől napjainkig folyamatosnak mondhatók nyugaton (Japánban egy ilyen sem alakult!), de nem sok közük van az ősi japán harcművészetekhez, melyhez inkább csak reklámfogásból kötődnek.

Bizony fontos ismerni a japán harcművészetekhez kötődő történelmet is, miszerint a Dai Nippon Butoku Kai DNBK szervezete (a Meijin Császár alapította 1895-ben) 1910-ig egységbe fogta, rendszerezte, és nyilvántartásba vette az összes ősi tradíciókat őrző japán harcművészeti rendszereket és stílusokat.

Folytathatnám, de nincs értelme a lapok és folyóiratok hasábjain megjelent cikkek tartalmi másságainak értelmezését. Sokan ezen cikkek írói közül, akik magukat igaz barátnak és harcostársnak mondtak, - akik, ma már köszönni sem akarnak -, szakmai karrierjüket a Magyar Budo Szövetségnek és az én támogatásomnak köszönhetik és nemzetközi kapcsolataik nélkülem soha sem jöttek volna létre.

A Magyar Budo Szövetség HBF a jogelődök által 1978-ban alakult. Több nemzetközi edzőtábor és szeminárium után 1989-ben Dunakeszin rendeztük az első nemzetközi Budo és Jujutsu világtalálkozót. Peter Browne Sensei és Roland Hernaez Sensei ekkor volt másodszor vendégem Magyarországon. Peter Browne egyéni saját alapítású stílusához magyar képviselőt keresett. Akkori tanítványom Szilágyi Ferenc IMAF Jujutsu Shodan örömmel vállalta ezt a feladatott, amelyet, azóta is betölt. Csak gratulálni tudok eddigi munkájához.

Roland Hernaez IMAF Jujutsu 8. Dan Kyoshi a francia Nihon Taijitsu stílus megalapítója (ez a Nihon Taijitsu nem japán stílus!) 5 éven keresztül volt az IMAF által megbízott főinstruktor, az IMAF-Hungary Jujutsu szekció szakmai vezetője. Roland Hernaezt 1994-ben egzotikus körülmények között kizárták az IMAF-ból. Ezáltal a francia Nihon Tai Jitsu vezetését és a vele való kapcsolatot Lázár László tanítványom és Vikartóczki Gusztáv (Kelemen Dojo volt tagja) vette át. Gratulálok az az óta elért magas övfokozatukhoz és üzleti sikereikhez. Megjegyzem, hogy Vikartóczki és Kalmár Lajos is erős érdeklődést mutatott a Lory féle irányzattal 1997-ben.

Siegfried Lory Sensei-t először 1994-ben majd 1997-ben hívtam Budapestre. Ő, is mint minden más nyugati mester képviselőt keresett saját BFAK stílusának Magyarországon. Ajánlásomra és a HBF elnöksége döntésére Mészáros István és Verő Sándor vette kézbe a BFAK magyar irányítását. Nagyszerű munkájuk eredményeképpen ma már magas 4. vagy 5. Dan fokozatot értek el S. Lory Sensei-nél.

Természetesen a fentieket kizárták, illetve önként elhagyták az IMAF szervezetét, ahol véleményük szerint nem volt további fejlődés, nem volt pozíció. Igaz ez által elvesztették japán Dan fokozatukat és tagságukat, de véleményük szerint kaptak mást, jobbat és többet.

Sajnálom, azt, aki elhiszi, hogy a franciák által alapított Nihon Tai Jitsu stílusnak, a Peter Browne Kenpo Jujitsu stílusnak, a BFAK Siegfried Lory által vezetett Jujitsu irányzatnak bármi köze is van a japán Budo-hoz, a japán harcművészetekhez és egyáltalán a japánokhoz.

Roland Hernaez Sensei, Peter Browne Sensei és Siegfried Lory Sensei régi jó Budo barátaim, sokat köszönhetek nekik, nagyszerű harcművészek. Tanításukat, barátságukat kellő tisztelettel szolgáltam és viszonoztam, de barátságukon kívül a munkájukhoz napjainkban már semmi sem köt. Igaz ők sem tartoznak az autentikus Japán Budo Kultúrához.

Mindig az volt a célom, hogy a szabad és független gondolkodású harcművészetekkel foglalkozókat a japán Budo irányában tereljem, ahol még senki sem járt rosszul.  Egy biztos a japán Budo-ban nem lehet csalódni, de a nyugatiak által kitalált harcművészetek és vezetőik eddig nem nyújtottak hosszú távú sikerélményt.

Mindig azt mondtam a fent is említett volt tanítványaimnak: itt van az áhított nyugati nemzetközi kapcsolat és az önállóság, de vigyázz, hogy kezeled. Tanulj meg mindent tőle, amit lehet, de ne fogadj el tőle oklevelet, diplomát, Dan fokozatot és rangot! Abban a pillanatban, amikor Dan fokozatot és rangot kapsz tőle, abban a pillanatban elveszted, elzárod az utat, a lehetőséget a japánok felé. Senki nem nézi jó szemmel, hogy elhagytál egy japán szervezetet egy nyugatiért, ahol alig 5-6 év alatt a nyugatiaktól japános Yondan – Godan fokozatot kaptál. Ezt követően, amikor rájössz, hogy a nyugatiaknál nincs tovább, ismét megpróbálsz visszatérni a japánok berkeibe, ahol megpróbálod „beváltani” a nyugaton szerzett 4. vagy 5. Dan fokozatodat.

Sajnos igazam volt bár a látszatot még fenntartják, de már ismét keresik más irányba az utat, szeretnének ismét közelebb kerülni az autentikus japán Budo-hoz.

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

Nyílt válasz Szabó Csongornak

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

Nyílt válasz Szabó Csongornak

Szabó Csongor írta: "Tisztelt Szépvölgyi Géza! Jó magam több mint 7 évet ju-jutsu oktatáson vettem részt és elég szép sikereket is elértem. Onódi Istvánnál és Kelemen Istvánnál tanultam. Ön szerint ma a keleti harcművészet mennyire életfilózofia és mennyire konditció tartó sport? Én most már több mint 12 éve nem élek a harcművészet vonzás körében de néha hiányzik. Ön szerint mennyire kíván teljes embert a ju-jutsu a budo szellemében? És mennyivel fontosabb a szellemi tanítás mint a fizikai? Kérdéseimre előre is köszönöm

Tisztelettel,

Szabó Csongor"

Tisztelt Szabó Csongor!

Azt gondolom, hogy minden ember büszke lehet arra, hogy egy modern

harcművészeti irányzatban kemény hét évet eltölt. Gratulálok a szép és

sikerekben gazdag, eltöltött évekhez.

Azt hiszem nagyon sok harcművészetet gyakorló személy azért jár le az ilyen

jellegű edzésekre, foglalkozásokra, mert, annyira hajszolt életet él, hogy

csak ilyen módon tudja feszültségét és egyéb szituációkból fakadó

ingerültségét levezetni. Ez a fajta módszer számára mindenek felett és + a

jó testmozgás, a nagyszerű kondícióban tartás lehetősége is.

Néhány általam is ismert személy azért gyakorolja a klasszikus Japán Budo

Kultúra valamely harcművészeti rendszerének egyéni stílusát, mert számára a

japán harcművészetek magas szintű gyakorlása az évek alatt életformájává

vált. Számukra nem csupán a fizikai - technikai gyakorlatok elsajátítása az

elsődleges szempont, annál inkább fontos az ebből fakadó szellemi táplálék.

Ezek az emberek nem a feszültség, a napi idegeskedés levezetése, a bicepsz

növelése miatt járnak a klasszikus Japán Budo Kultúra foglalkozásaira,

számukra ez a tudás diadala az erő felett. Ahogy megfogalmazódott az értelem

nem tűri az erőszakot.

Azt hiszem a fenti két példa alapján elmondható, hogy teljesen szubjektív

nézőpont alapján dől el, hogy ki melyik "táborba" sorolható.

Soha nem szabad a test fizikai teljesítményét a tudás gyarapításának és az

értelem és tudatosság magasabb szintre való emelésének rovására növelni.

Sok olyan modern harcművészeti forma ismert, amely talán csak külsőleg

látszik hasonlónak az autentikus Japán Budo Kultúrához, valójában az nem

több mint a küzdés egyfajta formája a sok közül. Ehhez nem kell teljes

ember, mert a gyakorlási idő csak addig tart, amíg az illető kellő

affinitást érez az állandó küzdés fizikai gyakorlatainak teljesítéséhez.

Szubjektív nézőpont és hozzáállás kérdése, hogy kitől, hogyan, miképp, mi

módon és mennyire kíván teljes értékű elhivatottságot vagy elkötelezettséget

az önként választott harcművészeti irányzat.

Budapest, 2005. 02. 22.

Tisztelettel,

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll. 

A hovatartozásról a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteiben

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A hovatartozásról 

a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteiben.

Tisztelt Levélírók!
Tisztelt Fórumozók!

Ismételten köszönöm, hogy válthatunk néhány szót a hovatartozás pontos helyének megállapításáról.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy válaszaim és cikkeim még mindig sokak számára érthetetlenek és tartalmuk felháborodásra adnak okot, egyesek szerint.
Továbbá cikkeimet sok esetben rosszindulatúan félremagyarázzák, azok valós tartalmáról és mondanivalójáról és személyemről valótlan és torz képet közölnek.

Több esetben arról írtak és tájékoztattak levélíróim, hogy a nekik küldött válaszaim tartalmilag nagyon eltérnek egymástól egyik vagy másik internetes portálokon. Tehát előttem ismeretlen okból a levélíróimnak küldött válaszaim, más internetes fórumokon, oldalakon eredeti tartalmuktól eltérő szöveggel jelentetik meg ismeretlenek, amely jelentősen torzítja annak általam jegyzett eredeti tartalmát.

A www.jujutsu.hu webre és az e-mail címemre érkezett mások által feltett kérdéseikre, megfogalmazott megállapításaikra, tényeikre, közléseikre írt válaszaim és az általuk kért véleményeim, kizárólag a témakör saját véleményem egyértelmű megközelítéséből fakadnak, de mindenkor a klasszikus Japán Budo Kultúra tükrén keresztül.

Tehát Csak Az Autentikus, Klasszikus Japán Budo Kultúráról, Annak Ősi Harcművészeteiről Beszélek, Saját Japánban Szerzett Tapasztalataim Alapján, Másról nem!

Más Harci Művészet, Harcos - Küzdelmi Formáció, Vagy Küzdősport, Amely Nem Tartozik, Nem Azonosítható és Nem Hasonlítható Az Autentikus És Klasszikus Japán Budo Kultúra Harcművészeteihez, Azokhoz Nem Volt Soha Semmi Közöm és Azoknak Sem Hozzám!

Mindenki vegye tudomásul, hogy a Magyar Budo Szövetség HBF és társszervezetei által létrehozott www.jujutsu.hu honlapon megjelenő cikkek, kizárólag az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúrával kapcsolatos kérdés és vélemény körrel foglalkozik.

Vegyük már észre, hogy azon személyek és szervezetek, akik hiteles módon kötődnek a klasszikus Japán Budo Kultúrához, azok úgy is illő módon és időben a világ tudomására hozzák hovatartozásukat. Azoknak, pedig akiknek e témában nincs mit közölni ezen a téren azokkal nincs semmi kapcsolatunk, de igyekszünk őket is bevonni klasszikus japán Budo Kultúra berkeibe.

A közérthetőség kedvéért nézzük meg ismét mit is jelent az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra, amelyet az ENSZ és az UNESCO által a Világörökség védett kultúrájává nyilvánítottak, amely a magyar - japán illetve a japán - magyar kormányközi megállapodásokban is kodifikált lett.
A Világörökség részét képező klasszikus Japán Budo Kultúrát mindenkinek fokozottan őrizni, hagyományait eredeti módon ápolni, védeni, terjeszteni kell. Minden olyan kulturális örökséget, amelyek az adott nemzet klasszikus kultúrájára vonatkoznak annak védelme kötelező, további fennmaradása a nemzet és az utókor számára nélkülözhetetlen. Többek között ilyen például a japán Budo harcművészeteinek klasszikus viselkedési, öltözködési és a történelmi korokhoz köthető ősi fegyverzete és összes hagyománya, stb.

A fentiek alapján teljesen egyértelmű, hogy a klasszikus Japán Budo Kultúrához köthető ősi harcművészeteket a japán császári ház és a parlament kodifikálta a Dai Nippon Butoku Kai DNBK által való központi irányítással és bevezetéssel.

Ide tartoznak a DNBK által alábbi nevekkel egyesített integrált (Sogo*) klasszikus Japán Budo rendszerek, olyanok mint a:
Yawara, Jujutsu Do és a Jiudo - Judo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kobujutsu, Kobudo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kenjutsu, Kendo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Iaijutsu, Iaido
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Kyujutsu, Kyudo
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu
Battojutsu, Batto Do
valamint minden ide köthető összes történelmi harcművészeti *Koryu

A Toudijutsu, Karatejutsu, Karatedo-t csak az 1930-as években törvényesítette a DNBK és csak a II. Világháború után jóval került fel a Japán Harcművészetek  rendszerébe mint Karatedo és azok stílusai.
Az Aikido – Aiki Jujutsu – a Jujutsu Do rendszerhez tartozott, amelyet a DNBK a II. Világháború előtt önálló és egyedi harcművészeti rendszerként nem ismert el. Az Aikido-t, Aikido névvel 1952 után a Dai Nippon Butoku kai DNBK és a Kokusai Budoin IMAF kodifikálta, mint Japán Budo harcművészeti rendszert.

Tehát néhányan azok közül, akik megjelentek a hazai vagy a nemzetközi harcművészeti palettán, és az általuk képviselt saját alapítású harcművészeti irányzatoknak, szervezeteiknek semmi köze sincs a klasszikus Japán Budo Kultúrához, valamint a kodifikált japán harcművészeti szervezetekhez

Gondolom, ide kell sorolni azokat a harcművészeket is, akiknek meg volt minden lehetőségük arra, hogy – akár az én segítségemmel is - közvetlenül kapcsolatba lépjenek az autentikus klasszikus Japán Budo harcművészetek bármely stílusával, irányzatával, de ők úgy gondolták, hogy könnyebb és jobb a nyugati személyek és szervezetek által megszerezni a számukra szükséges, kellő szintű "japán Dan fokozatokat, rangokat”.

Gondolom, ide tartoznak azok is, akik egy ideig (mondhatni pár évig), hiteles japán diplomával és japán szervezeti tagsággal rendelkeztek, de nekik túl "kevés" volt ez. Arcot váltottak, átálltak, beálltak a nyugatiakhoz, ahol hamarosan az addig viselt fokozatuk kétszeresét is megkapták, nem kevés nyugaton használatos helyi (dollár, márka, font, stb.) egységekért.

Amennyiben nem volt teljesen világos most szeretném újra és újra megismételni, hogy a hozzám írt levelekben feltüntetett
o    privát alapítású egyéni stílusoknak, magán szervezeteknek és irányzatoknak,
o    nyugatiak által adott (szerzett?) "japános, de nem japán eredetű Dan" fokozatoknak és rangoknak,
o    valamint  a ~taijitsu, ~jitsu All Style Jitsu, Police tai-jitsu, Budo-jitsu és Aikijitsu, Kobujitsu, stb. névvel jegyzett az angol, német francia, belga, holland, ausztrál, amerikai, izraeli székhellyel regisztrált világszervezeteknek, azok tagságához köthető hazai harcművészeknek és az általuk vezetett magyar szervezeteknek
nincs semmi köze az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszereihez, sem azok stílusaihoz és mestereihez.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a magyar és nyugati harcművészeti világszervezetek és a hozzájuk kötődő különböző nemzetiségű harcművészek és szervezeteik nem működnek hazájukban törvényesen.

Legfőképpen nem azt jelenti és soha ilyet nem mondtam (ahogy ezt egy Samurai nevű és néhány más fórumozó állítja, helytelenül), hogy ezek a harci művészek és szervezetük tagsága – európai, nyugati szemmel nézve - nem tudnak jó technikákat, nem gyakorolnak jó küzdőművészetet és küzdősportot. De, valószínű, hogy igen és jó harcosok, ám ez a japán harcművészek szemével nézve MÁS, nem japán harcművészet és nem klasszikus Japán Budo, amely véleménnyel én is egyetértek, akár tetszik ez a fórumozóknak, akár nem!

De bárhogy is közelítjük meg ezt a témát, az érintett személyek is nagyon jól tudják, hogy az általuk képviselt harcművészetnek az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúrához nincs semmi köze, csak meglepődtek azon, hogy ezt én ki mertem mondani, és jobbító szándékkal változtatni kívánok ezen az ő javukra!

Tény, és igaz, hogy nyugaton a nyugati harcművészek által létre hozott japánosított egyedi harcművészeti irányzatokat mindig könnyebben lehetett terjeszteni, eladni. Hiszen nyugaton ez nem támogatott államilag. Nyugaton minden harcművész és az általa alapított szervezet saját pénzből gazdálkodik, és úgy szerez tagságot és pénzt, ahogy csak tud. Ez a pénz mindig a vezető vagy az alapító nagymester zsebébe vándorol.

Egy nemzetközi szervezet német alapítója, (10. Dan Hanshi és Soke) azt mondta nekem Hamburgban: „Mit gondolsz Géza, miből tudok megélni, mindent még a tudásomat is pénzre váltom, ebből van pénzem és hidd el ez kimeríthetetlen kassza! Ez a pénz csak az enyém, hiszen a szervezet is az enyém én tartom fenn azt is, fizetem a nemzetközi mestereket és még sok mást is”

Az már a nevetségesség legmagasabb határát súrolja, hogy egyes nyugati szervezetek úgy hirdetik magukat, hogy a náluk képzett harcművészek hivatalos EU diplomát kapnak.
Nagyon szépen kérem, én úgy szeretnék látni ilyet! Egy olyan belga, német, holland vagy angol diplomát, amelyet valamelyik japán harcművészeti irányzat nevével fényeznek úgy, hogy azt bármely EU vagy ENSZ tagállam kodifikált az idevonatkozó nemzetközi egyezmények mellőzése és a japánok jóváhagyása nélkül.

A japánok szemében soha sem volt hiteles és elismert a franciák, angolok, ausztrálok, amerikaiak, németek, olaszok, stb., által kiadott japános Dan diploma.
Sokan nagyon meglepődtek, amikor az ilyen nyugatias Dan diplomával beléptek egy hivatalos japán Budo szervezetbe. A japán mesterek csak ámultak és hitetlenkedve nézték a nyugatiak által kiadott japános diplomát.
Az nem volt kérdés, hogy  a japánok nem fogadták el az ilyen Dan fokozatokat, diplomákat, sőt több eset szól arról,elvették a japán mesterek nevével és stílusával reklámozott Dan diplomát, és tanulásra kötelezték az illetőt, rosszabb esetben pedig azonnali távozásra szólították fel az illetőt. Ilyen eset volt többek között Inoue és Hayabushi Sensei-k neveivel – az ő engedélyük nélkül – K.K. lengyel harcművésznek kiadott WJJF diploma

Most néhány szó a "Hitelről" és a hazai tájakról

A hazánkban bírósági nyilvántartásba vehető bármilyen harcművészeti, küzdőművészeti, küzdősport szervezet, szövetség, amely alapításakor eleget tesz a magyar törvényi előírásoknak.
Az így bejegyzett szervezetek, sok esetben még köszönő viszonyban sincsenek az autentikus japán Budo szervezeteivel, stílusaival és azok vezetőivel.

A bejegyzéshez nagyon fontos a japánosság látványa, a japánhoz köthető hitelesség látszata. Mind ez annak érdekében, hogy szervezetüket és munkájukat mindenki japánosnak lássa és higgye.
Ennek érdekében „csupán” kölcsönöznek és felhasználnak néhány dolgot, amellyel japános hitelesség látszatát keltik.
Ilyenek többek között:
o    japán szavakat és kifejezéseket használnak.
o    nevükben japános kifejezések és jelek találhatók.
o    jelképeik és ruházatuk hasonlatos a japán Dogi-hoz, legyen az kék, fekete, piros, stb.
o    japánosnak tűnő fegyvereket, harci eszközöket használnak edzéseiken.
o    japán harcművészetekben használatos fokozatokat, címeket viselnek, oktatnak és vizsgáztatnak japán Kyu és Dan elnevezésekkel.
o    minden japános látszat ellenére, nyugaton alakult japános nevű világszervezethez tartoznak.
o    a szervezetük megalakításakor (és azt követően sem), az alapító tagoknak és az új belépőknek, nincs semmiféle szakmai kötődésük-tagságuk, egyetlen hiteles japán harcművészeti szervezethez sem.
o    japános "Dan" fokozatuk, rangjuk, stb. nem hivatalos japán szövetségtől származik.
o    az általuk képviselt "budo világszervezetet" nem is ismerik és nem regisztrálták soha Japánban, nem japán Honbu hozzájárulásával alakították.
o    Stb.

Ez csak töredéke az így felhasznált japános dolgoknak!
Tehát ez minden csak nem a hiteles Japán Budo Kultúrához köthető és tartozó dolog!
Az a harcművészet, amelyet alapításkor a japánokhoz kötnek, de semmi köze nincs a japánokhoz, azt minek nevezhetném másnak, mint a kóbor apácák megtévesztésének. Vagy talán ez a dolog alkalmas lehet a megtévesztés, a csalás büntetőjogi meghatározására is?

A fentiek ismeretében értetlenül állunk az előtt, hogy a bejegyzést végző hatóságok a fenti tényezőket a bejegyzéskor rendszeresen figyelmen kívül hagyják. A jövőben remélhetően ez másképp lesz, reméljük.

Sokan azt mondják, Japán nagyon messze van, ezért a „nagy tudású” nyugati harcművészeknek is ugyan olyan joguk, van kiadni japán Dan fokozatokat és címeket, mint a japánoknak, hiszen erre az ő állításuk szerint a japánok hatalmazták fel őket.

Ez szemen szedett hazugság! Mutasson, kérem nekem, akár egyetlen egy nyugati szervezet vagy annak vezetője olyan okiratot, amelyben neki törvényes felhatalmazása van a japánoktól arról, hogy ő japán Budo rangokat, címeket és Dan fokozatokat állítson ki és adományozzon úgy mintha az hivatalos Japánból származó Budo okirat lenne.
Ilyen okiratot persze egyetlen nyugati harcművészi sem tud mutatni!

A hivatalos Japán Renmei Honbu (szervezet központjának) meghatalmazott és írásban kinevezett hazai képviselőjének és vagy a nemzeti Shihan-nak van joga, hogy a törvényes japán harcművészeti fórum meghatalmazásából a tagsággal rendelkező személyt ajánlással felterjessze Budo rangra. A kinevezett nemzeti Shihan a tagok szakmai minősítése érdekében Dan fokozatokra is ajánlást tehet, akár úgy is, hogy az egyént õ maga vizsgáztatta le.
Az ajánlás elfogadása a Budo rangok, a Dan fokozatok regisztrálása a japán DNBK Honbu Hanshi Kai joga. Amennyiben a nemzeti Shihan által ajánlott személy Dan fokozatát a DNBK Honbu Hanshi Kai elfogadja, és regisztrálja, akkor a DNBK Honbu kiállítja és az elnök aláírásával hitelesíti a tagnak adományozott fokozatát vagy rangját. Ezt követően a DNBK ID elnöke elküldi az okleveleket a nemzeti Shihan-nak, akinek külön meghatalmazással és a DNBK előírásainak megfelelő protokollal kell átadnia az oklevelet a tag számára.

Tehát az ilyen esetekben is tudomásul kell venni, hogy a Dan diplomát a meghatalmazott nemzeti Shihan csak átadta, de nem ő írja és állítja ki azt, ahogy ezt egyes nyugati mesterek teszik, bármit is mondanak a t. fórumozók.

A hivatalos japán szervezet képviselőjének, Shihan-jának joga van a DNBK  Honbu meghatalmazása alapján bármikor tagokat Kyu fokozatra vizsgáztatni előzetes tájékoztatási kötelezettséggel a DNBK ID elnöke felé. Joga van továbbá rangja és fokozata szintjének megfelelően vizsgára felkészíteni és vizsgáztatni Budo Dan fokozatának megfelelően, a DNBK ID elnökének előzetesen megkért engedélye alapján. Az ilyen esetben az hivatalos vizsga eredményét és a szükséges okiratokat utólag a DNBK Honbu állítja ki és adja ki.

Sokszor előfordult, hogy a japán DNBK Honbu Hanshi Kai megtagadta a Dan fokozat kiadását és regisztrálását. Az ajánló - vizsgáztató Shihan ez ellen nem tehetett semmit. A döntést még csak nem is kell indokolnia Hanshi Kai-nak.
A döntés kizárólagos joga a Japán Honbu Hanshi Kai-t illeti meg, de ez a jog, amely soha sem száll át senkire, főleg nem a kívülállóra, egy tagsággal sem rendelkező nyugatira.

Köszönöm, hogy váltottunk néhány szót a hovatartozás pontos helyének megállapításáról.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A szövetségekről, szervezetekről, működésükről és a Japán Hanshi Kai-ról

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A szövetségekről, szervezetekről, működésükről
és a Japán Hanshi Kai-ról.

Kedves Roland!

A hozzám írt leveledben az alábbi kérdéseket intézted hozzám.

1.    Hogyan lehetne megelőzni a szövetségek szakadását?
2.    A Hanshi Kai, a DNBK vezető tanácsa?
3.    Ki hozta létre?
4.    Ki nevezi ki őket?
5.    A tagjai csak Jujutsu mesterek?
6.    Ma kik a tagjai?

Hátulról kezdem a válaszadást, bár ezekre a kérdésekre már a válasz megtalálható előző leveleimben is.
Japánban a Dai Nippon Butoku Kai DNBK és minden más utána alakult harcművészetekkel foglalkozó szervezet megalakulása után kinevezi vagy megalakítja, létrehozza a szervezet legmagasabb címekkel és rangokkal rendelkező harcművészekből álló legfelsőbb szakmai irányító testületét.
Ezt magyarul nevezhetjük a szövetség legfőbb szakmai, technikai igazgató tanácsának. Tehát a technikai vezetők a szövetség legképzettebb és legsokoldalúbb mesterei.
Ennek a neve Japánban a Hanshi Kai. Vigyázat! Minden kisebb nagyobb szervezet saját Hanshi tanáccsal rendelkezik. A szervezetek Hanshi tanácsai felett minden gyülekezet legnagyobb nagymestereinek a gyülekezete, tanácsa állt. Ez volt a Dai Nippon Butoku Kai DNBK Hanshi Kai. Ez volt a Japán Budo legmagasabb szakmai elnöki tanácsa.

A DNBK vezetőit a japán császári ház nevezte ki, akik a többi DNBK vezetőségi tagokat a japán nemesség soraiból és a legkiválóbb nemesi származású harcművészekből (un Samurai családokból) választották ki.
A DNBK rendeletei alapján kialakították a különböző harcművészeti rendszereket (osztályokat) és kinevezték azoknak a vezetőit. Ezek a magas Dan fokozatú, de egyben kiváló harcművészek, nagyszerű és sokoldalú vezetői, mesterei voltak irányzatúknak és stílusuknak. Nem egy közülük kiváló kardforgató, íjász és más harcművészeti irányzat kimagasló tudású mestere volt.

Napjainkban, is mint régen a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke minden esetben a császári ház tagja volt. Jelenleg is, Őexellenciája Higashi Fushimi Jigo Nagyherceg, a Shorenin Templom Főapátja a Dai Nippon Butoku Kai DNBK elnöke. A DNBK székhelye. Japán, Kyoto.
A DNBK Hanshi Kai tagjai olyan világhírű harcművész legendák, akikre méltán büszke a világ és az egész Japán nemzet, akik a Kobudo, a Kendo, az Iaido, a Batto-do, a Jujutsu, a Judo, a Kyudo, a Karatedo, az Aikido rendszerek, stílusok kiváló ismerői és tanárai.

Természetesen mindenki egyéni elképzeléseinek megfelelően vezeti saját egyéni iskoláját, stílusát. Mivel Japánban elképzelhetetlen volt, hogy valaki saját magát nevezze ki egy stílus vagy egy Dojo vezetőjének, így ezt a feladatot a legmagasabb harcművészeti fórum a DNBK látta el. A DNBK kodifikálta a stílust, engedélyezte a Dojo megnyitását és adományozott magas Dan fokozatokat és Budo rangokat (Renshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, stb.) többek között olyan kiválóságoknak, mint Chojun Miyagi Karatedo, Hironori Ohtsuka Sr. Karatedo, Jigoro Kano Judo, Hiromasa Takano Kendo - Iaido, és még sokan másoknak, stb.

Fontos lenne pontosítani a szervezetekben kialakult szakadások okát. Persze ez az ok nagyon sok féle lehet, de eddigi tapasztalatok azt mutatják, a harcművészetek háza táján, hogy a tagok egy része azért válik ki, mert mindig van egy valaki, akinek nem tetszik valami és ő demoralizálja a többi tagot is.
Például nem tetszik neki a vezetés munkája, nem tartja megfelelőnek a vezetés szakmai tudását, aki saját véleménye szerint jobbat és többet tud szakmailag nyújtani a tagoknak, és jobb vezető lenne, mint  a jelenlegi, de őt elnyomják és nem engedik érvényesülni. Ezért célját csak úgy tudja elérni, ha az őt követőkkel együtt kilép a régi szervezetből és új szervezetet alapít. Természetesen minden szervezetben a törvények értelmében kell az Alap-és az SZMSZ rendelkezéseket meghozni. A fenti példában nyilvánvaló, hogy a kiválni szándékozó tag nem kapta meg a Közgyűlésen a többségi támogatást, ezért a kilépésben és más szervezeti formában kezd gondolkodni, hogy megvalósíthassa elképzeléseit követőivel.

Persze sok esetben a tagok, a tanítványok nem érdekeltek a szervezet szétszakításában, de ők inkább követik a régi mesterüket, akit megszoktak már.

De a szervezet indokolatlan szétszakítását és tagság fent említett módon való szétválását igen is meg lehet és meg kell akadályozni.

Például úgy, ahogy a Magyar Budo Szövetség HBF Alap- és SZMSZ rendelkezései tartalmazzák egyetértésben a törvényi szabályozással.

Már a belépéskor a belépő személy önként tudomásul veszi, és azt aláírásával hitelesíti is.
Tudomásul veszi és elfogadja, hogy a szervezet és vagy képviselői által szerzett minden fokozatát és rangját, az önkényes kilépésével és vagy kizárásával, elveszti, azt megvonják.
Kilépéséről vagy kizárásáról minden esetben értesítjük a hazai és a nemzetközi Budo társadalmat, és a közvéleményt.
A személy kizárásához a magyar és a japán szervezethez köthető tagságának és Dan fokozatának törléséhez megkapjuk a japán szervezetektől az engedélyt.

Így a kilépett vagy kizárt egyénnek nincs semmije szakmailag, ami feljogosítaná egy új szakmai szövetség, szervezet létrehozására. Csak az a tudása van amit a régi szervezetben a régi tagok segítségével szerzett meg. Azt pedig a kilépésével, kizárásával nem folytathatja. Ha pedig mégis folytatja tevékenységét és ugyan azt a munkát folytatja, amit a régi szövetségben tanult a szövetség joggal lép fel ellene és törvényes úton védi meg érdekeit.

Ezt követően az ilyen személy hiába szeretne új szervezetet alapítani, arra nincs meg a lehetősége, hiszen szakmai munkáját folytatni japán segítség nélkül úgy sem tudja.

Természetesen ismert sok olyan egyén, aki kivált a régi szervezetből és nem érdekelte, a régi szervezet döntése, (hiszen tudja, hogy a japánok nem fogadnák be) mert ő (menetközben!) már egy nyugati szervezethez és annak mesteréhez csatlakozott, akivel folytathatja régi tevékenységét. A nyugati egyéntől kap új Dan fokozatot, amely általában magasabb, mint amit a régi szervezet segítségével a japánoktól kapott. A nyugati egyént és az általa vezetett szervezetet nem érdekli (jobb esetben nem is tud róla), hogy az új tagja miért és miként hagyta ott régi hazai és japán tagsággal rendelkező szervezetét.

Nincs szükség és teljesen értelmetlen  dolog, hogy a tagság egy részének kiválásával új szervezet jöjjön létre, amely majd ugyan arra a szakmai munkára alapoz, mint eddig.

A fentiek alapján talán úgy egészíthetném ki az első kérdést, hogy hogyan lehetne megelőzni a sok szövetség megalakítását.

Sajnos ezen a területen, kis hazánkban, a szokásjog, a kialakulás sorrendje és minden más „fordítva” jött létre, így ezen segíteni már napjainkban nem igen lehetett.
Megpróbáltuk, de a rendrakásban, nem volt partnerem és segítségem.
Volt aki egyenesem megmondta, magától nem rakja a nyakára a kötelet.

Ahogy mondani szokás: a kommunizmusban még a verébnek is tilos volt az ugrálás.
Aki egy kis rendet szeretett volna tenni, de nem volt az ő emberük, azt egyszerűen a sárba taposták. A húsos fazékhoz nem mindenkinek volt hozzáférési lehetősége, sőt még annak szagát sem szippanthatta be akárki.

Mit is jelent ez és mi lett volna a helyes sorrend
A helyes sorrendben az én példámat állítom előtérbe:

1. Sok éven át egy japán (Japánban élő) Sensei szakmai irányításával tanulom Jujutsu  tananyagot és a japán stílus vagy a szervezet hitelesen regisztrált tagjává választanak Japánban.

2. A folyamatos tanulás (szakmai tudás biztosítása) mellett a stílusvezető Japán Honbu (japán szervezet központja), az oktató Sensei javaslatára kineveznek a japán Budo szervezet hazai koordinátorává. DNBK Szépvölgyi Géza Koordinátor Hungary

3. Később, amikor a koordinátor más embereket is bevon a japán szervezet munkájába (a japán Sensei kizárólagos jóváhagyásával) a szervezet központja és a Hanshi Kai engedélyével, megbízással létrehozza a hazai szervezetét, melynek a neve most már hivatalosan DNBK – Hungary Branch. A megbízott hazájában japán engedéllyel, hivatalos bírósági bejegyzéssel bejegyezteti szervezetét, lefedve annak teljes szakmai tevékenységét.

4. További szervezet alakítása már nem szükséges. Hiszen a szervezet szakmai központja már létezik Japánban. Ott létrehozták a tagok tudása és száma alapján a helyi tagország szervezetét. Kinevezik a koordinátort, aki ettől kezdve, mint kizárólagos képviselői és meghatalmazott szakmai vezetői státuszt élvez a japán Honbu által

5. Probléma, rivalizálás nincs, mert kizárólagos döntési joga csak a japánoknak van. Ha valaki önként kiválik, kilép a szervezetből vagy kizárják, annak a Japán Honbu azonnal törli tagságát és Dan fokozatait, tehát hiába is próbálkozna bárki is nem, tud szervezetet alakítani a japánok engedélye nélkül, hiszen a japánoktól új engedély kiadására, a kizárása miatt nem számíthat.

Nálunk, Magyarországon sajnos másként alakultak a dolgok a kezdeti 1965-ös évektől.
Fű, fa virág tanult és gyakorolt mindenféle japán harcművészetnek mondott stílusokat. Nem a japánoktól tanultak, sok esetben, saját maguktól, nyugatról csempészet könyvekből!
Én is ezektől a  magyar mesterektől tanultam először, tehát kezdetben én sem japán irányítással kezdtem el Jujutsu tanulmányaimat.

Ők nem gyakoroltak és nem tanultak soha japán mester szakmai irányításával, hanem egy nyugati egyén szakmai útmutatásai alapján ismerkedtek meg a Jujitsuval vagy a japán Bud valamely irányzatával. A 60-as, 70-es és 90-as években nyugatra eljutni az nehéz ügy volt, csak a „vonalas jóembereknek” sikerült ez.
Elhitték, és mi is elhittük, hogy ez a nyugati egyén (nyugati kapcsolat) Japánban vagy egy japán Sensei irányításával tanulta stílusát. Ezt könnyen mondhatták, hiszen senki sem tudta állításukat ellenőrizni Japánban. Ez volt Robert Clarke és az általa vezetett WJJF, amelynek  a 70-es évek végétől én is tagja voltam.

Alakítsd meg a saját hazai szervezetedet, mondta a nyugati stílusvezető.
Hamarosan gombamód szaporodtak hazánkban a különböző stílusú harcművészeti szervezetek, egyesületek, szövetségek
De ez nem volt jó! Sokan irigyek lettek az alapítókra. Nekik is kellett saját szervezet, ahol ők a királyok a stílusvezetők.
Kiváltak a régi szervezetből, feldarabolták a régi egységes szervezetet, és újakat hoztak létre. Egy idő után ezeket is megirigyelte valaki, ezeket is szidta valaki, aki megint megbontva a nehezen kialakult egységet, kivált és magával vitte híveit egy új szervezetbe.

Senki sem vette észre, hogy minél több nyugati harcművésszel kerültünk kapcsolatba, a régi szervezetek váratlanul feloszlottak, átalakultak és még több újabb szervezet alakult. Természetes volt, hogy magyarjaink nem a nyugatiak csalárd magatartásában látták a hibát, hanem saját szervezetüket és az addigi jó barátaikat okolták a bajokért és egy új szervezetben keresték a boldogulásukat, de ott is tovább bálványozták az „új nyugati nagymestert” szakmai vezetőjüket.

Folytassam? Ugye nincs értelme?

Egyszer csak jött valaki és azt mondta
* Elég a nyugatiakból, minden esetben kiderült rólatok, hogy csalók vagytok!
* Éveken át becsaptatok minket!
* Elég a sok pénzsóvár nyugati harcművészből és szervezeteitekből!
* Azt mondtátok ti, vagytok a japánok megbízottai, pedig semmi közötök a
  japánokhoz és a japán harcművészetekhez, de bennünket ezzel hitegettetek és
  minket is az orrunknál fogva vezettetek!
* A harcművész technikáitokon csak nevetnek a japán harcművészek!
* A nyugaton készült japános papírjaitok semmit sem érnek Japánban!
* Szítottátok az ellenséges hangulatot, egymásnak ugrasztottatok bennünket.
* Az addigi jó barátok miattatok ellenségek lettek!
* Színleltétek a segítséget, a barátságot, pedig csak a pénzünk kellett!
* Egyetlen Dan fokozatotok sem származik eredeti japán mestertől!
* Ebből elég volt!
* Hol vannak a japánok? Ezután csak japánokkal fogok dolgozni és csak tőlük fogok
  Jujutsu-t tanulni.

Ez a valaki minden gáncsoskodások és nagy nehézségek ellenére elhívta és elhozta Budapestre Japánból a legjobb japán mestereket és elhozta azokat a legjobb nyugati harcművészeket is, akik valóban a japánoktól tanultak.  Évek teltek el, amíg ez a nagy áldozatokkal járó munka eredménye egy kis sikert hozott, de addig úgy tűnt, hogy kis hazánkba egy fecske sem csinál nyarat szlogen igaznak bizonyul a rendszerváltás ellenére is.

Ez a valaki én voltam.

Azok, akik a nyugatiaktól kapták a magas japános „Dan”' fokozatukat és hatalmukat, megijedtek. Mi lesz velünk, ha minden kiderül, hogy:
•    semmi közünk nincs a japánokhoz, a japán Honbu-hoz??
•    stílusunk kitalált,
•    danjaink nem eredetiek,
•    nincs semmiféle meghatalmazásunk, vizsgáztatásra, oktatásra,
•    stb.

Nem baj, nem hagyjuk, hogy ezek kiderüljenek, van pénzünk, van hatalmunk, vannak régi jó kapcsolataink, vannak jó üzletfeleink és különben is sokkal többen vannak olyanok mint mi, és ők sem akarják elveszteni amit eddig megszereztek, tehát harcolunk, nem adjuk fel a megszerzett hatalmunkat megtartjuk, össze fogunk és eltapossuk a fáklyavivőt és követőiket! Ha fáklyavivő nem lesz, ismét mi leszünk az urak és minden visszatér a régi mederbe.

Így is történt volna, de már sem engem, sem a fáklyát nem tudták már eloltani.  Egyre többen emelik fel ezt a fáklyát és mutatják meg a klasszikus Japán Budo Kultúra igazi fényét.

Valaki azt kérdezte tőlem mit szólók ahhoz, hogy milyen sikeres a stílusa, hiszen csak hazánkban a szakszövetség cc huszonhárom stílus szervezetet tart nyilván, pedig Japánban is csak 5 klasszikus stílust tartanak nyilván.
Mit is mondhatnék én erre. Semmit, bár vélelmezhető lehetne, hogy kis hazánk szövetségébe a stílusok háza táján maghasadás volt és minden stílus vezetője külön kinevezést kapott a japán stílus központjától, nem? Vagy egyáltalán mit számít az?
Mit számít, a fény előbb vagy utóbb őket is eléri

Megjegyzem az EU-ban a klasszikus Japán Budo Kultúra a Kulturális Világörökség védett része! Ott nem lesz helye olyan szervezetnek, amelyek most semmibe veszik a klasszikus Japán Budo Kultúrát. Ha egyszer hazánk az EU tagja lesz, talán a változások szele is jobban érezhető lesz.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus japán Kobudo-ról 3

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus japán Kobudo-ról
3.

Harmadik cikk

Kedves Harcművészek!  

A minden tekintetben kedves és hozzám írt e témákra vonatkozó magánleveleket nagyon köszönöm, számomra megtiszteltetés, ha segíteni tudok azoknak, akik a helyes utat keresik a valódi Japán Budo felé, harcművészeti stílusok és szervezeti hovatartozás nélkül. Számíthatnak rám.  A hozzám írt személyes jóindulatú, szakmai támogatást, segítséget igénylő, javaslattevő és korrekciót kérő levelek arra késztetnek, hogy kiegészítsem, és pontosabban írjak azokról a dolgokról, amelyeket csak futtában említek kedves P úr levelére írt válaszomban, mely először a www.jujutsu.hu weboldalon keresztül kapott nyilvánosságot.  Ismételtem megjegyzem, hogy P úr hozzám írt levele egyértelműen Szabó Andrásról és a hozzá köthető un. ”magyarkobudo - Szabó ryu kobudo-iaido” –ról szól. A válaszom is csak erre a témára szorítkozott.  Sok olyan egyén keresett fel az elmúlt években, akik a jellegzetesen magyarkobudot, Szabó stílust (Ryu-t) tanultak, gyakoroltak és ott különböző Kyu és Dan fokozatokat értek el. Sokan jöttek hozzám, sokan maradtak nálam, sokan elmentek tőlem is az idők folyamán. Akik maradtak, azok csak nyertek szakmailag, mert elértem számukra, hogy a japán Budo szervezetek hivatalos tagjaivá válhassanak, önmaguk és az autentikus Japán Budo Kultúra javára.   Tehát nézzük, hogy az e-mailok, kérések és javaslatok levelem mely részletére vonatkoznak.  Néhány sor az előbbi leveleimből. ... Egy Japánhoz utat kereső magyarkobudosnak adtam egy eredeti japán Kobujutsu szakanyagot, hogy tanuljon, lásson már valami eredeti japáni dolgot is. Amikor megkérdeztem tőle, mit tapasztalt, csendesen csak annyit mondott, hát ez bizony teljesen más, mint amit ők eddig ismertek. …

Azt hittük, és joggal gondoltuk, hogy nem volt könnyű ennek az embernek szembesülnie azzal, hogy amit ő japán Kobudo-nak hitt, az valójában csak egy egyszerű kitalált magyar dolog. Legyőzte önmagát, megkeresett és segítséget kért. Segítettem. Szerény lehetőségei szerint ott volt a különböző hazai és nemzetközi szemináriumokon barátjával és néhány tanítványával együtt. Ezek után kapott tőlem olyan japán Kobujutsu videó kazettát, amely Y. Sugino Kobujutsu Soke tanításait, gyakorlatait mutatja be.  Higgyék el nem kis dolog, kellett, ahhoz, hogy valaki elismerje, hogy amit eddig tanult az minden, csak nem japán Kobudo. Hozzá kell tennem, hogy ezek után nem lehetett könnyű dolog oda állni a tanítványok és barátok elé azzal, hogy - „Figyeljetek az, amit eddig tanultunk az csalás és nem volt igazi japán Kobudo-Iaido”.  Ezek után természetes volt, hogy barátaira is hatással voltak ezek az események. Ők is valódi japán Kobudo-t, Iaido-t és más harcművészetet szeretnének tanulni a jövőben. Elhozta őket. A támogatást, segítséget nyújtó nyitott kézbe, segítséget kérő kéz került.
Tévedtem! Tévedtünk! Mély megdöbbenéssel tapasztaltuk, ami nagyon sajnálatos, hogy a magyarkobudosok minden segítség és szakmai támogatás ellenére utólag mégis úgy döntöttek, hogy nekik nem kell az autentikus klasszikus Japán Kobudo, inkább visszatérnek a magyarkobudohoz és beolvasztják a japánoktól tanult technikákat a saját maguk kis magyarkobudojába.

Néhány sor az előbbi leveleimből. … Elvittem őket a DNBK Európai Rensei Taikai-ra, ahol a Dai Nippon Butoku Kai DNBK ID nemzetközi igazgatója Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi tartott Harai no Gi Iaido bemutatót. A magyarkobudosokat szinte sokkolta a látvány. …
 Mivel a levél és az arra küldött válasz nem a DNBK ERT-n végzett munkáról szól, mégis tegyünk egy kis kitérőt erre is, ha már sok e-mail-ben erre is utalnak.  Hazánkban nem csak a Kobudo, hanem nagyon sok olyan harcművészeti irányzat is van, ahol minden megtalálható, ami japános jellegre utal, csak éppen az ott tanult gyakorlatoknak, a technikáknak, az adott és kapott Kyu – Dan fokozatoknak, tehát az  egész dolognak, irányzatnak, nincs semmi köze az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra rendszereinek vagy azok bármely japán harcművészeti stílusához. 
Egyszóval, valamilyen japán harcművészetnek hirdetett, olyan magyar és nyugati személyek által kitalált harcművészeti szervezetekről és stílusokról beszélek, amelyeknek valójában semmi köze a klasszikus Japán Budo Kultúrához. Természetesen ugyan ez vonatkozik az ilyen szervezeteket alapító személyek munkájára és Dan fokozatára is.  Az csak természetes, hogy mindenki nagyon büszke a saját stílusában elért eredményeire és az ott tanultakra.  Talán az is természetesnek tűnhet sokak számára, hogy vannak olyanok is, akik elmennek egy hazai vagy nemzetközi szemináriumra és az ott látottakat, összehasonlítják, netán szembe állítják a saját stílusuk technikai anyagával. Ezzel nincs semmi gond, ha a tanultak és a látottak stílusbeli eredete egyértelműen összeköthető vagy kapcsolható egy valódi japán harcművészeti rendszerhez.

Ez nem vonatkozik a P úr levelében említett magyar Szabó András által alapított magyarkobudora.  A DNBK ERT-n (2003. Magdebourg) részt vett nemzetközi Nippon Jujutsu Do, Karatedo és Kobudo irányzatok képviselői minden tekintetben kiérdemelték a DNBKID (ID = International Division, Nemzetközi Osztály) legmagasabb elismerését. A magyar Nippon Jujutsu Do csoport Ishin Ryu Jujutsu Do Kata Waza vizsgabemutatója méltán váltotta ki a legmagasabb elismerést az összes Jujutsu vizsgabemutató közül, ugyan úgy, mint 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben Kyoto-ban.  Örömmel mondhatom, hogy minden félelmem és kétkedésem ellenére, nagy meglepetés volt, hogy a DNBK-Hungary HBF új Kobudo – Sogo Budo osztály tagjai dicséretet érdemlő edzés munkát végeztek a továbbképző gyakorlati szemináriumokon. Minden DNBK oktató Shihan, Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi-val az élen nagyon meg volt elégedve az  egész magyar csapat szakmai munkájával és edzésbeli hozzá állásával.  Néhány sor az előbbi leveleimből.
… Ők ilyet még nem láttak, de jó magyar szokás szerint az egyik megjegyezte, hogy néhány vágást ő másként csinál majd stílusában. …  Mint említettem az új DNBK-HBF Kobudo osztály tagjai nem voltak könnyű helyzetben a DNBK ERT-t részvételét illetően. Sok minden gátolta a munkájukat, de elsősorban az, hogy a munkájukat, egyéni stílusukat, technikáikat nem kísérte valami osztatlan nagy elismerés. Persze ezért ők nem minden esetben hibáztathatók. Az, amit ők szakmailag megtanultak, ahogy azt előadták, bemutatták, az japán szemmel O és nem több. Ezt tudták nyújtani, tehát ezt így is adják tovább.  Hát mit is mondhatnék az ERT-t illetően elég szkeptikus voltam a látottak és hallottak alapján.  El kell mondanom, hogy az ERT Budo vizsgabemutató és szeminárium után négyszemközt személyesen is elbeszélgettem azzal a résztvevővel, aki az általam leírt megjegyzést tette. (Csak a tisztesség kedvéért jegyzem meg, hogy az illető személy egy jóindulatú, jó képességű, szívélyes, udvarias, igazán tanulni vágyó ember, aki megérdemli a támogatást. A problémán túl léptem.) Igaz ez nem volt elbeszélgetés inkább nagyon is kemény letolás és figyelmeztetés. Megvallom, nem válogattam a szóvirágok között.

Megkérdeztem őt  • járt már valaha is japán Hanshi által vezetett szemináriumon?  • járt Japánban, edzett japán Dojo-ban? • látott már valaha is ilyen Katana Kata Iaido gyakorlatot?  • dolgozott már japán mesterrel személyesen? • ismert egyáltalán ilyen irányzatban bármilyen japán Hanshi-t is?  A válasza minden kérdésemre egyértelmű NEM volt.
Közöltem vele, hogy folyamatosan megsértette a Budo etikett szabályait, amikor véleményt nyilvánított a Kata Waza és  a Harai no Gi bemutató gyakorlatok alatt. A magatartását a DNBK ID főtitkára is észrevételezte.  Bocsánatot kért és csak annyit mondott, hogy rossz szokás, de nem rosszindulatból tett megjegyzéseket, hanem azért mert nem tudta megállni, hogy a látottakat ne kommentálja, közölje társával. Mit kommentált kérdeztem, amikor még ilyet soha sem látott még az életében? Közöltem vele, hogy a látottakról mindenkinek volt a saját véleménye, de ezt nem a helyszínen és nem a gyakorlat alatt szokás megbeszélni. Nagyon sajnálja, mondta még egyszer és azt ígérte a jövőben több ilyen nem, fordul elő.  Sajnos részemről hiú ábránd volt bízni benne, mert nem volt semmiféle közös jövő.
 Néhány sor az előbbi leveleimből.
… A lényeg az, hogy lassan de biztosan a magyarkobudo társadalom is rádöbben, hogy a japánok nélkül nincs japán Kobudo. …

Válaszomban egyértelműen pozitívnak ítéltem meg, hogy sok más magyarkobudos felismeri, hogy az eddig járt út nem az igazi út a klasszikus Japán Budo felé. Azért megemlítem, hogy a felismeréshez és az út megváltoztatásához nem kis lelkierőre és kemény akaratra van szükség. Ezért jómagam részéről csak tisztelhetem azokat, aki az eddigi irányukat megváltoztatva az autentikus Japán Budo Kultúra felé fordítják lépteiket.  A hozzám írt levelekre reagálva a fenti példa talán egy más megközelítése is szót érdemelhet.
Sok olyan harcművészeti stílus van, amelynek tagjai magukat, az általuk gyakorolt stílust mindenki és minden más fölé emelik. Szerintük csak az a jó, amit ők csinálnak, csak az ő stílusuk az igazi harcművészet. Magatartásuk emberileg nem elfogadott, nem elfogadható, ebből fakadóan szakmai munkájuk hiányosságait erőfitogtatással kompenzálják.  Az a jó tanítvány, aki minden tekintetben elkötelezett az iskola, az oktató, a stílus és a szervezet iránt.

Az már egyáltalán nem egy szerencsés megközelítése a dolgoknak, hogy a tanítvány, a tanuló egyéni szemlélete az anyagiasság, az egoizmus, személyeskedés negatív irányába térül el, hasonlóan az őt irányító „mesteréhez”. Nem beszélve arról, hogy a „mesternek” kedvébe járva a tanítványok sok esetben verőlegényként csillogtatják „erényeiket”.   Sajnos  sok magyarkobudot és más harcművészetet gyakorló egyén rendelkezik ezzel a fent említett emberileg nem elfogadható és jogkövetőnek nem nevezhető magatartással, amelynek egyenes ági következménye az, hogy ők azért nem mernek csatlakozni az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeti irányzatokhoz és azok hazai szervezeteihez, mert félnek, hogy a karrierista státuszuk és a nem japán Budo-hoz kötődő szakmai megítélésük esetleges negatív előjeleitől,megítélésétől.   Ezek az egyének tévednek, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, mondhatnám úgy is, hogy nem árt tudomásul venni néhány apróságot.   1.    Egy dolog felismerni, hogy eddig rossz úton jártunk.  2.    Megint egy dolog az, hogy megtaláltuk a helyes irányt.  3.    Megint egy dolog látni az oda vezető utat. 4.    De teljesen más dolog a helyes irányt mutató úton járni, az ott meglévő hagyományokkal rendelkező dolgokat átvenni, megtanulni, azokkal együtt élni és netalán az új választott iránnyal, annak útjával azonosulni.  Kijelenthetem, hogy bárki, aki az elmúlt 15 évben általam jutott nemzetközi kapcsolatokhoz, segítségemmel kapott japán Dan fokozatokat, támogatásommal kapott japán elismerő okleveleket, aki azután ismét a saját útját járja, annak soha egyetlen egy alkalommal sem kellett: •    Az addig tanult stílusát, gyakorlatait „sutba” dobni!  •    Elveszteni, az addig szerzett fokozataikat, kapcsolataikat! •    Mindent újra kezdeni fehér övtől!  •    A velem való együttműködésből csak hasznosultak, anyagilag, szakmailag, nemzetközileg.
 Cserébe nem kértem mást, csak korrekt együttműködést, sok tanulást, közös és kölcsönös munkát. A függetlenségüket soha sem sértettem meg. Edzőtermükbe, programjaikra csak akkor mentem el, ha hívtak. Csak akkor „zaklattam” őket, ha hosszú ideig nem jelentkeztek, nem voltak ellenőrizhetők a japán irányú szakmai fejlődés nyomai.
Nagyon nagy volt a kérésem? Szerintem nem. De ezeket az embereket ez nem érdekelte. Ezek az emberek, akár jó volt nekik akár nem, már nem dolgoznak velem együtt. Már saját stílusukban vezető mesterek, sőt néhánynak már van saját weboldala, ahol az ott leírtak bizony nem a valós tényeket közlik munkásságukról. Ahol és még csak meg sem említik, nem is céloznak rá, hogy munkájukat és kapcsolataikat kinek köszönhetik és ki indította el azon az úton, ahol most járnak. Nem köszönetet várok, csak korrektséget.
 Napjainkban nem sokat tudok ezekről az emberekről, (már pedig igen szép számmal bír ez a kategória) akik köszönés nélkül mentek el, az „ajtót” becsapva maguk mögött, azért mert nekik már megvan a japán Dan fokozatuk, őket nem kell állandóan ellenőrizni, és tanulásra biztatni, nem akarnak tovább közösen együtt dolgozni, hagyjam őket magukra, ezután egyedül is boldogulnak.  Sokat konzultáltam japán mestereimmel és a japán szervezetek vezetőivel ezekről az emberekről és a hogyan továbbról. Azok, akikről kiderült, hogy barátságuk, tagságuk csak a japán trófea, Dan diploma, megszerzéséig tartott azokat a japán szervezet tagságukkal és Dan fokozatukkal együtt (tőlem függetlenül) törölte nyilvántartásából. Elismerem és nem titok, hogy sok olyan személy is volt közöttük, akiknek a tagsági viszonyának és Dan fokozatának törlését én kezdeményeztem a japán Honbu-nál, melyet a japán Honbu minden esetben el is fogadott és jóváhagyott.
Azok, akik eddig más utakat jártak, egyéni harcművészeteket gyakoroltak, de szeretnének a japán szervezetek tagjai lenni, saját akaratukból, tanulni fejlődni a klasszikus Japán Budo Kultúrában, azokat mindig szívesen fogadja a Japán Budo. 

Köszönöm.  

Budo üdvözlettel 

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Japán Kobudo-ról 2

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

A klasszikus Japán Kobudo-ról
2.

A levélírók kérésére váltsunk ismét néhány szót a klasszikus Japán Kobudo és a magyarkobudo közötti különbségekről.

Idézet egy régebbi cikkemből:
… . De ő másként cselekedett.  Így nem lehetett az, ami lehetett volna.   Tehát, ha a volna ott nem lett, volna, akkor ez a probléma sem volna. De hát van, és ezzel szembe kell nézni előbb vagy utóbb.
 A klasszikus Kobudo-t Japánban, amely a Japán kontinensen vált ismertté, a hivatalos és mindenek felett álló kizárólagos Kobudo-nak ismerik el Japánban. Az I. majd a II. Világháborút követően az Okinawa-i harcművészetek, a Karatedo (régi neve. Toudijutsu, Karatejutsu) nemzetközi elterjedésével együtt az Okinawa-n használatos és egyértelműen az agráriumhoz köthető harci eszközök is igen népszerűek lettek. A harci célokra alkalmassá tett agráriumban használatos eszközök, a filmek és a nyugati propaganda révén hamar népszerűvé váltak. Ennek következtében kialakult az un. Okinawa-i Kobudo, melyben többek között ilyen eszközök is találhatók, mint például: -    Nunchaku -    Sai  -    Tonfa -    Kama -    Bo -    Stb.
Bár Okinawa is a Japán kontinens része, mégis a harcművészetek tekintetében az Okinawa-i harcművészetek más megítélés alá esnek Japánban. Amíg a japán kontinensen évszázadok alatt alakult ki a kardforgatás és a harcművészetek gyakorlata, addig (a napjainkban ismertté vált) az Okinawa-i harcművészetek eredete a történelmi japán harcművészetekhez viszonyítva, alig 90 éves.  Tehát Japánban „két un.” Kobudo rendszer tartanak elfogadottnak.  Egyik a japán kontinensen ismertté vált, a klasszikus és több évszázados hadászatban használatos harci eszközök és ezek gyakorlati használatán alapuló elvek és technikák, melyek általánosan elfogadott neve: a Japán (Nippon/Nihon) Kobudo.  A másik pedig az 1900-as évek elején kialakult és egyértelműen az agráriumhoz kötődő eszközök harci gyakorlata, mely szorosan kötődik a napjaink Karatedo művészetéhez, amelynek az általánosan elfogadott neve: Okinawa-i Kobudo.  Ez a két Kobudo rendszer jól elkülönített és minden technikai gyakorlatában nagyon különböző harcművészeti rendszerek. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, a Kobudo rendszerben elfogadja az Okinawa-i irányzatot is, amely ilyen formációban akár a Karatedo-hoz is köthető.

A két Kobudo rendszert Japánban soha sem keverte össze senki. Nem úgy a nyugati világban.  Sajnálatos, hogy Japánon kívül sokan teljesen összekeverték a különböző japán és más nemzetek harcművészeti eszközeit, használatát és mixelték azok technikáit is.
A nyugati világban nagyon elterjedt, de sem Japán, sem Okinawa-i Kobudo-nak nem nevezhetők azok az eklektikus technikák, melyek a klasszikus japán fegyverek és az Okinawa-i agráriumból való harci eszközök idétlen forgatásán alapszanak és az azzal való hadonászás, csapkodás, vagdalkozás összevissza mixelt gyakorlataiból alakultak ki, melyek egyáltalán nem elfogadottak és nem elismertek Japánban, főleg nem Japán vagy Okinawa Kobudo név alatt.  Sokan azt mondják a nyugatiak közül, mind a kettő japán harcművészet, nincs a névben különbség, akkor miért ne keverhetnénk és nevezhetnénk egybe az egészet Kobudo-nak. Valóban az általános köznyelv egyszerűen csak Japán Kobudo-nak nevezi őket, de mindenki tudja, hogy két különböző dologról kell beszélni.

Minden esetre nevetséges az ilyen gondolkodás nyugatias gondolkodás és nem is vezet semmilyen eredményre. Jól néznénk ki, ha a magyar karikás ostor művészetét összemosnánk a lasszóval, karddal összefüggő elméleti és gyakorlati ismeretekkel is. Mondhatnám azt is, hogy magyar étel a halászlé és a gulyás is. De még egyetlen egy magyar szakácsnak nem jutott eszébe a kettőt összekeverni.

Ezzel szemben egyes magyarok és nyugatiak a Japán és az Okinawa Kobudo-t teljesen összemossák, mindent összekevernek és mixelnek, ami a technikai gyakorlatokat illeti.   Valóban nagyon megtévesztő lehetett az elmúlt években sokak számára ez a „magyarkobudo stílus”, hiszen mit tapasztalt a laikus, aki elment a moziba és a filmek hatására ő is ilyet akart tanulni: 1. A ruházat, a szavak, az etikett, az öltözék olyan japános,  2. a fegyverek, a harci eszközök mind japánosak, mert ilyet csak ott használnak,  3. stb. Tehát a fentiek, a laikus számára, mind azt a látszatot keltik, hogy itt csak igazi japános harci dolog lehet, és nem más. Ismétlem, a hitelességet erősíti a laikusban, a filmekben látható hasonlóság is, hiszen a magyarkobudoban sokszor láthatók olyan gyakorlati elemek is, amelyek eddig csak a filmvásznakon láthatott a nagyérdemű. Az ilyen esetben bizony a laikus, aki elmegy egy ilyen edzésre az akár meg is esküszik arra, hogy amit ő tanul az eredeti és tiszta „japán Kobudo”.  Sajnos a helyzet ezen a területen az elmúlt 9 – 10 év alatt semmi sem változott, független attól, hogy meghívásomra jártak hazánkban olyan nagytiszteletű japán Hanshi-k, akik a klasszikus Japán Kobujutsu, Kobudo nagy és elismert harcművészei és a japán kardforgatás kiváló mesterei voltak. Megjelentettem hazánkban hiteles japán kiadványokat, szakmai anyagokat. Minden hiába a magyarkobudo egyenlőre változatlan maradt.  Tartózkodjunk a klasszikus Japán Budo Kultúra (Kobudo, Iaido, Jujutsu, stb.) meghamisításától. 
 

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Japán Kobudo-ról 1

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
  

A klasszikus Japán Kobudo-ról
1.

Mindenkivel egyetértek abban, hogy minden tekintetben érdemes olyan dologgal foglalkozni, amelyek segítik a jobb megértést, és ismereteinket gyarapítják.  Remélem, mindenki olvassa Geero úrnak írt válaszomat, de szeretném, ha a Kobudo témával behatóbban is foglalkoznánk. Mielőtt behatóbban foglalkoznék a klasszikus Japán Kobudo-val szögezzünk le a magyarkobudoval kapcsolatban néhány tényt.  A Magyarországon ismertté vált és egyértelműen Szabó András nevéhez köthető  kardozó stílus, eredeti Szabó András féle magyar találmány. Nevezhetném úgy is, hogy ez a Szabó féle magyar kardforgató stílus tehát Szabó stílus, japánosan Szabó Ryu, bár a japán Ryu definíció csak közvetlen köthető japánhoz, ami a Szabó stílusra nem vonatkozik.. A Szabó András féle magyar stílusnak soha semmi köze sem volt az autentikus japán Kobudo és Iaido rendszerekhez illetve ezen rendszereken belül működő harcművészeti stílusoknak, iskoláknak. Ha nem alakult volna ki hazánkban a magyarkobudo körül ilyen periférikus helyzet, Szabó András még büszke is lehetne művére, egyedi stílusára.  Megjegyzem, ha 1995-96-ban Szabó András nem ragaszkodik csökönyösen a japán megnevezésekhez, a japán fegyverekhez, megfogadja tanácsomat, figyelmét és energiáját az ősi magyar kardvívás, a pusztai fokos, a karikás ostor, pásztorbot és más magyar harci eszközök gyakorlatai felé is fordítja, ő lett volna hazánk legismertebb harcművésze, aki igazi magyar harcászatot, magyar kardforgatást tanít.   Az elmúlt tíz évben sokat próbálkoztam azzal, hogy valamilyen formában bevonjam a magyarkobudoval foglalkozó embereket a hiteles japán Budo vérkeringésébe. Törekvéseimet teljes kudarc kísérte, bármit és bárhogyan is próbáltam tenni. Lehet, hogy a megközelítés volt részemről rossz vagy a módszer, ahogy kezeltem ezt a kérdést, nem tudom, ezért talán én kérhetnék bocsánatot. Akkor így és ennyit tudtam tenni, de jó szándékomat és segíteni akarásomat senki sem kérdőjelezheti meg.
Bármi jót vagy rosszat is tettem, a célom az volt és most is az, hogy minden olyan harcművész, aki valamilyen egyedi, és saját tervezésű „japánosnak látszó” harcművészetet űz, az
1.    Kapjon hiteles információkat és szakanyagot a japán harcművészetről.
2.    Kapjon hiteles japán szervezeti tagságot.
3.    Eddigi stílusához keresek számára olyan japán Ryu-t, amelynek a szakmai anyagát könnyen megtanulhatja.
4.    Ezáltal valódi japán Budo ismeretek birtokába jut. A tagság által bizonyos tanulási és gyakorlati idő után hiteles japán Dan diploma birtokosa lesz.
5.    Ezt követően további munkáját már senki sem kifogásolhatja, nem beszélve annak Japánhoz köthető folyamatos támogatottságáról.

A fentiekért nem kértem mást csak annyit, hogy korrekt módon tartsa meg tagságát, tanuljon, gyakoroljon, eddzen velünk közösen, jöjjön el közös nemzeti, nemzetközi szemináriumokra és táborokba, ahol gyakorlati szinten is sokat lehet fejlődni.
Ez bizony olyan kérés volt, amit senki sem volt hajlandó betartani, de megígérni azt igen.   Hozzám küldött levelekben arról írnak levélíróim, hogy mennyire elszomorítja őket az a látvány, ami fogadja a belépő embert az ilyen magyarkobudo edzőtermekben.  A magyarkobudo edzőtermekben tapasztaltakról, különös és egzotikus dolgokról tesznek említést levélíróim. Természetesen és mindenkit meghallgatok.
Látszólag mindenki azt tesz a saját „háza táján” amit akar, olyan jelképeket használ, amilyet csak akar, mondják sokan. Erről én másként vélekednék.  Nemzeti szimbólumok használatát törvények és rendeletek szabályozzák mindenhol. A japán nemzeti szimbólumok használatára pedig csak az arra japánok által meghatalmazott személynek, szervezetnek van joga. Azt tanácsolom, ha valahol ilyen szimbólumokat látnak, mondják meg hol és mikor tekinthetők meg. A kérdés megoldására szívesen konzultálok a megfelelő japán személlyel, aki majd elmondja érthetően erről a véleményét az illetőknek, ha nekem nem hisz.   Az nagyon szomorú és sajnálatos, hogy olyan emberek használják leginkább a japán írásokat, szimbólumokat, stb., akiknek semmi közük nincs a valódi klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeteihez. Mindezt azért teszik, hogy ezzel is fedezzék tevékenységüket és Japánhoz köthető hitelességüket bizonyítsák.
Meg kell végre érteni és mindenki számára világossá, kell tenni azt, hogy attól ha valaki:  •    japán ~ Gi-t (ruházatot) visel az edzésein,  •    japán harcművészetekben használatos harcászati eszközöket használ,  •    japán szavakat és kifejezéseket mond, •    japános nevet ad a maga által kitalált stílusának •    japán írásjeleket használ az edzőteremben és egyéb helyeken,
az még nem lesz japán harcművészet, sem eredeti, sem japán, sem ősi, sem semmilyen harcművészet.   Ennél azért egy kicsivel, még sokkal több kell!
 A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészeti rendszereit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze röviden.

A klasszikus japán harcművészet rendszerei és azok stílusai, összefoglaló névvel a klasszikus Japán Budo Kultúra, az ENSZ és az UNESCO által a Világörökség részét képező védett kultúra. A klasszikus Japán Budo Kultúra gyűjtőnév alatt az alábbi harcművészeti rendszereket foglalnak helyet.

A Kobujutsu, Kobudo gyűjtőnév alatt sorakoznak azok az ősi japán Koryu-k, amelyek eredete a japán történelmi időkre, - a Hadban Álló Nemzetek időszakára - nyúlik vissza. Ősi harci gyakorlataikban mély hagyománya van a Japán történelemben híressé vált Bushi (katona) és Samurai (fizetett zsoldos, harcos) szellemiségnek, a Bushido-nak, a Budo etikának, a Daito, Katana, Wakizashi, Tanto, Sojutsu, Naginatajutsu, Kyujutsu, stb. klasszikus és tradicionális művészetének.

Az Iaijutsu, Iaido, a Kenjutsu, Kendo, a Battojutsu, Batto Do gyűjtőnév alatt sorakoznak azok az ősi japán harcművészeti Ryu-k, amelyek elsősorban a régi tradíciókon, ősi hagyományokon alapuló kard használatának (~vívás, ~vágás, ~forgatás, stb.) sokoldalú technikai gyakorlatát tanítják.

A Kyujutsu, Kyudo gyűjtőnév alatt megtalálhatjuk azokat a történelmi Koryu-kat, amelyek a tradicionális japán íjászat, a valláshoz, a Zen-hez köthető művészi hagyományait őrzik és ápolják.

A Yamato-jutsu, Yawari-tai, Yawara-jutsu, Yawara, Jiujutsu, Jujutsu gyűjtőnév alatt egyesülnek azok a Koryu-k, amelyek eredete visszanyúlik a történelmi japán középkorra és egyesítették az akkori Heiho, Bugei harci elveket, gyakorlatokat, legyen az eszközös vagy eszköz nélküli harci gyakorlat, eljárás, stratégia, technika, művészet, stb.

A Karatedo gyűjtőnév alá tartozik az 1930 után a Dai Nippon Butoku Kai DNBK által kodifikált összes stílus, olyan, mint. Shoto (Shotokan) Karatedo Wado (Wado Kenpo Jujutsu) Karatedo Shito Karatedo Goju Karatedo
Stb.

A Judo rendszere alá tartozik a mai verseny Judo, a Judo Randori Waza - az IJF szabályzatának előírásaival és a klasszikus Kodokan Judo Kata Waza, mely a hagyományos Kano Jigoro (Mifune, Ito, stb.) által megteremtett un. Kodokan Judo Kata-k (formagyakorlatok) klasszikus formátumban bemutatandó gyakorlatait tartja szem előtt.

Az Aikido rendszerébe tartoznak azok az Aikido stílusok, melyek alapítói Menkyo Kaiden-t kaptak az Aikido stílus alapítójától M. Ueshiba O Sensei-től, olyanok, mint: Gozo Shioda  Kenji Tomiki  Minoru Mochuzuki Hiro Mochuzuki és az általuk alapított Aikido iskolák.  Megjegyzem, hogy Japánban és szerte a világnak azon részén, ahol helyesen értelmezik a japán Budo-t, méltán vált mai elnevezéssel élve a bajnokok sportjává a Kendo és a Judo. De ne felejtsük el, hogy ezeken a versenyeken nem versenyszám a klasszikus Kendo és Judo Kata Waza gyakorlatának bemutatása. Tehát a Judo és a Kendo ebből a megközelítésből nem egy teljes sport, csak sportág. Akkor nevezhetném igazán a Judo-t és a Kendo-t sportnak, ha majd ezek klasszikus Kata Waza-k gyakorlatai is szerepelnének a különbféle olimpiai és világversenyeken.   A hozzám írt levelekből mazsoláznék egy-két olyan kérdést és felvetést, amelyeken  érdemes elgondolkozni.

Egy külön cikk tartalma lehetne az, hogy miért is nevezik a japán Kobudo-t helytelenül a 18 fegyver stílusának? Hová sorolhatjuk a Nunchaku, Tonfa, Sai stb. technikákat, ha azok nem a Japán Kobudo részei?

Érdekes téma lehet az is, hogy a sok nyugati és magyar egyén  - miért alapít irányított japán tanulmányok és kapcsolatok nélkül, olyan Kobudo és japán harcművészetekben ismert és használt nevekkel szervezeteket, stb. - (amelyben az ő állításuk szerint csak náluk tanulható és gyakorolhatók a valódi japán harcművészeteket), akkor amikor ilyen névvel már régen működnek szervezetek szerte a világban és Japánban is.

Felmerült az a kérdés is, hogy ezekben a nyugatiak (és magyarok) által létre hozott nemzetközi szervezetekben miért nincs egyetlen Japánban élő japán harcművész sem, vagy és ezekben a szervezetekben miért nem tag vagy társszervezet legalább egy hiteles japán Budo szervezet sem?

Az sem lehet érdektelen témakör, hogy a magyarkobudo társadalom feketeöves tagjai mikor, hol, kinél tanultak? Mivel azt állítják, hogy stílusuk a japán Kobudo akkor annak melyike és mi a neve? Mikor, hol, milyen Kobudo stílusban és kinél vizsgáztak az általuk használt és csak Japánban honos ~Dan fokozatra és címre? Melyik japán Honbu adott számukra oktatói engedélyt, rangot és címet? Stb.
 Sok ember tanult a Szabó András által alapított magyarkobudo stílusban, akik később kiválva onnan megpróbálták még jobban egyéniesíteni (japánosítani?) ezt a Szabó András alapította magyarkobudo-iaido stílust. Mondhatni több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel.  Sokan keresnek fel engem is volt Szabó tanítványok, vagy olyanok, akik a Szabó tanítvány tanítványai voltak. Ezek rájöttek arra, hogy az a dolog, amit ők Kobudo-nak neveznek, a valami egészen más, de semmiképp sem japán harcművészet.  Meg kell jegyeznem (szubjektív módon), mint magánember hogy a magyarkobudo minden szélsőséges helyzete és tevékenysége ellenére, hogy Szabó Andrásnak minden esélye meg lenne arra, hogy japán segítséggel a magyarországi japán kardforgatás elsőszámú vezetője legyen, de ehhez neki nagyon sok dolgot át kellene értékelnie és változtatnia kell nagyon sok dolgon.  Egy másik utat kereső magyarkobudosnak adtam egy eredeti japán Kobujutsu szakanyagot, hogy inkább abból tanuljon, lásson már valami eredeti japáni dolgot is, talán áttér az eredeti japán Kobudo helyes útjára.
Amikor megkérdeztem tőle, mit tapasztalt, csendesen csak annyit mondott, hát ez bizony teljesen más, mint amit ők eddig ismertek. Amikor megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e gyakorolni a japán szakanyagot, azt válaszolta NEM, de néhány gyakorlatot beépített a saját stílusába. Ez jellemző és eredeti magyarkobudos megoldás nem?  Néhány magyarkobudost elvittem a DNBK Európai Rensei Taikai-ra, ahol a Dai Nippon Butoku Kai DNBK ID nemzetközi igazgatója Dr. Hiroyuki Tesshin Hamada Hanshi tartott Harai no Gi  Iaido bemutatót.  A magyarkobudosokat szinte sokkolta a látvány. Tátott szájjal nézték. Ők még ilyet soha sem nem láttak, de jó magyar szokás szerint az egyik közülük megjegyezte, hogy néhány vágást ő másként csinál majd a saját stílusában. Keserűen elmosolyogtam, és azt gondoltam magamban: ezt nevezem, ez egy igazi magyar kobudos arc. Ennek ellenére a lényeg az, hogy lassan de biztosan a magyarkobudo társadalom is rádöbben, hogy a japánok nélkül nincs japán Kobudo, de semmi más sem, ami a Kobudo-t illeti.  Utólag elmondhatom, hogy amikor a magyarkobudosok megkerestek és segítséget kértek tőlem, akkor a magyar kobudo helyes kezelése érdekében tanácsot kértem a DNBKID ID elnökétől, akinek a következőt írtam:   … felfoghatom úgy is, hogy ezeket az embereket valamilyen egyéni ok miatt félrevezették. Nem tehetnek róla, hogy olyan dolgot tanultak, amiről azt hitték, hogy az eredeti japán kardművészet. Ők tanultak, vizsgáztak, sokat izzadtak, még többet fizettek a Dan fokozatukért. Most mi lesz velük? … …felfoghatom úgy is, hogy ezek az emberek számításból kerestek meg engem és miután megkapták az áhított japán segítséget és fokozati elismerést, azután mint sokan mások ők is hátat fognak fordítani a szervezetünknek és a közös munkának, mit tegyek? …  Tudni kell, hogy a japánok nyitottak. Soha sem veszik el az ember arcát (Dan fokozatát), befogadják a szervezetükbe, adnak szakanyagot, és segítik a képviselők útján a szakanyag elsajátítását. Amikor ezek az emberek megtanulták a szükséges anyagot, bizonyítják hűségüket, elkötelezettségüket a stílus és a szervezet iránt, annak mindig megvolt és ezután is meglesz a jutalma. Hangsúlyozom: hűség, elkötelezettség, állandó tanulás, stb.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu és a nyugati Jujitsu

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

 

A klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu és a nyugati Jujitsu

Kende F. Csaba véleménye szerint a nyugati és a japán Jujutsu között nincs különbség.

Úgy gondolom, hogy Kende F. Csaba nagyon téved, ezért érdemes erre a témára néhány szót vesztegetni. 

Talán lehetséges az is, hogy a történelmi ismeretek alapján átláthatók az elmúlt 600 év eseményei. Ez nézőpont kérdése, de én nem a történelemről szeretnék beszélni, mint példabeszédében Kende F. Csaba.

Az emberek utazási vágya ismert. Ezek az utazók nemcsak hazájuk történelmi, földrajzi ismereteit vitték magukkal, hanem nagyon sok kulturális hagyományt is megismertettek azokkal az emberekkel, akikkel utazásaik során találkoztak vagy velük együtt hosszabb időt töltöttek. Megint más utazók vitték az új ismereteiket szerte a világban, ahol ezek az ismeretek néha friss talajra találtak, ahol módosultak, alakultak, változtak és talán már sehol sincs nyoma annak, hogy valójában milyen is lehetett az eredetileg.

A Japán Budo Kultúra legszínesebb és legsokoldalúbb integrált rendszere a Jujutsu Do mégis változatlanul megőrizte ősi tradícióit. A II. Világháború után sok nyugati fordult meg Japánban és tanult ilyen-olyan stílusú Jujutsu harcművészeti iskolában. A japán mesterek is sokat jártak és járnak szerte a világban és terjesztik a klasszikus Japán Budo Kultúrát, a Nippon Jujutsu Do-t.

Elkezdődött, és mint egy járványként terjedt el a klasszikus japán harcművészetek stílusainak technikáinak átalakítása, nyugatiasítása, hiszen az eredeti japán harcművészeti technikák nem eladhatók, nem látványosak.
Amikor egy japán Jujutsu Sensei jön Európába oktatni vagy bemutatót tartani. akkor valahogy mindig „eltűnnek” nem voltak ott a nagy nyugati nagymesterek. Sehol sem lehetett látni őket a japánok közelében, azt a sok európai nyugati harcművészt, azt a  sok Shihant, Hanshit, Soke-t, a sok 8. 9. 10 Dan-os Jiujitsu, Jujitsu nyugati nagymestert, stb.
Sok résztvevő hirtelen Kyu fokozatúvá vagy maximum egyszerű fekete övet viselő egyénné vált a japán Sensei edzésein. A nyugatias Jujitsu művelői, mint akiket megbabonáztak, csak az eredeti japán technikákra és a Japánból jött, japán Jujutsu Sensei-re koncentrál és tátott szájjal ámulattal szemléli és tanulja annak technikáit.

Talán mégis van mit tanulni a nyugatiaknak is a japánoktól? Vagy talán mégsem sikeredett olyan jól nyugatiasítani az eredeti japán Jujutsu-t?? Talán mégis van különbség a nyugati Jujitsu és a klasszikus japán Jujutsu harcművészetek és stílusai között?

A japán Sensei hazautazását követően, mint a villám ismét előkerülnek a nagy nyugati Jujitsu nagymesterek és megmagyarázzák miért nem tanították a japán Sensei által bemutatott technikákat vagy miért nem jó az, amit a japán Sensei tanított.
Közben tanítványai, akik ott voltak a japán Sensei edzésein, bemutatják neki a japán Sensei-től tanult technikákat, de nem veszik észre, hogy „mesterük” árgus szemekkel lesi mozdulataikat.
Nagy rutinja van abban, hogyan tudja a dolgokat megmagyarázni, a maga javára fordítani és elhitetni mindenkivel, hogy a japán Sensei által mutatott technikákat ő már régen ismerte csak szerinte az annyira elavult, hogy szóra és tanításra sem érdemes. De ha akarják majd ő bármikor, mutat olyan hasonlót, sőt és még sokkal hatékonyabbat, mint amit a japán Sensei mutatott. Sokan azt is mondják, hogy ők ismerik a japán Sensei-t, tanította is őt, csak most nem érnek rá találkozni vele, mert más dolguk van.

Rövid idő elteltével jól látható és azt tapasztalható, hogy a nyugati mesterek valahogy az „éj leple alatt” mégis becsempészték a repertoárjukba a japán Sensei tanításait és technikáit, amit már ezután úgy terjesztenek és tanítanak, mintha az saját iskolájuk régi technikája lenne.
Azt senki sem kérdezi, hogy ezek a „nagy átalakítók”, mikor és kitől kapták a Shihan, a Hanshi és a Soke rangjaikat, kik által lettek minősítve, kik által kapták a rangjukat, címüket magas 8. 9. vagy 10. Dan fokozatukat? Talán az is  az éj leple alatt valahonnan egyszer csak ott volt??

Japán történelmében az elmúlt 200 év alatt nem volt annyi Jujutsu nagymester, mint amennyi napjainkban él Európában és az USA-ban. Csak  az EU államokban több mint 100 olyan nyugati él jelenleg, aki Jujitsu, Jiujitsu, stb. 8. 9. és 10. Dan fokozatú és Hanshi, Shihan, Soke, stb. Budo rangot mond magáénak. Nem is kell mondani, hogy ezeket a magas Dan fokozatokat és Budo rangokat nem japán harcművészek től kapták, hiszen többségük soha sem járt még turistaként sem Japánban.

Egy biztos ezek az egyének nem Japánban, nem japán Sensei és nem a hivatalos Japán Budo Renmei által lettek minősítve! Nem is lehetnének, és ennek több oldalnyi indoka is van.
Ennek ellenére ők mégis azt terjesztik magukról, hogy ők a japán Jujitsu, Jiu jitsu, stb. igazi nyugati mesterei és követői. Azt terjesztik magukról, hogy ők nagyon értők és autentikusak a Japán Budo és a japán Jujitsu-t illetően és ezt a maguk alapította szervezetekkel, a maguknak adományozott rangokkal és fokozatokkal hitelesítik, hangoztatva, hogy technikájuk eredeti japán Budo technika.

Rövid szösszenettel zárnám a kezdeti eszmecserét e témában.

A magyar gulyásnak és a szegedi halászlének ugye nincs párja a világon? Nincs, és ez így van jól.
Az olasz pizza is verhetetlen a világon. A körúti amerikai Pizza Hut-ban készített pizza tésztaféle, meg sem közelíti az igazi olasz pizza tésztát.

Egyszer egy német harcművész barátom meghívott a házába és tiszteletét kifejezve, kedvemért a felesége egy „eredeti magyar gulyást” tálalt ebédre. Hát mit mondjak, borzasztó volt, de mosolyogva köszöntem meg a szíves vendéglátást, dicsérve a háziasszony nagyszerű ebédjét. Egy „eredeti” magyar gulyás, magyar fűszerek, alapanyagok, ízek nélkül Németországban. Brrrrr! Ugye ez milyen hihetetlen?

A klasszikus Japán Budo Kultúra a Jujutsu Do is páratlan szépségű művészet a maga nemében. Történelmi hagyományai, etikája, technikai gyakorlatai speciálisan egyediek, japánosak. Nem kell mixelni, átformálni, mert elveszti azokat a jellemzőit, amelyek a japán történelem évszázadai alatt alakultak ki és oly annyira jellemzőek rá.

Soha senki sem hiszi el sem Japánban, sem máshol a világon, hogy a nyugatiasított Jujitsunak, Jiujitsunak, stb. vagy hasonlónak mondott bármi is valaha is elhomályosíthatja, helyettesítheti az autentikus klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra gyöngyszemét, a Nippon Jujutsu Do kultúráját.
 Az még nem lesz klasszikus Nippon/Nihon Jujutsu Do, mert valaki az edzéseken japán Judogi-t, visel, japán szavakat használ, japános a viselkedése és az övfokozata, attól még egyáltalán nem biztos, hogy amit csinál annak bármi köze is lenne az autentikus Japán Budo Kultúrához, vagy bármely originált japán harcművészeti rendszerhez, stílushoz.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi


©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.