Nyílt válasz Szabó Csongornak

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

Nyílt válasz Szabó Csongornak

Szabó Csongor írta: "Tisztelt Szépvölgyi Géza! Jó magam több mint 7 évet ju-jutsu oktatáson vettem részt és elég szép sikereket is elértem. Onódi Istvánnál és Kelemen Istvánnál tanultam. Ön szerint ma a keleti harcművészet mennyire életfilózofia és mennyire konditció tartó sport? Én most már több mint 12 éve nem élek a harcművészet vonzás körében de néha hiányzik. Ön szerint mennyire kíván teljes embert a ju-jutsu a budo szellemében? És mennyivel fontosabb a szellemi tanítás mint a fizikai? Kérdéseimre előre is köszönöm

Tisztelettel,

Szabó Csongor"

Tisztelt Szabó Csongor!

Azt gondolom, hogy minden ember büszke lehet arra, hogy egy modern

harcművészeti irányzatban kemény hét évet eltölt. Gratulálok a szép és

sikerekben gazdag, eltöltött évekhez.

Azt hiszem nagyon sok harcművészetet gyakorló személy azért jár le az ilyen

jellegű edzésekre, foglalkozásokra, mert, annyira hajszolt életet él, hogy

csak ilyen módon tudja feszültségét és egyéb szituációkból fakadó

ingerültségét levezetni. Ez a fajta módszer számára mindenek felett és + a

jó testmozgás, a nagyszerű kondícióban tartás lehetősége is.

Néhány általam is ismert személy azért gyakorolja a klasszikus Japán Budo

Kultúra valamely harcművészeti rendszerének egyéni stílusát, mert számára a

japán harcművészetek magas szintű gyakorlása az évek alatt életformájává

vált. Számukra nem csupán a fizikai - technikai gyakorlatok elsajátítása az

elsődleges szempont, annál inkább fontos az ebből fakadó szellemi táplálék.

Ezek az emberek nem a feszültség, a napi idegeskedés levezetése, a bicepsz

növelése miatt járnak a klasszikus Japán Budo Kultúra foglalkozásaira,

számukra ez a tudás diadala az erő felett. Ahogy megfogalmazódott az értelem

nem tűri az erőszakot.

Azt hiszem a fenti két példa alapján elmondható, hogy teljesen szubjektív

nézőpont alapján dől el, hogy ki melyik "táborba" sorolható.

Soha nem szabad a test fizikai teljesítményét a tudás gyarapításának és az

értelem és tudatosság magasabb szintre való emelésének rovására növelni.

Sok olyan modern harcművészeti forma ismert, amely talán csak külsőleg

látszik hasonlónak az autentikus Japán Budo Kultúrához, valójában az nem

több mint a küzdés egyfajta formája a sok közül. Ehhez nem kell teljes

ember, mert a gyakorlási idő csak addig tart, amíg az illető kellő

affinitást érez az állandó küzdés fizikai gyakorlatainak teljesítéséhez.

Szubjektív nézőpont és hozzáállás kérdése, hogy kitől, hogyan, miképp, mi

módon és mennyire kíván teljes értékű elhivatottságot vagy elkötelezettséget

az önként választott harcművészeti irányzat.

Budapest, 2005. 02. 22.

Tisztelettel,

Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.