© Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
Minden jog fenntartva!
A harcművészetek oktatása Japánban
Igen figyelemre méltó cikk jelent meg a National Geographic 2004. Februárban kiadott számában: A legendás Szamuráj címmel.
A cikket Tom O’Neill írta, Michael Yamashita és Ira Block készítette a fényképeket.
A cikk igen érdekesen írja meg a régi korok japán hősének, a Szamurájnak a legendás történetét. Érdekes párhuzamot von a múlt és a jelen történelmi időszakaiban történt események, a Szamurájok életvitelének szempontjából.
A cikk írója megemlíti, hogy napjainkban, mint minden történelmi hagyományokat ápoló nemzet, Japánban is évente megrendezik a Japán történelmi középkor híres ütközeteit, annak minden hagyományait felvonultatva, korhű ruházatban és fegyverekkel.
Nagyon érdekesen ír, egyszer a jelenkor eseményeinek tükréből, utána rögtön a történelmi múltba találjuk magunkat, majd újra a jelen és így tovább, miközben szemléletesen ecseteli a mai kor emberének és a régi korok hagyományainak hasonlatosságait, másságait a harcművészetek tükrében.
Érdekes megközelítésből ír a japán középkorban és az azt megelőző időszakban használatos hadi, harci felszerelésekről és a harcokban használatos kézi fegyverekről. Az író szerint a japánok „csak” a Kamakura Era után kezdték igazán használni a Katana-t és a Wakizashi-t. Hosszan ír az íj, a nyíl és a hosszú lándzsa használatáról, amely a kezdeti időszakban (a cikk írója szerint) még sokkal fontosabb harcászati eszköz volt, mint a kardok bármelyike.
Nagyon eredeti megközelítésből ír a Szamuráj mentalitásról, életvitelről azok megélhetési és életkörülményeiről, lehetőségeiről, a különböző korokban és társadalmi helyzetekben, például a hatalomban betöltött szerepéről.
Idézet Tom O’Neill: a Legendás Szamuráj című cikkből:
… A Busidó, avagy A harcos útja erkölcsi szabályzata, az Edo-korban magas rangra emelte a harcművészet oktatását, s e tradíció máig áthatja a japán társadalmat. Iskolás gyermekek milliói gyakorolják – a tanterv részeként – a klasszikus harcművészeteket: a kardvívást (kendo), az íjászatot (kjúdó) és a fegyver nélküli közelharcot (dzsudzsutszu). A felnőttek is követik ezt az utat. …
Ezt a részletet azért is kívántam külön kiemelni, mert több cikkemben és a hozzám írt kérdésekben is felvetődött a harcművészetek oktatása Japánban.
Tom O’Neill cikke is egyértelműen alátámasztja eddigi állításaimat, amelyben kétséget kizáróan arra kívánok rámutatni, hogy Japánban, az iskolai közegben csak az Oktatási Minisztérium által elfogadott tantervi anyag részeként oktatják a Kendo-t, a Jujutsu-t, a Kyudo-t.
Nagyon fontos figyelni arra, hogy Mr. O’Neill a harcművészetekről beszél és nem másról. Tehát aki ebben a Judo-t keresi az nem, figyel eléggé a cikk írójának mondanivalójára.
Meg kell jegyeznem, hogy Japánban valóban nagyon sok oktatási intézményben működnek különböző harcművészeti foglalkozások, de ez nem azt jelenti, hogy azt a harcművészetet tantárgyként is tanítják. Tokyo University nagy csarnokában tart edzéseket a Karatedo legendája Hirokazu Kanazawa is. A Karatedo mégsem része az oktatási programnak, nem része a testnevelés tantárgynak.
Az 1985-ben alakult Dai Nippon Butoku Kai egységesítette a harcművészetek oktatását és képzését, amelyet ezután az Oktatási Minisztérium felvett hivatalos tantervi programként, így a Kendo, a Jujutsu és a Kyudo tanítását az iskolai közegben, kiemelve annak fontosságát a gyermek fizikai és szellemi nevelésében.
Ez az Oktatási Minisztériumi rendelet melyet a császár szentesített az óta is érvényben van. Tehát Mr. O’Neill cikke is egyértelműen csak a Kendo-ról, a Kyudo-ról és a Jujutsu-ról ír, mint az iskolai közegben jelen lévő harcművészet. De semmiféle utalás vagy akár egy elejtett szó nincs arról, hogy az Aikido, a Karatedo és a Kobudo is jelen lenne a japán oktatásban, mint kötelező tantárgyi vagy testnevelési program.
Örültem, hogy Mr. O’Neill cikkének tartalma is alátámasztja állításaimat és csak sajnálhatom hogy nem voltam jelen azon a nagyszerű történelmi demonstráción, ahol Mr. Tom O’Neill jelen lehetett.
Szépvölgyi Géza Kyoshi
© Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.
