Rövid áttekintés a japán nyelvről
Kivonat
Szépvölgyi Géza Kyoshi
„Japán ezeréves művészete” c. könyvéből.
© Szépvölgyi Géza Kyoshi
… A rövid ismertetés célja, hogy alapvető és általános ismereteket közvetítsen a Japán Budo-ban un. szaknyelvként használt japán nyelvről. A japán szöveg latin betűkre való átírásáról, az alapvető kiejtési szabályokról.
Az európai nyelvek többsége az ősi India szanszkrit nyelvére vezeti vissza eredetét. Az angol, német, francia, spanyol, orosz nyelvek az un. indo-európai nyelvcsaládba tartoznak. Más nyelvcsaládba tartozik a kínai, amely a sino-tibeti nyelvcsalád tagja.
A japán nyelv eredetére különböző elméletek vannak, de a kérdés még nem teljesen tisztázott. A jelenlegi álláspont szerint a világ egyetlen más nyelvével sem rokonítható. Ez azonban nem jelenti, hogy a többi nyelvtől teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezne. A japán nyelvnek nem volt önálló írásrendszere. A IV. század végén és az V. század elején koreai közvetítéssel átvették a kínai írást, amelyet azután fokozatosan a japán nyelv sajátosságainak megfelelően alakítottak át.
A kínai írás, jelentést hordozó egységeket, ún. fogalomírásjegyeket használ. Ezeket, a japán nyelvben alkalmazott kínai írásjegyeket kandzsiknak nevezzük. Számuk rendkívül nagy, de a hétköznapi életben azonban csak kétezer írásjegyet használnak. Ezek segítségével – bár ezek elsajátítása sem könnyű feladat, – már elég jó olvasási készségre lehet szert tenni.
Másik nehézség, hogy ugyanannak az írásjegynek többféle olvasata van. Az egyik írásjegy kínai kiejtésen alapszik, a másik pedig a japán kiejtésen. A japán kiejtésen alapuló kiejtés azt jelenti, hogy az írásjegy jelentésének megfelelő japán szótár rendeli hozzá az adott írásjegyhez. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a személy- és földrajzi neveknél sajátos olvasatok is előfordulhatnak. Az új helynevekkel vagy személyekkel és nevekkel való találkozáskor maguk a japánok is tanácstalanok.
A „hiragana” szótagírás a Heian korszakban alakult ki (794-1192), és kezdetben csak a nők használták. A hiragana szóösszetétel jelentése: egyszerű, könnyed szótagjel. A „katakanát”, főleg idegen eredetű szavak jelölésére használják. A régi időkben a buddhista szerzetesek a katakana jeleket írták a szótárakban (japán-kínai kódex) a kínai jelek fölé, hogy könnyebben tudják olvasni a szöveget. A katakana szóösszetétel jelentése: szögletes szótagjel. Mind a hiragana, mind a katakana szótagjelből negyvennyolc van és ezekkel minden japán szót le lehet írni. A kínai eredetű jelek – kandzsik – a szótagjelektől eltérően fogalmat jelölnek. Ezek kb. Krisztus után a VI. században kerültek át Japánba. Ez a fajta írásmód rendkívül bonyolult volt, így többször egyszerűsítették és elhagytak belőlük vonásokat a japánok. A kandzsiknak kétféle olvasata van: a kínai olvasat amelyet on-nak, és a japán olvasat amelyet kun-nak nevezünk. A kandzsikat balról jobbra, ill. felülről lefelé kell rajzolni.
Mindezeket figyelembe véve érthetővé válik, hogy a japán szavak pontos átírása nem könnyű feladat. A megfelelő szabályok következetes alkalmazásával azonban elkerülhetők a félreértések és tévedések. Könyvemben a japán szakkifejezéseket a megfelelő fonetikus átírásban közlöm, és megadom a jelenleg az angol szakirodalomban és szótárakban alkalmazott Hepburn rendszer, az 1867-ben J. C. Hepburn (1815-1911) amerikai missziós orvos által készített japán-angol szótárban alkalmazott angolos átírás javított változatával történő átírást is, amely az angol fonetikai szabályokat követi. Külön részben foglalom össze azokat a kifejezéseket, amelyeknek az eddigi fordításuk ill. jelentésük félreérthető volt vagy a japán nyelv másként esetleg egyáltalán nem használja. A francia és német kiadványokban is egyre inkább ezt használják.
Olvasása egyszerű, mert csak a következő hangok kiejtése különbözik az általunk használtaktól:
ts = <_>c,
ch = <_>cs,
j = <_>dzs,
sh = <_>s,
s = <_>sz,
y = <_>j.
w = <_>v,
A magánhangzók hosszúságát a föléjük tett vízszintes vonal jelölné. Ezt azonban sok esetben nem teszik ki, így az a rendkívül kellemetlen helyzet alakul ki, hogy a jelentés megkülönböztető szereppel bíró eszköz, a magánhangzók egy szótagnyi nyújtása néha elsikkad az átírásban. A magyar átírásban, ezért az ilyen eseteket hosszú magánhangzóval jelöljük. Értelem megkülönböztető szerepe van ezért nagyon fontos.
Célom, hogy ezen szabályok tisztázásával minimálisra csökkentsük a gyakorlatban sokszor tapasztalható kiejtési tévesztéseket, ugyanakkor az érdeklődők számára megkönnyítsük a más szakirodalomban, esetleg más átírással előforduló szó felismerését. Harmadsorban pedig közöljük – ahol ezt lehetőségeink engedik – a japán írású változatot is, hiszen napjainkban már nem kevés a Magyarországon japánul tanulók száma, és az eredeti japán szakirodalom sem ritka.
Az alábbiakban ismertetünk néhány példát a helytelenül értelmezett és használt kifejezésekből.
1.
Az „OSS, OSU” példa is illusztrálja a japánkifejezések sokszor helytelen használatát. Néhány karate stílusban az Oss, Osu = köszöntés, tiszteletadás, meghajlás, megértés kifejezője. A valódi értelme és jelentése: Oss, Osu = biztatás, buzdítás a küzdelemben, a versengésben. Ez utóbbi a helyes használat.
Az OSS, OSU használata a karate versenyeken is okozott már meglepetéseket. Nemzetközi versenyen a versenyzőnek bekiabálta az edzője, hogy OSU-OSU-OSU! Mire a versenyző abbahagyta a küzdelmet és meghajolt. Az ellenfele azonnal támadott és az így szerzett találattal meg is nyerte a mérkőzést. A mérkőzés végén mindenki azt kérdezte a vesztestől, hogy miért hajolt meg küzdés közben, mire a versenyző azt mondta, hogy az OSU-ra meg kell hajolni.
2.
Nagyon érdekes a „TAI THAI” jelentése. A „tai” egy meglehetősen bonyolult kandzsi, amelyet egyéb szótagokkal egészítenek ki.
A „TAI” jelentése nagyon bonyolult mely önmagában értelmetlen nem jelent semmit, de egyéb szótagokkal akár fordítható pl: piros alligátorteknős, tengeri dévérkeszeg, daitai = nagyjából, gotai = az egész test, shitai = holttest, tetem és még sorolhatnánk több száz példát is, de egyetlen egy kifejezést sem találunk, amely a Tai-t (Taijitsu-t) harcművészeti stílusként említené. Mint állítólagos japán harcművészeti stílusként is elterjedt a” taijitsu” kifejezés. Valójában a tai kifejezés jelen lehet mindenhol ahol, mint (alá, mellé, fölé, elé rendelt) szótagjel megjeleníthető. Olyan önálló egységes harcművészeti irányzatot, amelyet taijitsu névvel illetnek Európa egyes részein, a japán nyelv és a Budo szakirodalom nem ism
3.
Az „IKEBANA” példája is nagyszerűen illusztrálja a japán szavak más értelmű fordítását. Az ikebana két fogalomjelből (kandzsi) tevődik össze. IKE = élet, HANA = virág. A h hang az e hangra végződő szó után lágyul és „b” hanggá alakul át. Így lesz a szó teljes kiejtése: ikebana = élő virág. A hivatalos magyar fordításban mégis virágrendezés szóval jelenítik meg.
A japán személynevekben, a magyarral megegyezően, a vezetéknév megelőzi a keresztnevet, illetve a kapott nevet. Az írott japán nyelvben egy-egy fogalom több egymást követő különböző típusú írásjegyből is állhat, ezért az átírásnál nehéz meghatározni, hogy a fogalmilag összetartozó, de különálló írásjegyekkel írt szót a latin betűs formában egybe-, kötőjellel- vagy külön írjuk. Erre nincs általánosan elfogadott szabály.
BUDO – a magyar helyesírásnak megfelelő fonetikus átírás
A Hepburn átírás változatai”
BUDOO
BUDO
az o magánhangzó feletti vízszintes vonal jelöli az egy szótagnyi nyújtást.
BUDO
ez az angol átírás, ami nem jelöli a magánhangzó egy szótagnyi nyújtását, egy szó lehet egy, két, vagy több írásjegy kombinációja. Könyvemben a japán szavakat ezzel az átírással jelöljük”.
A japán Budo-nak nincs saját, egyértelműen Japánból származó szakszótár gyűjteménye. A stílusok változatos és egyéni technikáit a japán Ryu-kban más-más kifejezéssel jelenítik meg, amelyek jelentése sokszor nem utal határozottan az adott technikákra. A japán Budo nyugaton való elterjedésével először az angol nyelven megjelentetett japán-harcművészetekben használatos szakszavak és ezek különböző nyelvekre történt lefordítása alapján alakult ki az un. mai Budo szakszótár Európában és a világ minden táján, Japánon kívül. Sok esetben, ezekben a szótárakban nem a valódi és odaillő fordítás jelent meg, amely a japánokkal való találkozás (tréning) és kommunikáció alkalmával kellemetlen szituációkat teremtett.
Hosszú idő telt el, amíg a jelenleg is általánossá vált japán szakszavakat elfogadták. Mindenki tudomásul vette, hogy a japán harcművészetekben két nyelvet használnak a gyakorlatok megértésére és elsajátíthatóságára. Az alapértelmű japán kifejezéseket, és az oktató által használt anyanyelvi magyarázatokat.
A fentiek egyértelműen vonatkoznak a Nippon/Nihon Jujutsu Do-ra is. Néhányan sajátos módon keverik a stílusokban használatos kifejezéseket, amelyek más területen más értelmet kapnak, így elvesztik valódi jelentésüket. A Nippon/Nihon Jujutsu Do nem rendelkezik önálló szakszótárral, így az un. Jujutsu szakszavai sok esetben hasonlatosak más stílusokban is használt kifejezésekkel még akkor is, ha annak egy más stílusban eltérő jelentése van. Az Uke (védő) és a Tori (támadó) egymáshoz való viszonya és jelentése is sokszor eltér más stílusok uke-tori viszonylatától.
A Judo-ban az uke az a személy aki támad, akit dobnak. Tori az a személy, aki véd, aki végrehajtja a dobást.
A Nippon/Nihon Jujutsu Do-ban az Uke az a személy, aki véd és dob. Tori az a személy, aki támad és elszenvedi az Uke által alkalmazott technikákat.
A gyakorlatokban is így pl. a verseny Judo-ban használatos Ogoshi nem azonos a Nippon/Nihon Jujutsu Do gyakorlatában megtalálható Ogoshi-val. A verseny Judo-ban a versenyzők nincsenek kitéve életveszélyes támadásnak, így nyugodtan veszély nélkül begyakorolhatja a dobásokat megfogással és beforgásból. Ezzel szemben a Nippon/Nihon Jujutsu Do gyakorlata különböző veszélyes támadásokból és ezek védekezéseiből írja elő a dobás végrehajtását. Így a verseny Judo-ban és a Nippon/Nihon Jujutsu Do-ban ugyanúgy megtalálható Ogoshi gyakorlata csak névben lesz hasonlatos, de gyakorlati végrehajtásában már jelentősen eltér egymástól.
Nagyon sok olyan kifejezést használ a nyugati szakirodalom, amely a japán nyelvben értelmetlen. Szétválasztották az eredeti japán kifejezéseket és önálló szavakat alkottak, amelyek a japán nyelvben nem értelmezhetőek. Ilyen példák a baray, a gari, a gake stb, amelyek csak más szótagokkal együtt nyerik el valódi értelmüket.
Fontos továbbá figyelembe venni azt a tényt, hogy a Budo-ban használatos kifejezések nem minden esetben fejezik ki pontosan és világosan az adott technikát. Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a technikákra, gyakorlatokra való kifejezés, utalás nem minden esetben közérthető a gyakorlást végzők számára, legyen az akár maga a védekező vagy a támadó fél.
… folytatjuk
© Szépvölgyi Géza Kyoshi
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.