Néhány szó a klasszikus Japán Budo rangokról Dan fokozatokról a Japán Budo oklevelek diplomák, elfogadásáról és honosításáról

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 

Néhány szó a
klasszikus Japán Budo rangokról, Dan fokozatokról,
a Japán Budo oklevelek, diplomák, elfogadásáról és honosításáról

Mielőtt tárgyalnánk, e témakört tényként kell kezelni és mindenki számára egyértelműen világossá kell tenni, és mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy

1.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag Japánhoz és a japánok által létrehozott és kialakított Budo harcművészetekhez köthetőek!
2.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok csak és kizárólag a klasszikus és tradicionális japán harcművészetekben használatosak, mert eredendően csak Japánhoz köthetőek, máshova nem!
3.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok egyértelműen a Japán történelem, a klasszikus Japán Budo részei és kizárólag csak a kiváló harcosok és katonák minősítésére használták.
4.    Napjainkban, Japánban, a kodifikált japán harcművészeti szervezetek a klasszikus és tradicionális Japán Budo rangok, címek, Kyu és Dan fokozatok, (oklevelek, diplomák, igazolások, stb.) kiadásakor (tehát az egyén minősítésekor) utalnak a történelmi „un. Samurai” időkre, de egyben kifejezik napjaink változó világában oly fontos minősítési szinteket. Olyanokat, mint a Kyu – Dan, az oktatói, a tanári, a vezető pozíciókban fontos (Seito, Dooshi, Shidoin, Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan, Sensei, Shike, Soke, Doshu, Sosai stb.) rangokat, címeket is.
5.    A klasszikus és tradicionális Japán Budo rangokat, címeket, Kyu és Dan fokozatokat csak és kizárólag az arra meghatalmazott Japán székhelyű, Japánban működő, Japánok által és Japánban alapított, a japán a császári ház és a kormány által fel és meghatalmazott japán szervezetek adhatnak ki, az arra érdemes japán és nyugati egyéneknek, tehát szervezetük tagjainak. Azok, akik nem tagjai a szervezetnek, teljesen kizárt, hogy kapjanak hiteles Budo elismeréseket.

Sajnos sokszor arról kapunk híreket, vagy halljuk, hogy valaki azt mondja, hogy ő egy nyugati (német, olasz, francia, angol, amerikai, stb.) állampolgárságú és nemzetiségű  kiváló harcművésztől, és vagy egy európai, amerikai, stb. székhelyű és alapítású harcművészeti szervezettől - tehát nem Japánban élő japán mesterről és nem Japánban működő kodifikált japán Budo szervezetről beszél – magas japán Budo Dan fokozatot, rangot, címet kapott és az kodifikálva van Japánban.

Természetesen elhiszem, hogy kapott, de azt soha sem, hogy annak bármi köze is lenne Japánhoz és a kodifikált japán harcművészetekhez.

Soha senki ne higgye el, hogy a japán harcművészek és szervezeteik meghatalmaztak volna valaha is, bárkit is, arra, hogy a nevükben japán Budo igazolásokat, diplomákat állítson ki és azt kiadja, úgy mint egy hiteles Budo okiratot.
Amennyiben bármely hivatalosan Japánban működő, japán szervezetben érvényes tagsággal rendelkező nyugati állampolgárnak adományoznak magas Budo Dan fokozatot vagy rangot, azt ők személyesen fogják kiállítani, kiadni és erre nem kérnek fel és nem hatalmaznak meg soha senkit.

Ha valaki ilyen esettel találkozik, keresse meg a hivatalos japán Budo szervezetek hazai képviselőjét és kérje, hogy ellenőrizzék le annak valódiságát Japánban. Az ilyen úton kiadott Dan fokozatok és Budo rangok ki által lettek kiállítva és azok hitelesítve vannak-e Japánban vagy sem. A nemleges választ előre ismerjük, ahogy ez megtörtént már az elmúlt években is.

Azt is nagyon aggályosnak kell tekinteni és fenntartásokkal kell kezelni, (azonnal ellenőriztetni kell Japánban!) ha egy nyugaton élő – tehát nem Japánban! – (Japánból több évtizede elköltözött) japán származású harcművész, aki már rég felvette és rendelkezik más nemzet állampolgárságával japános Budo Dan fokozatokat és rangokat, címeket adományoz, akkor, amikor arra, feltételezhetően nincs semmiféle fel– és meghatalmazása a kodifikált Japán székhelyű Budo szervezettől.
Nem kell senkinek különösebben ezt megmagyarázni, hiszen már elhagyta Japánt, elhagyta a hazáját, más nemzet állampolgárságával rendelkezik nincs vagy megszűnt a Japán Honbu-val a kapcsolata.
Amennyiben munkáját folytatni akarja, ahhoz kellene a Japán Honbu engedélye, de Japánban nem megengedett, hogy ha valaki elhagyja a hazáját, az rendelkezzen bármilyen japán engedéllyel.
A japánok sem szeretik a hazához hűtlenné vált embereket.

Az pedig a jéghely csúcsa, amikor arról hallani, hogy egy Japánban élő, ott stílust és Dojo-t vezető japán mester Karatedo (8. Dan) Hachidan fokozattal, Jujutsu Kudan-t (9. Dan) és Soke címet adományoz olyan személynek, aki soha sem volt az ő szervezetének tagja, tanítványa az előtt.
Megjegyzendő, hogy ennek a Shito Karatedo mesternek és stílusának (aki hivatalos tagja a japán JKF-nek) soha sem volt semmi köze a Jujutsu-hoz, soha sem volt semmiféle Jujutsu Dan fokozata, rangja.
Az csak természetes, hogy ehhez soha sem volt meg a JKF vagy más szervezet engedélye.
Arról már beszélni sem érdemes, hogy miért és ki - mi vette, vehette rá arra, hogy kiadjon ilyen okmányokat, hiszen még Japánban is olyan kevés a hivatalosan regisztrált ~Jujutsu Kudan és a Soke cím. Így az általa jogtalanul adományozott Jujutsu Dan és rang jogtalan és hiteltelen. Megmagyarázhatatlan, hogy egy Karateka miként adhat bárkinek is Jujutsu Dan fokozatot és rangot, holott ahhoz nincs semmi köze. Erre még Japánban sem volt példa. Az szinte már csak hal a tortán, hogy a megajándékozott el fogadta és viseli is az így kapott fokozatot és rangot.

A nyilvánvaló tények ellenére a fentieket még is nagyon sokan figyelmen kívül hagyják és szinte örömmel elfogadják (sőt fizetnek is érte!) a nyugatiak által adott hiteltelen japános kinézetű diplomákat.

Tehát csak a fentiek tükrében lehet beszélni e témakörről, amely a nyilvánvaló tények ellenére nagyon sok embert foglalkoztat a különböző harcművészetekben elért fokozatokkal és rangokkal kapcsolatosan.

Ebben a cikkben egyértelműen csak azon a Dan fokozatok elfogadhatóságáról beszélek, illetve írok, amelyek eredete kizárólag Japánhoz kötött.

Mit jelent ez.
Csak olyan japán eredetű japán Budo címekről, rangokról és Dan fokozatokról, kinevezésekről beszélek, amelyeket kizárólag Japánban kodifikált japán Budo szervezetek adtak ki.

Sem Japánban és sehol a világon a kodifikált Japán Budo Kultúra egészében, sehol és soha sem volt elismert, elfogadott a nyugaton szerzett –nyugati egyének és szervezetek által kiállított és adományozott – japános Dan fokozat és más japánosnak mondott egyéb un. „Budo igazolás”.

A klasszikus japán Budo harcművészetek elterjedése a nyugati világban az 1900-as évektől kisebb nagyobb megszakításokkal mondható folyamatosnak. Kevés az olyan japán harcművész, akiknek engedett volt, az hogy a Dai Nippon Butoku Kai DNBK engedélyével járták a világot, hogy megismertessék stílusukat és más japán harcművészeteket, az 1910 és 1938 közötti időszakban. Ilyenek voltak többek között: Jigoro Kano és a Kodokan tagjai.

A klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészetek elterjedése igazán az 1955 -1985-ös években vált nagyméretűvé a nyugati világban. Japánban a harcművészeti stílusok vezetői felismerték, hogy ez milyen nagy jelentőségű az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra világméretű elterjedése szempontjából.

Megjegyzés:

Több japán harcművészeti szervezet és stílus irányzat már az 1970-es évek elején kitárta kapuit a nyugati harcművészek számára.

A klasszikus és tradicionális japán Budo hagyományokat őrző Dai Nippon Butoku Kai DNBK csak az 1990-es évek elejétől nyitott és adott lehetőséget a nyugati harcművészeknek a tagság elnyerésére. Napjainkban a DNBK politikája változatlan. Csak olyan harcművészek lehetnek a DNBK tagjai, akik hűen követik a klasszikus Japán Budo Kultúra hagyományait. Ezért elmondható, hogy sok más japán harcművészeti szervezethez képest a DNBK kis létszámú nemzetközi tagsággal bír az igen szigorú felvételi és egyéb tagsági követelmények okán.
Nagyon sok japán szervezet titkolja, de mindenki előtt nyilvánvaló tény az, hogy vezetőinek minősítése, magas Budo rangjaik és Dan fokozataik, a DNBK-tól származnak.

Ennek érdekében Japánban csak néhány egységes és integrált irányzatokat összefogó Budo Renmei (harcművész szervezet) kapott hivatalos kormányzati engedélyt arra, hogy nyugaton élő egyéneket bevonjon a japán szervezet munkájába és azokat hivatalos taggá válassza. Ezeknek a tagoknak lehetőségük nyílt a hivatalos tagságuk révén, hogy megismerjék, tanulhassák és gyakorolhassák a klasszikus japán Budo harcművészeti rendszereit és azok stílusainak technikáit.
Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a japán tagok mellett a nyugati tagok is, bizonyos gyakorlati idő elteltével, az általuk gyakorolt stílusban tudásszintjük alapján minősítést (Budo elismeréseket - Dan fokozatokat – igazolásokat) kapjanak ezektől a hivatalos japán szervezetektől a stílust vezető japán mester ajánlására.

Elmondhatjuk, hogy ezek a tagsággal bíró nyugati harcművészek, hiteles japán Budo rangokkal és Dan fokozatokkal rendelkeznek. Nekik nincs szükségük arra, hogy külön gyártsanak mindenféle japános diplomát, oklevelet.

A Japán Budo oklevelek és diplomák,
elfogadhatóságáról, és a honosíthatóságról

A témában felmerülhet néhány kérdés, például
- Miért is kellenek ezek a szervezetek?
- Miért kell nekem DNBK tagnak lenni, amikor a stílusnak már a tagja vagyok?
- Miért is kell tőlük a Dan fokozat, amikor az a stílustól is megkapható?
- Miért kell fenn tartani a tagságot, ha már megkaptam a Dan fokozatot?

A kérdésekre akár napjaink politikája is választ adhat.
Az ENSZ az EU pontosan szabályozza nemzetközi kapcsolatok kérdéseit. A tagállamok az ENSZ az EU rendelkezéseivel összhangban alkotják meg a saját törvényeiket és rendezik egymás között a különböző kapcsolatokkal (pl: kultúra, oktatás, stb.) összefüggő témaköröket. Ezt követően már országonként a kinevezett hivatal, fórum jogosult felügyelni a megfelelően szabályozott kapcsolatok tartását.

Ez a helyzet igaz volt és igaz mai is az autentikus klasszikus Japán Budo Kultúra (harcművészetek) minden területére is Japánban. A Meiji restaurációt követően, cc: 1895 táján a japán császár rendelete alapján az összes japán Kobujutsu, Bujutsu, Budo harcművészeti stílusokat, iskolákat (Ryu-kat, Dojo-kat) egységesen egy szervezetbe tömörítették Japánban. A Dai Nippon Butoku Kai DNBK volt ez a szervezet, amely kizárólagos jogokkal irányította Japánban a harcművészetek mindenféle irányzatát, stílusát, a japán császár és a parlament törvényi felhatalmazása alapján.

Tehát Japánban mindenkinek, aki bármilyen harcművészettel foglalkozott, stílust Ryu-kat vezetett, Dojo-kban tanított, stb. annak a Dai Nippon Butoku Kai DNBK-hoz kellett fordulnia engedélyekért, olyanokért, mint például:

o    Stílus, iskola Dojo megalakításának működésének engedélyeztetése
o    Vezetői megbízások, egyéb jogosultságok kérelmezése, engedélyeztetése
o    Dan fokozatok adományozása és annak engedélyeztetése
o    Címek, rangok adományozása, más kinevezések-és annak engedélyeztetése
o    A stílus oktatási és képzési anyagának, iratainak jóváhagyása
o    Stb.

Japánban 1895 – 1952-ig egyetlen harcművészetekkel foglalkozó személynek, stílusnak, Dojo-nak, Ryu-nak, nem volt engedélye arra, hogy önállóan nemzetközi kapcsolatokat tartson fenn a DNBK engedélye nélkül.
1952 után Japán visszanyerte függetlenségét és a harcművészeti stílusok vezetői is belátták a nyitás szükségességét nyugat felé. Japánban a változó társadalmi légkör lehetővé tette, hogy a DNBK mellett megalakuljon más harcművész szervezet is a DNBK-hoz hasonlóan és az részleges jogosítványokra tegyen szert a Budo-ban.  Foglaljuk össze a fentieket.
o    Japánban több száz harcművészetekkel foglakozó Ryu és Dojo működött és működik napjainkban is.
o    A sok száz Ryu-t és Dojo-t egy egységes központi szervezetbe a DNBK-ba tömörítették
o    Japánban a DNBK-t, mint központi szervezetet törvényesítették és felhatalmazták és megkapott minden törvényi felhatalmazást a harcművészeteket illetően.
o    A Ryu-kat és a Dojo-kat, a harcművészeket a DNBK nyilvántartásba vette.
o    A Ryu-k és a Dojo-k bár önállóan, de a DNBK központi irányításával működtek tovább
o    A DNBK kinevezte és regisztrálta a Ryu-k, a Dojo-k vezetőit, akiket a szükséges címekkel és rangokkal ruházott fel
o    A Ryu-k és a Dojo-k vezetőinek külön engedélyért kellett folyamodniuk a DNBK-hoz az alábbiakban
o    Dan fokozat adományozásának jóváhagyása érdekében.
o    Renshi, Tasshi, Kyoshi, Hanshi, Shihan cím ajánlása érdekében
o    A Ryu, a Dojo tanács, új Soke személy kinevezésének jóváhagyása érdekében.
o    Egy új Dojo megnyitásának érdekében
o    A régi Dojo tag kinevezése egy új alapítású Dojo élére, érdekében
o    Nyugati egyén taggá nyilvánításának és fokozatának elismerése, regisztrálása érdekében
o    A stílus Dan – Kyu szakmai anyagának elfogadása és bevezetése érdekében
o    A központi szervezet a DNBK a fentiek és más előírások alapján mindent és mindenkit pontosan regisztrált és nyilvántartott Japánban.

Az 1980-as évek közepén és utána, aki eljutott Japánban, és ott lehetősége nyílt egy klasszikus japán harcművészeti Ryu-ban tanulni, egy japán Budo szervezet tagjává válni, Dan fokozatot, kapni az egy nagyon nagy dolog volt. A japán Ryu (magyar és minden más nyugati) tagjának, nekem is, tudomásul kellett vennem, hogy a Japánban egy japán stílus és vagy Dojo vezetője soha sem ad ki semmiféle igazolást vagy okiratot (l: oktatói engedély, Ryu képviselet, stb.) amelyhez nincs meg számára a DNBK engedélye.
A japán Ryu, a Dojo vezetői ezt nem is tartják fontosnak, hiszen számukra az a fontos, hogy az egyén náluk tanuljon, általuk fejlődjön, az ő stílusukat gyakorolja és képviselje.
Japánban sok magasan kvalifikált oktatója és képviselője van a Ryu-nak, ezért, ha az indokolt és szükséges ők majd utaznak és segítenek a magyar (nyugati) tagnak akár hazájában is tovább tanulni, fejlődni, ahogy az kell.

Ahhoz, hogy ilyen engedélyeket kaphasson egy magyar (nyugati) egyén, ahhoz nélkülözhetetlen, hogy tagja legyen a DNBK szervezetének.
A hiteles japán engedélyek birtoklása és bemutatása viszont nélkülözhetetlenül fontos a hazatérőnek, hiszen itthon is folytatni kell a gyakorlást, vezetni kell a Dojo-t. Amennyiben a külföldi személynek nincs Japánban a DNBK-tól kiérdemelt oktatói engedélye és Dan fokozata, akkor nem sokat tehet a harcművészeti gyakorlat folytatása érdekében.
Hiába rendelkezik valaki a Stílus, oklevelével, az egyéni Ryu Dan oklevelét itthon nem lehet önmagában honosítani, mert az nem állami okirat.
A külföldi tag esetében elsődleges a Ryu ajánlása annak érdekében, hogy a központi szervezet, a DNBK tagjainak sorába felvételt nyerjen. A külföldi személy taggá nyilvánítása után a japán Ryu igazolása alapján a DNBK, mint törvényes és az arra jogosult szervezet kiadja a kormányzat által hazájában is törvényesen elfogadható és honosítható Dan diplomát, stb.
További tanulmányi idő elteltével alkalmasság esetén ajánlásra kiadható az oktatói engedély, netán a képviselői okirat kiadása is szóba jöhet idővel.

Összegezve a fentieket

1.    Nagyon fontos, hogy rendelkezzünk kellően elismert klasszikus japán Ryu, stílus tagságával.
2.    Igazolt legyen a Japánban eltöltött tanulmányi idő.
3.    Igazolt és regisztrált Dan vizsga a Hanshi Kai tagjai előtt, Japánban

A fentiek birtokában elmondhatjuk, hogy egy hiteles japán Ryu tagja vagyunk és rendelkezünk a Ryu Dan diplomájával.
Az egyedi alapítású saját harcművészeti stílus vizsgája és az általa adott Dan fokozata sehol nem elfogadott és nem honosítható. Tehát az így kapott Dan fokozattal senkinek nincs joga oktatni  és Dojo-t vezetni. Szükséges olyan japán, szervezet,  hivatal igazolásának birtoklása, amely megfelel a honosítás nemzetközi és nemzeti törvényeinek, szabályainak. Olyan japán hivatal okirata szükséges, amelyek a két kormány (japán – magyar) közötti megállapodás szerint elfogadottak az oktatás és a kultúra területén.
Japánban ilyen hivatalos szervezet többek között
A Dai Nippon Butoku Kai DNBK, -   
A Nippon Judo Renmei.
Cc 1965 – 1999-ig ezen szervezetek sorába tartozott a Kokusai Budoin IMAF is. A Kokusai Budoin – Kokusai Budo Renmei IMAF hazai és nemzetközi tevékenysége nem váltott ki osztatlan elismerést Japánban, hiszen teljesen és ugyan úgy működött mint a DNBK. 1999 elején történt belső szervezeti átalakulása és az új elnök megválasztását követően már elvesztette kormányzati támogatását és alapítványi formában működik tovább. Már az 1999 évet megelőzően is állandó vita témájaként, de már 1999-től az IMAF által kiadott Karatedo, Kendo, Iaido, Aikido, Kobudo Dan fokozatokat a kodifikált stílus szervezetek érvénytelennek tekintik Japánban, mert a kiadott Dan fokozatok tulajdonosai ritkán vagy egyáltalán nem rendelkeztek a stílusok, a Ryu-k hozzájárulásával, tagságával a vizsga és a fokozat kiadása idején.
Ez alól természetesen kivételek azok a japán és a nyugati tagok, amelyek a központi szervezetekbe való belépéskor már rendelkeztek stílusuk tagságával és a stílusuk támogatásával kapták meg tagságukat, ahogy én is.

Ezért fontos, hogy a központi szervezet tagága előtt rendelkezzünk a stílus tagságával, a stílus ajánlásával és igazolásaival ahhoz, hogy a japán Ryu - Dojo kérelmezhesse külföldi tagja felvételét a DNBK-ba vagy más engedéllyel rendelkező szervezetbe.

A japán Ryu – Dojo tagjának felvételi kérelmét a DNBK nemzetközi igazgatója elbírálja, véleményezi a benyújtott ajánlással és az igazolásokkal együtt, majd azokat felterjeszti a Japán DNBK Honbu Hanshi Kai elé.
A Hanshi Kai a beadott kérelmet és igazolásokat elbírálja, a stílus, a Ryu által küldött igazolást regisztrálja, akkor hozzájárul a tag felvételéhez.
A tag ezt követően már a DNBK szervezeti irányításával dolgozik tovább a stílusa munkáját folytatva, hiszen a tanító mestere a stílus vezetője a DNBK Hanshi-ja.
Egy bizonyos gyakorlati idő elteltével stílus, Ryu ajánlására, elméleti és gyakorlati vizsga letétele után, a japán DNBK Honbu kiadja az arra érdemes egyénnek a az oktatói engedélyt
Amennyiben az illető jó szervezői és vezetői adottságokról tesz bizonyságot, ajánlásra a DNBK Hanshi Kai kinevezi egy meghatározott időre képviselőnek, mely meghosszabítható.

Tehát már minden kéznél van.
o    Rendelkezünk kodifikált Japán Budo központi szervezetének tagságával.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles Dan diplomával.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott hiteles oktatói engedéllyel.
o    Rendelkezünk a központi szervezet által kiadott képviselői megbízással.

Most már mehetünk és a kellő illeték befizetése mellett, kérhetjük - a japán szervezet írásos kérelmét csatolva – a japán Dan fokozat és egyéb más japán Budo okirat honosítását a szakvégzettség és szakképesítés tárgyában.
Az csak természetes, hogy a honosítást végző hazai hivatal Japánból is kér majd hivatalos visszaigazolást és ennek hitelesítése után, dönt, hogy a nemzetközi egyezmények alapján milyen honosított igazolás adható ki.
Ha minden rendben van, már nyugodtan vezethetünk Dojo-t taníthatunk és oktathatunk és senkit sem érdekel, hogy más szervezet, amelynek nem vagyunk a tagja mit mond, mi a véleménye és mit tesz.

Sok azoknak a harcművészeknek a száma, nyugaton és hazánkban egyaránt, akik megkapták néhány japán szervezet, Ryu – Dojo Budo Dan diplomáját. Tagsága alatt a japánok tudta és engedélye nélkül „csendben” új saját szervezetet alapított felhasználva a japánoktól kapott Dan fokozatot és Budo rangot. Amikor a saját alapítású szervezettel elérte célját és mindenki azt hitte, hogy szervezete mögött ott vannak a japánok titokban önkényesen elhagyta, kilépett a japán szervezetből és a saját alapítású szervezetében tovább „folytatja” tevékenységét, melyet már nem segít és támogat a japán Budo. De erről sem a saját, sem a szervezete nemzetközi tagjai nem tudnak, sőt ők úgy tudják, hogy a szervezeti munkát a japánok is támogatják, pedig nem.
A japánok egy idő után rájöttek, hogy tagjuk mit tett. Kizárták és megvonták Dan fokozatát és Budo címeit, mert az amit csinált az dicstelen és méltatlan a Japán Budo-hoz.

Vannak olyan harcművészek, akik japán szervezeti tagságuk idején kitüntetéseket kaptak Budo munkásságukért. Ők akik nem alapítottak saját szervezetet, folytatják stílusukban a munkát, de már nem dolgoznak a központi japán szervezetben. Ezek a személyeket a japán szervezet un. nyugdíjba küldte, de nem vonta meg a Budo Dan fokozataikat és rangjaikat, hiszen ők egy magasabb hivatal által lettek kitüntetve aktív munkásságuk idején.

Számtalan azoknak az egyéneknek a száma hazánkban és nyugaton egyaránt, akik belépnek a szervezetbe, hogy japán Dan diplomájuk legyen. Csak addig dolgoznak, a szervezetben amíg érdekük kívánja. A hazai szervezet támogatásával kapott japán Dan fokozat birtokában már nem érdekeltek a tagságban és önös érdekeiket szem előtt tartva „átlovagolnak” más inkább nyugati szervezetbe. A nyugati szervezet „természetesen” azonnal egy magasabb Dan fokozatot ad új tagjának, abszolút figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a japán szervezet törölte a kilépett – kizárt egyén Dan fokozatát.
Ismert előttünk olyan magyar és nyugati egyén aki szervezetről szervezetbe vándorolva 3 év alatt 5. Dan fokozatot „ért” el. Az csak természetes, hogy úgy vándorolt egyik szervezetből a másikba, hogy arról egyik szervezet sem tudott, de ő híresztelte magáról, hogy milyen magas Dan fokozatokat kapott itt és ott. Dicstelen rangok és fokozatok, , méltatlan személyek.

Sok magyar harcművészetekkel foglalkozó szövetség és szervezet tevékenysége, vezetőinek a magatartása nem jogkövető, de veszi a bátorságot, azt hirdetve magáról, hogy csak neki van joga honosítani a külföldről származó harcművészetek diplomáit Dan fokozatait.
Ez hazugság, félrevezetés és minden tekintetben jogsértő. Honosítási jogköre, külföldön szerzett okiratok, diplomák honosítása tekintetében csak a kormány által meghatalmazott hivatalnak van. A mi esetünkben ez az Oktatási Minisztérium ekvivalenciás ügyekkel megbízott hivatala.
Az egy más kérdés, hogy hivatalos honosítás nélkül egyes harcművészetekkel foglalkozó szövetségek hallgatólagosan is elfogadnak mindenféle nyugaton szerzett (nem Japánból származó) oklevelet, megbízólevelet és a tagjai közé felveszik az illetőt csak azért, hogy elmondhassák magukról, hogy milyen nagy és hatalmas az ő szervezetük. Természetesen ezeknek a nyugaton szerzett japános okleveleknek és megbízóleveleknek nincs semmi köze Japánhoz és az autentikus Japán Budo Kultúra harcművészeteihez.

Az megint egy másik történet, hogy ezekben a szövetségekben stílusvezetőként, nemzetközi képviselőként reprezentálják a nyugati diplomával rendelkező illetőt. Ez nem is lenne olyan nagy probléma, hiszen „házon és szervezeten” belül mindenki olyan rangot és titulust visel, és azt képvisel, akit csak akar, ha erre a szervezet Alap- és SZMSZ rendelkezései lehetőséget adnak.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szervezeten „házon” belüli ranggal és hatalmi pozícióval visszaélve, nem jogkövető magatartással megsérthetők azok a szervezetek és személyek törvényben biztosított jogai, akik, és amelyek nem tagjai annak.
Nem ezt sem tehetik. Mondhatnánk azt is (félig csukott szemmel), hogy addig nincs gond, amíg ezeket a dolgokat valaki ki nem hozza a „házból”. A probléma akkor van, amikor néhányan ezen szervezetek tagjai közül megfeledkeznek arról, hogy kiléptek a „ház” által védett területről, és azt terjesztik magukról, hogy ők az egyetlen és kizárólagos mindenre felhatalmazott személyek az országban, stílusukban.  Mindenkinek csak az ő és szervezete által kiadott fokozatokat kell és szabad viselnie szerte az egész országban. Csak az működhet, aki az ő szervezetének a tagja és nem vezethet Dojo-t, edzőtermet, aki nem az ő szervezetéhez tartozik.
Ismerős ugye ez a mentalítás, amely az elmúlt 50 évben sem volt népszerű.

Ismert volt a MHÖSZ és vezetőinek fentiekhez köthető tevékenysége. 2004-ben Serflek József az MHÖSZ főtitkára a székesfehérvári Budo gálán több harcművész előtt többek között kijelentette, hogy a MHÖSZ csak mostanában lett hivatalosan bejegyezve, addig működése nem igazán volt jogszerű. Néhányan kifejezték nem éppen pozitív véleményüket, de ez már nem ide tartozó téma.

Óvakodjunk az ilyen meggondolatlan emberhez, a harcművészhez méltatlan, a Japán Budo-tól távol álló mentalitásoktól.

Köszönöm, hogy válthattunk néhány szót e témában is.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

Mekkora az ideális létszám egy edzésen?

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

Mekkora az ideális létszám egy edzésen?

2003. március 27.
Polgár A. Levelében az alábbi kérdést intézte hozzám.


Sensei!
Mekkora az ideális létszám egy edzésen?

Mielőtt az én válaszom sorra kerülne, idéznék néhány „harcművészt” a hazai palettáról, akikkel összehozott a nem éppen jónak nevezhető, de igen kedvezőtlen széljárás.

Szösszenet 1.

… Látod mennyi emberem, van? A számukat sem tudom pontosan, nagyon sokan vannak. Tudod, miért vannak ilyen sokan, mert én vagyok a sztár. Kérsz egy kis vodkát?

Szösszenet 2.

… A Shi Fut Tao Kung Fu nagymestere, vagyok. Persze gyakorlok a dzsiuban és az Euroluktában is, de az sehol nincs hozzám. Hidd el nekem az én vizsgaanyagomat 100 tanítványból csak kettő, teszi le. Nálam csak kék övre kell dobni 300 csípődobást, és teszt két ujjal hústépést. Mi ehhez képest a dzsiu?

Szösszenet 3.

…Mint látod én, vagyok a legjobb fegyverforgató. Rakás danom van a fél világtól. Ha elintézed, hogy kapjak legalább egy Shodanost Japánból, az jó lenne barátom. Holnap kapsz tőlem egy eredeti japán katanát. Eredetit, csak tőlem.

Szösszenet 4.

…Sehol nem vagy hozzám képest. Nézd több, mint ötven emberem edz itt és még nem beszéltem a másik két klubomról. Dőlnek itt a nők, mint répa és jobbnál jobbak. Na, nem rossz az a kiscsaj mi? Edzés után ott lukasztás lesz. Na ezt übereld!

Szösszenet 5.

…Ugyan már. Itt én vagyok a legjobb. Egyáltalán ki az, aki nekem Dant adhat. Sehol sem vagy azzal a pár embereddel. Nulla vagy, kilóra megvehetnélek.

Szösszenet 6.

…Figyelj! Itt én, hoztam létre ezt a stílust! Itt én vagyok a góré! Több mint kétszáz embernek parancsolok, érted. A németeknél élő japán mester hagyta rám a tudását. Ez egy családi stílus. Szerezz egy japán dant bármiből, csak úgy. Beveszlek a bulimba, OK?

Szösszenet 7.

…Na látod, megint újra kezdem az évet. Na figyeld negyvenen, vannak. Nem számít, hogy tavaly is 9 emberrel, fejeztem be az évet. Most kezdetben többet kaszálok. Nem akarok égni évvégén öt emberrel. Kell a mani
.
Folytassam, idézzem tovább a hazai harcművészet jeles képviselőinek néhány kis szösszenetét? Felesleges, hiszen azóta, már más stílusban, más névvel vitorláznak.

Íme az én véleményem.
1.   
Ha a pénzért csinálod (pénzre utazol!), akkor száz ember is kevés egy edzésen.
2.   
Ha a „Dan” vadászat a legfőbb célod? Lehet, hogy sok embered van, mert mindenki neked fizet és te az ő pénzükből fizetni tudsz, vehetsz és veszel sok Dant magadnak. A pénzed vonzza majd a karrieristákat, a kaméleonokat, a hasonlókat mint te.
3.   
Ha minden „bazárból” begyűjtesz valamit, edzés, tudás, munka és érdem nélkül, hasonlóvá válnak a tanítványaid is. Csak addig maradnak veled, amíg meg kapják a koncot, és már ott sincsenek.
4.   
Az edzésen ne lőj házinyúlra. Az ajtófélfára vésett rublikákból nem lesz több tanítvány. Kikkel fogsz dicsekedni? Bár neveket, stílusokat váltani könnyebb, az ajtófélfát nem cipelheted magaddal állandóan.

Mottó:

1.    Soha sem volt több tanítványom, csak maximum 5-15 fő/Dojo. Mindig büszke voltam a tanítványaimra. Bárhová is utaztunk a világban, bármilyen japán vagy nyugati szemináriumra, bemutatóra, versenyre mentünk azonnal őket emelték ki, mint a legjobbakat.
2.    Bármikor is vendég volt hazánkban japán vagy más nyugati mester, azonnal kiemelték azokat, akik az én tanítványaim voltak. Mindig ők kapták a legtöbb dicséretet és elismerést munkájukért.
3.    A tanítványaim nélkül soha sem értem volna el a nemzetközi sikert és a japán elismerést. Gyakorlatilag nekik köszönhetem a Budo-ban elért eredményeimet, sikereimet. Tanítványaimtól soha sem kértem és soha sem fogadtam el (nem kaptam) a tanításért pénzt.
4.    Önzetlenül add tovább a könnyel, izzadsággal, szívvel adott és szívvel megszerzett tudásodat, mert nagyon fontos, hogy a tudásodat más is megismerje.
5.    Ha megismerte ő is tovább fogja adni, önzetlenül, ahogy tőled kapta. Soha sem fogsz pénzt kérni érte. Ingyen fogsz tanítani, akkor is, ha bolondnak, ostobának néznek.
6.    Sokan kihasználnak majd és kiforgatják szavaidat, jó szándékodat.
7.    Lerántanak a mélybe, de a tanítványok hite és tanulni akarása, vezetni fog.
8.    Eleinte sok tanítvány fog jönni, de végül is alig marad 5-15 fő.
9.    Ők megmaradnak, és végig kísérnek jóban, rosszban éveken át.
10.    Amikor pedig sikerül elvezetni őket az út azon részéhez, ahol már egyedül is megállnak a lábukon, majd akkor mondhatod el, hogy:
o    Van hat gyermekem, tizenkét unokám és huszonnégy dédunokám.
o    Látod már majdnem 40 tanítványom, van és mind saját büszkeség, saját nevelés.

Tedd, így ahogy én és a kérdésre megkapod a választ.

Budo üdvözlettel

Szépvölgyi Géza Kyoshi





©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A Wado Kenpo Jujutsu a Karatedo és a Jujutsu összefüggései

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
 
Szeretném előre is kijelenteni, hogy a www.jujutsu.hu és a „Tudatosság a Budo-ban” blog nem fórum. Tudjuk, hogy napjainkban és az elmúlt években nagyon népszerű volt (és most is az) fantázia szülte álneveken írogatni, fórumozni, blogozni és leveleket küldözgetni jó szándékkal vagy anélkül a világhálón. Ezért szeretném közölni, hogy minden esetben válaszolok a hozzám írt levelekre és azok tartalmára, a feltett kérdésekre, észrevételekre, stb. de minden esetben a saját véleményemet közlöm nyílt levélben.

A Wado Kenpo Jujutsu a Karatedo és a Jujutsu összefüggései

„Budokák” aláírással az alábbi kérdéskör érkezett hozzám.
Konnichi wa Sensei!
Több kérdésünk lenne önhöz.
1.    Mi a véleménye a hazai karateéletről?
2.     Wado-kairól, wado-ryuról?
3.     Milyen kapcsolatban áll a wado a jujutsuval?
Köszönettel
Budokák

Válaszolok a kérdésekre, független attól, hogy csak kérdőjeleket, de konkrét célirányos kérdéseket nem találok levelükben.
Mint minden esetben most is több megközelítésből kívánok válaszolni Önöknek is, és igyekszem kitalálni mi is, lenne a levelükben írtakra a legjobb válasz.

Egy a lehetséges válaszokból. A.

Figyelemmel az Önök levelében írt sorrendet válaszaim:
1. Köszönöm, nem tudok semmit, hiszen nem vagyok karatés. Csak a szokványos lehet, edzések, versenyek, bulik, rivalizálás, stb. Szóval zajlik az élet, hisz tudjuk mi ott a helyzet.
2. Semmi, hiszen mindenki számára köztudott, hogy én csak a klasszikus Japán Budo és Jujutsu Kultúrával és a klasszikus Japán Kobujutsu rendszerek iskoláinak tanulmányozásával foglalkozom.
3. Mit tudom én? Ki tudja a mesén kívül, hogy Jancsinak és Juliskának mi köze volt még egymáshoz?

Egy a lehetséges válaszokból. B.

Most keresek egy más megközelítést, a fenti sorrendet szem előtt tartva.

Az elmúlt időkben nem vettem részt, és nem kísértem figyelemmel a magyar „karateélet” eseményeit. Hallottam már katonaéletről, de karateéletről, hm? Így erről nem tudok semmit. De ha pontosítaná a kérdést, más választ is tudok adni.

Nem ismerem az Önök által definiált Wado Kai szervezeti felépítését sem a Wado Ryu oktatási metodikáját itt hazánkban. A Kai, Renmei, stb. fordítása lehet szervezet, szövetség, gyülekezet, stb. A Ryu fordítása lehet ebben akár iskola is. Vagy talán nem erre irányul a kérdés. Kérem, pontosítsanak.

Semmiféle wadot és jujutsut nem ismerek,amelynek köze lenne egymáshoz. Mi is a kérdés?

Egy a lehetséges válaszokból. C.

A kérdést talán így tenném fel: Mi a véleménye a hazai japán Karatedo és a karate sport összefüggéseiről?

Amennyiben összehasonlítható lenne a japán Karatedo helyzete a magyar Karatedo helyzetével, akkor azt kell mondanom, hogy nem rózsás a helyzet, de nem lehet ilyen összehasonlítást tenni.
A klasszikus japán Karatedo öröksége, hagyománya és átörökítése hazánkban erősen veszélyeztetett helyzetben van. Az egy kezemen számolható lehet azoknak a magyar Dojo-knak, csoportoknak a száma, amelyben, napjainkban még egyáltalán törődnek az Okinawa-i Itoh Sensei és követői G. Funakoshi, M. Kenwa, H. Ohtsuka és C. Miyagi által megálmodott és létre hozott Toudi-jutsu, Karate-jutsu, Karatedo stílusok klasszikus örökségeivel.
A veszélyforrás fő jellemzői az emberi önzés, az emberi hatalomvágy, a pénzszerzés, és talán a változó világ igényeinek, mércéjével mérhető inkább (vagy talán mással is…?).

Változó világunkban a régi népi és nemzeti kultúrák klasszikus hagyományai feledésbe merülnek. Napjainkban a klasszikus Japán Budo Kultúra oktatói azt tapasztalják, hogy egyre kevesebb az érdeklődő, sőt még a régi tanítványok közül is sokan más felé fordulnak. Más formában kívánják megmérettetni magukat. Már nem fontos számukra az állandóan ismételt unalmas tradíció, az örökös múltról hallani állandóan régi „elavult” technikákat gyakorolni.
Versenyezni, küzdeni, harcolni akarnak. Hiszen ezt látják a TV-ben, mozikban, olvassák a könyvekben, hallják a rádiókban. Szerintük a versenyzésé a népszerűség, a siker.

Mások rájöttek, ha ezek versenyezni, küzdeni akarnak, majd mi rendezünk nekik versenyeket. Rájöttek milyen jó pénz, milyen jó üzlet, ha versenyeket rendeznek. Így a Japán Karatedo klasszikus hagyományai, szellemisége az állandó versenyek miatt alaposan a háttérbe szorultak, múltba vesznek.

Tisztelet a kivételnek, a magyar Karatedo stílusainak képviselői manapság már inkább csak a sportversenyekben gondolkodnak és élnek. Ismeretes a magyar Karatedo (Karate) stílusok éves versenyeinek kiírása. Csak a központi szervezet és a hagyományos négy stílus évente jóval több, mint 50 versenyt rendez. Ebben van legalább 10-10 világ és nemzetközi versenysorozat + a hazai kupák, versenyek, stb. amelyek az un. WKF kvalifikációkhoz nélkülözhetetlenek.

Egyszerű a számítás, egy év 52 hétből áll. Ha egy versenyző csak a legfontosabb versenyekre készül, akkor is minden hétvégén, versenyen van, ahol Kata-ban vagy Kumite-ben versenyez, néha mind kettőben. Hol van itt idő a tradíciók ápolására, kutatására, netán gyakorlására??

Mint sportszerető ember büszke vagyok a magyar sport sikerekre, de a Karatedo-t nem tartom Sportnak, ahogy azt az alapító japánok sem tartják annak.

Mint a klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra elkötelezett híve, valamint a Japán Budo Kultúra első számú magyarországi szervezete, a Magyar Budo Szövetség (HBF) csak meghívás alapján, külön felkérésre, jutalmazzuk és díjazzuk azokat a Karatedo versenyzőket, akik a klasszikus Karatedo Kata versenyeiben kiválóan szerepelnek, megmutatva a Karatedo stílus tradíciók szépségét és hagyományait.

Summázva véleményemet, szépek az ilyen jellegű versenyeken elért sikerek, de én már csak a klasszikus hagyományok ápolásában és kutatásában lelem az igazi örömömet.

Egy a lehetséges válaszokból. D.
A Wado-kai és a wado-ryu kérdése.

Tudni illik mindenkinek, hogy Japánban a szervezeteket, szövetségeket Kai vagy Renmei névvel illetik. Az ilyen névvel ellátott szervezet lásd a Wado Kai Karatedo, feladata az országos versenyzési, sport és adminisztratív feladatok ellátása.

A Ryu kifejezéssel már más a helyzet. A Wado Kenpo Jujutsu Ryu, ahogy ezt az irányzatot Japánban hivatalosan ismerik, már nevében is más tevékenységet fejt ki. Feladata a Wado (Karatedo) Kenpo Jujutsu oktatása, terjesztése, technikai hagyományainak ápolása és átörökítése. Magyarul a Ryu megnevezése inkább az iskola a tudás és a gyakorlat elsajátítására való helyre utal.
Nagyon helytelen megközelítés, (ha Önök erre gondolnak) a wadokai egyik a wadoryu másik karate stílus. Remélem nem így kezelik a kérdést!

Egy a lehetséges válaszokból. E.
A Wado és a Jujutsu összefüggései.

Mint ahogy azt a Karatedo története is írja Hironori Otshuka Sr. Karatedo Meijin Judan (10. Dan) korának egyik sokoldalú és kiváló Yawara - Jujutsu mestere volt, aki több klasszikus ősi Yawara - Jujutsu Ryu szakmai anyagát is elsajátította. H. Otshuka Sensei fiatal kora ellenére tagja volt a Dai Nippon Butoku Kai DNBK szervezetének és csak jóval később lett a DNBK Karatedo szekciójának egyik vezetője, mint annak egyik alapítója.

Az Ohtsuka Sensei által is ismert a Yawara - Jujutsu Koryu-kra nagyon jellemző volt az ATE Waza vagy ATEMI Waza használata és alkalmazása, különös tekintettel a kéz és láb gyakorlatában. Cc 1918 körül, amikor Jigoro Kano (aki a DNBK tagja volt) meghívására és javaslatára G. Funakoshi Dojo-t nyitott Tokyo-ban, Otshuka Sensei elszegődött Funakoshi Sensei tanítványának.

A feljegyzések szerint Otshuka Sensei kiváló tanítványnak bizonyult, de soha sem volt Funakoshi kedvence. Az ok ismert volt. Funakoshi Sensei szerint, Otshuka Sensei már előtte másnál is tanult Karatejutsu-t. Otshuka Sensei hiába bizonygatta Funakoshi Sensei-nek, hogy ez nem igaz, mert az általa ismert ütés, rúgás és védés gyakorlatok az Ishin Ryu Jujutsu anyagában is benne vannak.
Funakoshi Sensei soha sem hitte el Otshuka Sensei állítását ez ügyben.
Otshuka Sensei rövid időn belül elsajátította a Shoto (Shotokan Ryu) tananyagát, hiszen tanulmányaiban sokat segítették a régi Jujutsu Ryu-k technikai ismeretei is.

H. Ohtsuka Sensei hamarosan kidolgozta a Karatejutsu (Karatedo) és a Jujutsu-ban rejlő összefüggéseket, melynek alapján megalkotta a Wado Kenpo Jujutsu Ryu-t, melyet aztán kodifikáltatott a DNBK Karatedo szekcióján belül is.
A Wado Karatedo vagy ahogy hazánkban ismerni és használni kellene Wado Kenpo Jujutsu, technikai elemei szilárdan őrzik a klasszikus japán Jujutsu Koryu-k anyagát, amelyeket Otshuka Sensei alapos munka és kutatás során beépített az általa alapított és Wado Kenpo Jujutsu-nak nevezett új harcművészeti irányzatba.

H. Otshuka Sensei felismerte a Kenjutsu, a Jujutsu, és a Karatejutsu-ban rejlő párhuzamokat, és Japánban valamint a világon először tett le rendszerezett és oktatható anyagot a Karatedo verseny rendszerének kidolgozásával kapcsolatban. Otshuka Sensei nevéhez fűződik tehát a Karatedo versennyé válásának kialakítása és az első Karatedo versenyek lebonyolítása Japánban és szerte a világon, Az már egy másik történet, hogy mikor, hol, miképp valósította meg elképzeléseit a többi Karatedo stílus vezetője.

Remélem ez volt e kérdésének tárgya

A mellőzve minden provinciális megközelítést, a leendő kölcsönös tisztelet megtartása mellett javaslom, hogy a jövőben hozzám írandó leveleiben az alábbiak szerint jelenítse meg a japán kifejezéseket.

Konnichiwa - egybe írandó.
Wado Kai vagy Wado Ryu, Karatedo, Nippon Jujutsu Do, stb.: mindenkor főnévről beszélünk, nagybetűvel írandó.
A wadoryu és a wadokai nem karate és nem Karatedo stílus.

A helyes megnevezés és irat használatára javaslom:
A Japán harcművészeti rendszer neve: Karatedo
A Japán Harcművészeti stílus neve, nyugaton és hazánkban: Wado Karatedo. Japánban: Wado Kenpo Jujutsu, ahogy azt az alapító H. Ohtsuka Sensei elnevezte.

Budoka jelentése: a Budo szakértője, szaktekintélye.
Használata magunkra nézve elkerülendő.

Karateka jelentése a Japán Budo-ban: a Karatedo szakértője, szaktekintélye. Használata magunkra nézve elkerülendő.

Helytelen a Karateka, Judoka használata és értelmezése ilyen formában:
Karateka az, aki a karatét gyakorolja vagy Judoka az, aki a Judot gyakorolja vagy a gyermek karatésok, judosok, stb. becézése.

Örültem, hogy néhány szót váltottunk a Japán Budo Kultúra eme nagyon érdekes témaköréről általában.

Budo üdvözlettel

Szépvölgyi Géza Kyoshi



©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A magyarországi és a nemzetközi Jujutsu és Sogo Budo versenyekről, és a hogyan továbbról …

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!

Az alábbii cikk kivonat, részlet  „A klasszikus Japán Budo és Jujutsu a
magyarországi harcművészetek tükrében”; című Budo tanári szakdolgozat
anyagából.
Szerző: Szépvölgyi Géza Kyoshi

A magyarországi és a nemzetközi 

Jujutsu és Sogo Budo versenyekről, és a hogyan továbbról …

Nyilt Levél
Tisztelt Harcművész, Tisztelt Olvasó!

Levelére válaszolva engedje meg, hogy közre adjam tapasztalataimat és észrevételeimet a Jujutsu (Jujitsu, Jiu-jitsu, stb.), a Sogo Budo, stb. versenyek elterjedésével, programjával és un versenyszabályával kapcsolatban, annak érdekében, hogy ezzel a leendő magyarországi versenyek jobb megértését és annak lebonyolítását elősegíthetem.

Sokan mondták, mi a gond a harcművészeti versenyekkel, hiszen a japánok is rendeznek ilyeneket. Nem ez nem igaz! A japánok soha sem rendeztek olyan jellegű versenyeket, amelyek az USA-ban és Európában kezdenek járványszerűen elterjedni, mint harci sport, vagy harcművészeti küzdősport versenyek.

Mindenki számára ismert, hogy a K1 japán „találmány” de még gondolatban sem jutott senkinek sem az eszébe Japánban, hogy a K1, a Sumo, Kendo, Karatedo, Budo stb,  „versenyeket”  sportnak, küzdősport versenynek, stb.  nevezze vagy hírdesse.

Igaz, a japánok is rendeznek Jujutsu, Kobudo, Kendo, Judo, Karatedo és más klasszikus Sogo Budo rendszerek számára összejöveteleket – un. Butoku Sai-okat - , találkozókat – Rensei és vagy Embu Taikai-okat -, de ezeket a japánok soha sem nevezték és nem nevezik küzdősport versenynek, sportversenynek, sportbajnokságnak, Show Team-nak, Budo Show Gálának, stb.

Japánban, ezeket a nagy Budo találkozókat, összejöveteleket azért rendezik meg minden évben Kyoto-ban és Tokyo-ban, hogy az eltérő értékrendű klasszikus és tradicionális Japán Budo Kultúra irányzatok és stílusok örökségét állandóan életben tartsák, és közvélemény számára reklámozzák az ősi japán kultúrákat, hagyományokat, harcművészeti iskolákat és azok örökségét.

Tokyo-ban és Kyoto-ban az évente megrendezendő nagy Japán és nemzetközi Butoku Sai-n,  Budo találkozókon a legkülönbözőbb klasszikus japán harcművészeti stílusok, Ryu-k (iskolák) mutatják be speciális szakmai programjaikat (technikai gyakorlataikat) és a minősítések (helyezések) eldöntése nem egy szubjektív pontozás (bírói döntés) eredménye. A döntési szempontok nem a versenysportok
szabályainak kevergetéséből vagy az un. versenybírák; baráti meghívásai alapján állnak össze.

A minősítésre jogosultakat (nevezzük most kivételesen „az un. bírói testületet”) két fő szempont megítélésében is igen nagy tapasztalattal bíró Sensei-kből állítják össze. A döntést hozók olyan kimagasló tudású harcművészek, akik nem csak a Japán Hanshi Kai tagjai, hanem a Japán harcművészeteknek híres és még élő legendái, akik minimum három különböző klasszikus japán Budo rendszer valamely stílusából kiemelkedő Budo Dan és rang birtokosai. Például az illető magas rangokkal és fokozatokkal rendelkezik a Kendo, az Iaido és a Kobudo stílusok valamelyikéből.

A minősítésre jogosult döntnökök („bírák”) számára az egyik ilyen mérlegelési szempont a látvány, a különleges ~JUTSU; (a varázslat, művészet) tehát egyszerűen kifejezve: milyen a művészi, a hagyomány hű az ősi előadásmód, koreográfia.
A másik szempont a különböző stílusok technikai gyakorlatainak értékelése. Nagyon fontos szempont a technikák bemutatásánál a klasszikus Bujutsu és a Kobujutsu etika. Tehát csak egy ember vagy pár kap elismerést minden rendszerben, független attól, hogy az adott Budo rendszerben hány stílus képviseltette magát.

Ez azt jelenti, hogy a minősítésre jogosult döntnökök nem tesznek különbséget stílus és stílus között. A döntő szempont, az ősi Bushido etika megjelenítése, az ősi technikák, a gyakorlatok hű kivitelezése és a legtökéletesebben bemutatandó gyakorlat.
Nincs első, második, harmadik, stb. helyezett. A győztes minden szempontból a legjobb, mint a régi Samurai időkben. Tehát csak a győztes érdemel jutalmat, a vesztes az nem. Nem vehet részt a vetélkedésben az, aki stílusában Renshi, Kyoshi, Hanshi cím birtokosa.
Ezek a nagy tudású minősítésre jogosult Sensei-k csak bemutatókat, demonstrációkat tarthatnak.
A minősített Budo harcművészeti rendszerek (időrendi sorrendben):
Sogo Budo kategória: (jelentése integrált harcművészeti rendszer)
o    Jujutsu, (ez a helyes japán irat) /ide sorolják az Aikido-t és a Judo Kata-t is
o    Kobudo (Iaido, Batto jutsu, Kendo),
o    Karatedo (csak Kata, Kumite nem!),
o    Kyudo-ban még nem rendeztek ilyen jellegű találkozót

A Kendo, Iaido és a Batto jutsu harcművészei, a Kobudo kategóriában indulnak megkülönböztetés nélkül. Azt hiszem ez teljesen érthető, és nem szolgál külön magyarázatra.

Tehát ez volt Japán, ahol az ilyen jellegű évente megrendezendő Budo Kata Világbajnokságon Nippon Jujutsu kategóriában kétszer is a II. helyet értük el egy közös gyakorlat kidolgozásával, tanítványaimmal.
Büszke voltam arra, hogy az első Budo Kata VB-n csak a tanítványom és én voltunk az egyetlen külföldiek. Azt hiszem a japánok között és Japánban ez nem rossz eredmény.

Az utóbbi években egyre jobban elszaporodtak a különbféle nemzeti és nemzetközi Budo és Jujutsu versenyek Japánon kívül, így Európa szerte is.
Elismerem, hogy ez egy nagy üzlet, és a Nippon Jujutsu nagy technikai repertoárjának köszönhetően rendkívül nagy az érdeklődés az ilyen események iránt.

Ez talán a mai változó világunkban így is lenne rendjén? Talán, ha nem rontjuk el.

Sajnálatos tény azonban, hogy sok esetben az ilyen jellegű versenyt rendezők, a
Jujutsu, Budo szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával olyan szabályokat teremtenek, amelyek a valódi Jujutsu-t teljesen tönkre teszik, átformálják, ezáltal a klasszikus japán Jujutsu megítélése a köztudatban helytelen irányban gyökeresen megváltozik.

Példa: A Franciaországban rendezett Jiu jitsu Világbajnokságon küzdés (Kumite) kategóriában, ha a két versenyző ütött rúgott, akkor az un Karate szabályok voltak érvényben, ha a versenyzők küzdés közben megfogták egymás ruházatát, leszorítottak, akkor a versenyben már az un. Judo szabályai váltak érvényessé.

Ezért az egyik versenyző sem tudott az ilyen szabályok miatt valósnak nevezhető un. Jiujitsu; gyakorlatot megvalósítani. Így a francia Jujitsu VB inkább egy európanizált judo-karate-kick box mix versenyre hasonlított.

Azt mondanom sem kell, hogy a japán harcművészek az ilyen versenyekre valamilyen okból nem kapnak meghívást, de ha kapnának is meghívást arra, akkor sem mennének el.

A Jujutsu ilyen jellegű versenyszabályai és megítélése távolról sem nevezhető Jujutsu versenynek, de még Jujutsu (Kumite: helytelen) Randori Waza-nak sem
A francia példán felbuzdulva sok európai országban, a franciákhoz hasonlóan és a helyi adottságoknak (Jujutsu tudásnak) megfelelően rendeztek és napjainkban is rendeznek Jujutsu-nak nevezett versenyeket. Sőt erre még külön világszövetséget is alakítottak, hasonlóan a magyar kezdeményezésű WKF példájára.

Sok ilyen jellegű versenyre kaptam meghívás, melyre tanítványaimmal együtt elmentünk, és sokszor részt is vettünk, veszünk rajta minden különösebb felkészülés nélkül. A meghívások oka egyszerű. Azon kevesek közé tartozom Európában, és hazámban az egyetlen, aki az elmúlt 20 évben kizárólag japán Jujutsu mesterek keze
alatt és Japánban tanulta, tanulja jelenleg is a klasszikus Jujutsu-t.

Ezeken az európai és világversenyeken tanítványaim eredményei önmagukért beszélnek.
1996 - 1997. Lauenburg Európa Kupa Kata verseny: Jujutsu Kata kategória: II. és V. hely páros Jujutsu Kata
2000 és 2001. Padova: Európa Bajnokság: Jujutsu Kata verseny: két I. két II. és egy III. helyezés
1996 - 2000. London és Manchester: Budo Kata Világ Kupa: Jujutsu Kata kategória: egy I. három III. és két V. Helyezés
A fenti versenyekről sok TV csatorna ad tudósítást és közvetíti ezeket a Budo Gálákat. Ez alól a hazai TV-k és más médiák sem kivételek. A hazai kommentátorok és harcművész-szakértők tapasztalatlansága, tudatlansága mutatja azt, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy mit látnak, és miről kellene beszélni. A riporter és a szakértő véleménye szerint az a Nippon Jujutsu, ami = az Önvédelemmel, ahol a Karate szabályok szerint ütnek, rúgnak és a Judo szabályok szerint dobnak, küzdenek a földön, fojtanak, feszítenek. Tehát a szakértő és a riporter véleménye az, hogy a Jujutsu nem más mint a Judo és a Karate keveréke.

Mivel a közvélemény előtt nem minden esetben ismertek a különböző harcművészeti irányzatok kialakulásának története, történelme, az ilyen riporteri és szakértői véleményeket el is hiszik, és később már nagyon nehezen lehet az igazságot megismertetni velük, mert azt nem fogadják el olyan hitelesnek, mint a riporter szavait, pedig  az igazság teljesen más.

Ez a fajta téves megítélés és helytelen verseny szisztéma (gyakorlat) nagyon sokat árt a klasszikus japán Budo-nak, és a Jujutsu-nak nem beszélve ezek nagyfokú károsodásáról és helytelen megítéléséről.

A Japán Budo Kultúra a Világörökség része. Így minden formájában fokozottan védett kultúra.
Az 1998-ban a Tokyo-i Budo Világkongresszuson az alábbi döntés, megállapítás született a klasszikus Japán Budo és Jujutsu védelme érdekében.

1.    A Budo rendszerek és stílusok nem sportágak, nem nevezhetőek sportnak.
2.    A tagok kizárás terhe mellett engedély nélkül nem rendezhetnek semmiféle Budo, Jujutsu versenyt.
3.     Azok az események, amelyet nem hivatalos japán szervezet rendez vagy
nem, ismer el (nem engedélyezett) az ott szerzett fokozatok, címek, a Japán Budo-ban nem elismertek.
4.     Amennyiben a rendező egyén nem nevesíti a Budo rendszereivel, stílusaival az általa rendezett találkozót, eseményt, csak egyszerűen Martial Arts Kata Versenynek (harcművészeti formagyakorlat) vagy egyébnek hirdeti az már egy más a japán Budo-tól független esemény, de az már nem japán Budo és nem Jujutsu.

Rendben, kritizálni könnyű, de mi a megoldás!
Van megoldás? Igen, van!

A rendezők, japán engedély hiányában, az ilyen jellegű rendezvényeket ne a japán Budo Kultúra ismert neveivel, hanem egyszerűen, pl.: Országos vagy nemzeti vagy Nemzetközi Nyílt Szabad Stílusú Harcművészeti Formagyakorlat és Küzdő technikai Verseny stb. névvel hirdesse.

Egy ilyen megnevezés nem sérti azokat a résztvevőket sem, akiknek nem kimondottan eredeti japán harcművészetnek (Jujutsu-nak) nevezhető a stílusuk. A - szabad, nyílt - meghatározás lehetőséget ad a japán engedéllyel nem rendelkező rendezőnek, hogy más, saját stílusok, irányzatok is részt vehessenek a versenyeken.

Mivel egy klasszikus Japán Jujutsu és vagy Judo Kata, 5 percnél is tovább tart, ráadásul az európai Jujutsu társadalom 80 %-a nem is ismeri ezeket a japán Jujutsu Kata-kat (formagyakorlatokat), az alábbi módosításokat, illetve megoldásokat javaslom a ~ Jujutsu Kata (formagyakorlat) versenyekhez
1.     Korosztályi és övfokozati tudásnak megfelelő vizsgaanyagból összeállítható, időhöz és technikai gyakorlatszámhoz kötött páros gyakorlatsor, tetszés szerinti előadásmódban, akár zenére is 1 percben.
2.     A gyakorlatokban jól felismerhetők legyenek a technikai megoldások, határozott megvalósítások, klasszikus mozgásanyag és az etikai forma.
3.     A versenyző ne mutasson be olyan gyakorlatot, amely jóval meghaladja a
tudásszintjét, amely akrobatikus jellege miatt nem igazán a stílusához illő.
4.    A gyakorlat nem válhat cirkuszi, koreografált színpadi bemutatóvá.
5.    Páratlan bírói létszám (3 vagy  5 fő), aki 5-től 10 pontértékkel határozza meg a helyezést.

A rendezőknek, az edzőknek és a versenyzőknek a legnagyobb gondot az un. Kumite és a Randori lebonyolítása és szabályrendszere okozza. Erre is van megoldás.

Jujutsu Randori Waza versenyhez az integrált irányzatú versenyeken nem használható, helytelen a Kümite (küzdés) és a Randori megnevezés. Helyes a Randori Oyo Waza a - szabad stílusú technikákat alkalmazó nyílt küzdelem - megnevezés használata.

A rendező a jelentkező versenyzők stílusainak ismeretében állapítja meg a szabályokat, melyek nem bonthatók fel Karate Kumite és Judo Randori küzdelmi formákra.

A szabad gyakorlatok alkalmazása nem szűkíti le a technikákat és kreatívvá teszi a versenyzőt. Így minden résztvevő stílustól függetlenül, könnyedén felkészülhet és szabadon választhatja meg küzdőgyakorlatait. Így mindenki jól tud alkalmazkodni a versenykiíráshoz.

A küzdelemben egyértelműen alkalmazható az ütés, rúgás, fogás, dobás, leszorítás,
fojtás, feszítés technikája. Az aktívabb, jobb technikai elemeket alkalmazó versenyző jut tovább, többségi bíró döntéssel. A bírói döntés nem vitatható.
A rendező egyéni felelőssége, joga olyan döntést hozni (ha ért hozzá!), hogy a biztonságos és sérülésmentes verseny érdekében mennyire és milyen szinten szabályozza, korlátozza a gyakorlatok végrehajtását (pl: ütések, rúgások, feszítések, stb.), de ez a szabályozás nem mehet a technikai megoldások kárára! A módosításokat a bírói karral egyeztetni szükséges és időben az edzők, versenyzők tudomására kell, hozni a felkészülés érdekében.

Nagyon tanácsos mellőzni a karate és a judo versenyeken alkalmazott pontozási szabályok szerinti minősítést a versenyzők technikai gyakorlatának értékelésénél. A mérkőzés vezetése, a győztes megnevezése a levezető bíró kezében van, akinek döntését segítik a többi bírák.
A verseny komolyságának, a rendezők szakmai munkájának, a bírák szakmai megítélésének sarkköve lehet a jó szervezés, a hiteles objektív döntés vagy a pontozási rendszer a Kata-k gyakorlatában.

De nem kelt pozitív megítélést, egy karatéban és egy Judo-ban járatos két versenyző küzdelmének különbféle stílusú pontozásos megítélése és annak Jujutsu Randori verseny eredményeként való kihirdetése. Ez cirkuszi mutatvánnyá alacsonyítja az
egész versenyt.
A bírói team lehet ua., mint a ~ Jujutsu Kata versenynél. A mérkőzés idejének meghatározása (2 vagy 3 perc?) a rendező feladata, aki figyelembe veszi, hogy a küzdelmi idő mennyire veszi igénybe a versenyzőket és azzal leköthető-e a nézők figyelme. A fenti versenyszabályozásokkal volt szerencsém, Japánban a Hanshi Kai előtt minden elismerést és támogatást kivívni.
Az általam létrehozott fenti szabályok szerint, lehetőségem volt Mexikóban, Portugáliában, Ausztriában és Ukrajnában és Marokkóban meghívás alapján ilyen jellegű verseny lebonyolítását segíteni, és mint vezetőbíró azt vezetni elismeréssel.

Az észrevételem, kritikám és segítő javaslatom mely a nemzetközi gyakorlatban ismert és bizonyított itt van a kedves olvasó előtt.
Használják és alkalmazzák, ahogy jónak látják. Nem kötelező emiatt engem udvariasságból meghívni, de mindenkinek szívesen segítek a jó rendezés és a magas szakmai színvonal lebonyolítása érdekében
A kedves Olvasó higgye el a tények birtokában, hogy  ennek a módszernek alkalmazása biztos sikert, hoz a klasszikus Jujutsu-nak, a Japán Budo-nak, továbbá azoknak is, akiknek nincs versenyzési lehetőségük a Sportban, de itt kamatoztatni tudják tudásukat, ez által a harcművészetek tábora, rajongói és szponzori támogatottsága növekszik.

Nyernek a rendezők a van TV, sajtó és reklám lehetőség.
Tehát ez csak tiszta nyeremény mindenki számára. Ilyen formában azok is napfényre kerülnek, akik az általuk rendezett versenyeken megfelelő tanácsadói támogatás hiánya miatt nem érték el a megfelelő japán Budo-ban elvárható színvonalat.

Remélem észrevételeim és javaslataim alkalmazóit, továbbfejlesztőit eljuttatják majd a megértés, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a tanulás, a továbbfejlődés
útjára, vagyis a valódi Budo-hoz.

Sok sikert kívánok az ilyen jellegű kezdeményezés lebonyolításához. Senki se hezitáljon, tegye magáévá a már bevezetett javaslataimat és ötleteimet.

Várom javaslataikat, szívesen segítek, ha erre bárkinek  igénye van.

Budo üdvözlettel:
Szépvölgyi Géza Kyoshi




©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

A Sport és a harcművészet

A Sport és a harcművészet

Nyílt levél.
Tisztelt Muaythai!

Az Ön által felvetett téma vitára is alig érdemes, még alkalmazhatóságának gondolata is abszurd, mégis sokakat foglalkoztat. Váltsunk erről néhány szót.

Mielőtt rá térnék a téma taglalására, tennék néhány észrevételt azoknak a magukat harcművésznek tartott egyéneknek, akik azt hiszik, hogy Magyarországon a harcművészetekből „sikerrel” sportot kreáltak.

Sportot kreálunk a harcművészetekből, az utcai harcból és mindenből, ami harcművészet!
Mi volt ezzel ezeknek a „nagy sportkreátoroknak” a céljuk?
Látják, hogy nyugaton ez nagy üzlet, de nem látják, hogy nyugaton mások a sporthoz köthető törvények és viszonyok. Nyugaton a sport nem állami privilégium. Nyugaton a harcművészetek gyakorlása, magán kézben van.
Látják, hogy hazánkban a sport un. állami monopólium és itthon sok állami pénzt lehet erre mobilizálni. Gyerünk itthon is csináljunk belőle versenyt, csináljunk új sportot, mert ez nekünk jó hírnevet hoz, sztárok és gazdagok leszünk, ez nagy királyságot, sok pénzt és hatalmat biztosít majd!

Mit fognak tenni a nagy magyar harci-sport alapítók? Hiszen sokuknak nincs hiteles japán Dan fokozatuk és Japánban szerzett oktatói engedélyük. Az általuk képviselt harcművészetük sok esetben köszönő viszonyban sincs a japán harcművészetekkel.

Talán előbb nekik is le kellene vizsgázniuk, hitelesíteniük kellene stílusukat, rangjukat és pozíciójukat, hogy azután ők majd vizsgáztassanak! De ki fogja őket levizsgáztatni?

A válasz: a jogkövető magatartást követő sportvezetés megkeresi a hivatalos Japán Budo Kultúra képviselőit és felkéri őket a vizsgáztatásra és a dolgok rendezésére. Mint ahogy ez már folyamatban is van.

***


A jogalkotók tisztában vannak azzal, hogy mi a Budo és mi a Sport?
A jogalkotók tisztában vannak azzal, hogy mi a kultúra és mi a harcművészet?
Mi a kettő közötti különbség vagy azonosság?

NEM, de a jóhiszeműség elve alapján vélelmezzük, hogy e témában igen járatlanok. Bár egyes jogászok véleménye alapján a mostani Sporttörvény és az egyesülési törvény valamint az ehhez köthető vagy kapcsolódó kormányrendeletek nincsenek valami nagy összhangban. Mondhatnám azt is a jogászok véleménye alapján, hogy sok a nem tisztázott kérdés (talán joghézag?) e témában.

Szerintem a Sporttörvény egyértelmű. Szabályozza, rendelkezik a sportokat, a sportágakat, a versenyzést, a versenyeztetést és az ezekhez köthető összes tevékenységeket illetően. Ez így van jól!
Feltűnt valakinek a fenti „sportgyártók” közül, hogy a Sporttörvény egyetlen egy szava sem tartalmazza a Budo, a harcművészet, a Japán Budo Kultúra szavakat és ezek tevékenységét? Akkor hol van a sportban a harcművészet, hol van a Budo, a harcművészeti kultúra? Szerintem sehol!
Feltűnt valakinek, hogy egyetlen miniszteri vagy kormányrendelet sem született eddig hazánkban arról, hogy a harcművészeteket vagy azok bármely irányzatát sporttá nyilvánította volna?
Néhány önjelölt kiállt dombra és kikiáltotta harcművészeti irányzatát sportnak. Akkora hűhót csapott körülötte, hogy mindenki elhitte, hogy ez az igaz. Mire bárki észbe kapott, hogy mi is van itt tulajdonképpen, addig a szokásjogra hivatkozva és nagy befolyású közéleti személyiségek mögé bújva hirdették és valószínűsítették sportáguk létét. Ismerve a hazai mentalitást, ugyan melyik hivatalnok merte volna azt mondani, hogy ez nem helyes, amikor a főnöke volt a verseny meghívott fővédnöke.

A Japán Budo Kultúra a japán harcművészet, a klasszikus harcművészetek kultúrája nem sport, tehát a magyar Sporttörvény erre vonatkozóan nem rendelkezik, tehát a harcművészetek és azok stílusai, irányzatai nem lettek kodifikálva sportként, sportágként, tehát e témában nincs hatásköre, így arról nem rendelkezhet.

Idézhetném a klasszikus mások által állandóan emlegetett példát.

A keresztények, az izraeliták, az iszlám hívei más más templomokba járnak, más a hitük, és más a vallásuk által megfogalmazott tevékenységük. Különbözőek mégis megférnek egymás mellett.
.
A sport a világ minden táján sport, jól definiált, nem értelmezhető félre, így azt hazánkban is jól rosszul, de igyekeznek szabályozott kereteken belül kezelni.

A Japán Budo Kultúrát (harcművészetet) pedig az alapító japán állam törvényei szabályozzák, jól! A japánok a Budo-t a harcművészeteket, nemzetük kultúrájaként kezelik, tisztelik és nem tekintik Sportnak és nem kezelik sportként!

***

Más a sport, más a harcművészet!

Azonosságot nem látok, azonban sok különbséget igen. A Sport nem Budo és nem harcművészet, a Budo a harcművészet nem sport.
Mi itt a kérdés, mi itt a probléma?

A Sporttörvény hosszú évek óta várt hazai törvényi szabályozása a különböző  NOB által elismert sportoknak. Azon lehet vitatkozni, és eszmét cserélni, hogy az egyéni nézőpontok szerint mi benne a jó és mi a rossz, de ez nem a mi feladatunk.

A Jóhiszeműség elve alapján vélelmezzük, hogy a magyar „Sporttörvény” EU-AGFIS-NOB kompatibilis, amelyben egy szó sem szól a Budo-ról, a harcművészetekről és a japán harcművészeti kultúráról. De ez nem baj, hiszen nem is arról szól.

A magam részéről nem foglalkozom a Sporttörvénnyel. A szakmai vezetésem alatt működő Magyar Budo Szakszövetség HBF és társszervezetei a klasszikus Japán Budo Kultúra hagyományainak ápolására, kutatására, oktatására és terjesztésére jött létre, mint szakmai kulturális, tanácsadó és érdekképviseleti társadalmi szervezet. A Magyar Budo Szakszövetség HBF és társszervezetei a klasszikus Japán Budo Kultúra szakszövetsége. Nem sportszövetség! Nem hobbi szervezet!

A klasszikus Japán Budo Kultúra pedig az ENSZ – UNESCO által a világörökség részét képező védett kulturális örökség, ami soha sem volt és nem is lesz sport! Tehát a világ egyetlen országában sem szabályozzák un. „sporttörvénnyel” a Japán Budo Kultúrát, a japán harcművészeteket.

A klasszikus Japán Budo Kultúra szakmai munkánkat a japán kormány által meghatalmazott hivatalos szervezetek irányítják. A Japán Budo Kultúra legjobb japán szakemberei felügyelik szakmai munkánkat. Japán szakemberek képeznek, oktatnak, tanítanak és az arra érdemes egyéneket oktatási és vizsgáztatási engedéllyel is, felruházzák. Mivel a Japán Budo Kultúra (a japán harcművészetek) oktatása periodikus rendszerű így a semmiféle szinten nem azonosítható, hasonlítható a sportok, versenysportok oktatásával és képzésével.

Mivel a japán kormány a klasszikus Japán Budo Kultúrát, (iaido, Aikido, Kyudo, Kendo, Kobudo, Karatedo, Jujutsu) ősi kultúráját soha sem nyilvánította sporttá, nincs is miről beszélni.

Mivel a magyar és a japán kormány (többször is) kölcsönös megállapodásaiban rögzítette (jogszabályokat alkottak, rendeletekkel szabályozták) egymás nemzeti kultúrájának és hagyományainak ápolását és védelmét, ez nem tartozik a magyar Sporttörvény hatálya alá, tehát ezzel a magyar Sporttörvény nem is foglalkozik.

***

Felvetődik ez a kérdés egy más megközelítésből.
Egyes emberek úgy gondolták, hogy már nem képesek tovább fejlődni, harcművészeti irányzatukban. Nincs vagy nagyon kevés a tanítvány, nincs pénz, nincs motiváció! Kiábrándultak, megkeseredtek és nem képesek már jól és jót oktatni a harcművészetek kultúrájának egyes klasszikus és modern irányzatában ezért ki találták és elkezdtek versenyeket, bajnokságokat rendezni. Ez kinyitott számukra egy új utat!?

Természetesen ezek az egyének, akik a klasszikus japán harcművészetek egyes rendszereiből (ők azt hiszik) sportot alakítottak, soha sem jártak Japánban. Nem tanultak és nem rendelkeznek hiteles japán engedélyekkel, Dan diplomákkal.

Ezek az egyének azt hitték, hogy ha az OTSH, az AISH, az ISM, GYISM, ÖM, OM BM, stb. államhivatalok égisze alá kerülnek, és rendeznek egy-két versenyt vagy valami hasonlót, megvan hozzájuk a kellő kapcsolat, pénzt is kapnak akkor a jelenlegi sportvezetést félrevezetve majd őket és az ő szervezetüket nevezik ki sportági szakszövetségnek, és akkor ugyanott folytathatják uralkodásukat, ahol a 70-es és 80-as években elkezdték.

Sok olyan harcművészetekkel foglalkozó szervezet van hazánkban, amely kihasználva a legfelsőbb sportvezetés e témakörben való járatlanságát, magát sport szakszövetséggé, vezetőit pedig sportági (harcművész) szakértővé nyilvánítatta. A legfelsőbb sportvezetésnek pedig nem tűnik fel, hogy nevezett harcművészeti rendszerben nincs semmiféle nyoma a sportnak. Nem felel meg semmiféle szinten a sporttörvény által előírt szervezeti formának. Nem rendelkezik olyan oktatási anyaggal, amely alkalmas lenne a sportra való oktatásnak. Sok olyan harcművészeti irányzatban tartottak edzői és szakedzői képzést, adtak ki OKJ-s igazolásokat, ahol nem is volt hivatalosan regisztrált szakszövetség és az állami vizsgabizottságban sem volt akkreditált szakértő sem, pedig ezt a jogszabály előírja.

Sokan azt hangoztatják, hogy a jujutsu, az aikido, a kobudo stb. regisztrált sport mely jelen van (szerepel) az AGFIS és a NOB szervezeti szabályzatában is. Ezt soha senki sem erősítette meg. Erről szóló hitelesítő okmány nincs a magyar harcművész-sport szakmai vezetés kezében. Megkérdeztem a MOB elnökét, aki megerősítette, hogy a japán harcművészetek közül egy sem szerepel, mint sport a MOB és a NOB listáján, mint hivatalos olimpiai sportág.

Gondolom, hogy a kérdezők, nem ilyen választ vártak.

***

Nézzük egy más aspektusból a dolgokat.

Néhány éve napvilágot látott, hogy néhány harcművészeti irányzatban sportoktatói és sportedzői képzés folyik.

Megkerestem az érintett oktatást, képzést irányító hivatalt és azok vezetőit.
A TFKI igazgatója és a TF akkori rektora a következőket mondta és kérdezte:
Mi itt a gond?
1.    Megvan a sporttanfolyam megtartásához szükséges létszám.
2.    Egy sportszervezet befizette a szükséges költségeket.
3.    Biztosított a sport alapfokú elméleti képzése, mely minden sportban ugyanaz.
4.    Valaki (a befizető és szervezete?) vállalta, hogy megszervezi a gyakorlati képzést.
5.    Kitöltötték a kérdőíveket.
6.    Van bevétele az oktatást és a képzést szervező hivatalnak, intézménynek, stb.
7.    Ez a fontos, más nem számít.

Meglátogattam a Sportminisztérium fő szakértőjét e területhez egyáltalán nem értő szakemberét, akitől megkérdeztem, hogy mióta sport hazánkban a harcművészet? Azt válaszolta nem sport a harcművészet, de lehet az sport akkor, ha azt a sportminiszteri rendelet azzá nyilvánítja.
Azzá nyilvánította? – kérdeztem tőle. Nem! – mondta ő.

Mi kell ilyen  nyilvántartásba vételhez? – kérdezem.
- Minden olyan leirt oktatói, technikai, képzési agyag, melyet a jogszabály előír.
- Van ilyen rendelet és leirt, Önnek leadott képzési anyag?
- Nekem nincs, de biztos van, ha tanfolyamot rendez a TF vagy a TFKI vagy más sporthivatal, intézmény – mondja ő.
- A TFKI képviselője azt mondja ön adta ki az engedélyt a tanfolyam megtartására, és önnél van a képzéshez szükséges anyag, amit a szakszövetség leadott.
- Nálam nincs semmiféle anyag és az én engedélyem nélkül a területi sporthivatalok és a TFKI nem, indíthat ilyen jellegű sportoktatói vagy edzői tanfolyamokat.

Tehát a sportügyek főhivatalnoka talán nagyot tévedett és az ő engedélye nélkül (?) is és vagy más hivatalos engedélyek nélkül is lehetséges volt, hogy egyes harcművészeti irányzatokban sportoktatói és sportedzői képzést tartsanak és arról hivatalos OKJ-s oklevelet és bizonyítványt állítottak ki és kaptak ma is a nem kevés tanfolyami / képzési díjat befizető személyek, bár ismert, hogy az EU-ban nem elismert az ilyen jellegű sportoktatói, sportedzői képzés.

Itt téma lezárult részemről, és csak annyi a véleményem, ha hazánkban lehet így OKJ-s sportoktatói, sportedzői végzettséget szerezni, azzal munkát vállalni akkor nincs törvény, nincs jogállam, és ne csodálkozzunk semmin, a világon.

Sok olyan harcművész van, aki szervezetet alakított, de az eredeti japán harcművészet gyökereihez nincs köze.

***

Az egyén dzsitszuzott, karatézott, talán dzsúdot is gyakorolt, de olyan izgága volt, hogy nem tudott sehol megmaradni. Erre alapított egy egyesületet. Az itt-ott felszedett elcsent technikákból létrehoz egy saját harcművészeti stílust.

De ez nehogy kiderüljön, kitalálta, hogy ezt a stílust egy nyugati harcművésztől tanulta, akit egy japán nagymester nevezett ki halála előtt és ez a japán nagymester ráhagyta az iskolát. Ő ettől a nyugati egyéntől tanult és kapta a Dan fokozatát.
Ez az egyén közben próbált ide-oda helyezkedni és mindenhonnan, ha tehette gyűjtögette a nyugatiak által adott (pénzért vett) Dan fokozatokat.
Az illető megkeresett engem is nagy barátságot mutatva. Szeretett volna egy akár milyen kis Dan fokozatú, de japán diplomát. Igyekezete, szorgalma és barátsága nem tartott sokáig. Mivel nem kapott segítségemmel japán Dan fokozatot, nem lettem tovább barát, sőt azóta „persona non grata” vagyok a szemében!
Ez sem törte meg az egyén lendületét. Sportversenyeket szervezett és sportoktatói tanfolyamokat vezetett. Testőröket képez és oktat. Túlélő harcművészeti programokat szervez, vizsgáztat, Dan fokozatokat adományoz, és még sorolhatnám.

Summázva:
Egyetlen sportvezető vagy sportelőadó sem kérdezte meg tőle, hogy van kész oktatási anyagod, hiteles vizsgáztatói engedélyed, egyáltalán sport vagy mi az, amit művelsz? Nem kérdezett itt senki sem, mert először a pénzt tette le az asztalra. Mivel egyetlen sportoktatással, vizsgáztatással és szervezéssel megbízott hivatal, intézmény, oktatási és képzési központ, stb. sem dúskál a pénzben, már nem is volt fontos a hitelesség, a jogszerűség, a jogkövető magatartás és a tisztaság.

A Kokusai Budoin vezető technikai igazgatója: Shizuya Sato Hanshi azt mondta:

A nyugati világban egyre több olyan egyén található, aki magas japán Dan fokozattal és Renshi, Kyoshi, Hanshi (japán harcművészeti tanári) címmel rendelkezik.

Az ilyen egyének esetében fel kell tenni a kérdést:

• Hol tanultak Japánban?
• Ki volt a japán mesterük?
• Melyik klasszikus japán Budo Renmei vagy Ryu tagja?
• Hol, kinél vizsgáztak Japánban?
• Mikor és ki adományozta nekik a tanári címeket Japánban?

Ezekre a kérdésekre kell választ kapnunk, és akkor kiderül, hogy ki is az, aki ténylegesen regisztrált személy Japánban a Japán Budo által.

Minden más esetben a Japán Budo csalásnak tartja a saját maguknak adományozott fokozatokat és címeket és azok használatát.

El fog jönni az idő, amikor a jogalkotók és a jogalkalmazók is felteszik ezeket a kérdéseket azoknak, akik érintve vannak e témákban.

Budo üdvözlettel
Szépvölgyi Géza Kyoshi

©  Szépvölgyi Géza Kyoshi
Minden jog fenntartva!
A fenti cikk szerzői jogvédelem alatt áll. 

Meghívó

Kedves Harcművész Barátaink!

A kéréseknek megfelelően ezúton tájékoztatjuk a Harcművészeket 

a Tiszteletre Méltó Kai Kuniyuki Hanshi által vezetett Nemzetközi Harcművész Szeminárium IRT programjáról.

Tervezett program:

Helyszín:            Budapest Terézváros Szinyei Merse Pál Gimnázium tornaterme

Időpont:           1.) November 5. péntek:     17:00 – 20:00 IRT

                        2.) November 6. szombat: 10:00 – 13:00 és 14:00 – 17:00 IRT

                        3.) November 7. vasárnap:10:00 – 14:00 IRT utána vizsga bemutatók

A programváltozás jogát fenntartjuk!

További részletes információért várjuk minden Harcművész jelentkezését a jujutsu[at]jujutsu.hu e-mail címre.

Megkönnyíti az IRT regisztrációt, ha időben és előzetesen e-mail-ben mindenki megküldi  a résztvevők és/vagy a vizsgázók névsorát.

Az IRT-n minden résztvevő a saját Budo és/vagy harcművész stílusának öltözékét, rangját és övfokozatát viselje. Nem hátrány, ha mindenkinél van tartalékban egy fehér öv.

Az IRT-ről külön a Dojo-knak (részvételi létszámtól függően min. 10 fő) és külön a résztvevőknek oklevelet és ajándéktárgyat adunk.

A Tiszteletre Méltó Kai Kuniyuki Hanshi nevében is várjuk minden harcművész jelentkezését és részvételét stílus és övfokozati megkülönböztetés nélkül, szervezeti hovatartozástól függetlenül.

Budo üdvözlettel

Szépvölgyi Géza Kyoshi

HBF Ishin Kan szakmai elnök

Kivonat "A világ ezeréves harcművészete" című könyvből

Kivonat "A világ ezeréves harcművészete" című könyvből

© Szépvölgyi Géza

Minden jog fenntartva!

Kivonat
… a Jujutsu, (régi irat Jiujutsu) ahogy a japánok írják, és a Jiu jitsu ,Jujitsu, Jiu-jitsu, stb. (írták egybe, külön és kötőjellel) ahogy a nyugati világban használatos, mint  az ősi japán hadi és harci stratégiák által vált ismertté a XV - XVII. századtól. Napjainkban már, mint a klasszikus Japán Budo Kultúra harcművészetek legváltozatosabb és legsokoldalúbb integrált rendszereként vált ismertté Japánon kívül is szerte a világban.

A klasszikus Yamaha-t, a Jujutsu-t tartják Japánban minden harcművészetek ősének. Eredete a nagyon távoli történelmi időkre tekint vissza. Már a Gyémánt Szutra (iu. 826-ban) is említést tesz egy az un. Yamato-jutsu különleges és varázslatos pusztakezes harci technikáiról, akkor, amikor Japánt még nem is Japánnak hívták.
Az elmúlt ezer év alatt Japánban a nyelvi és társadalmi változások következtében, nagyon sokféle és változatos nevet viselt a Jujutsu.
Ilyen név volt például:
o    Yamato-jutsu,
o    Yamato-tai,
o    Yawari-tai jutsu,
o    Wa-jutsu,
o    Yawara (írták egybe, külön és kötőjellel)
és csak az 1580-as évek vége felé mondhatjuk azt, hogy a Yawara mellett, párhuzamos használattal, a Jujutsu név vált elterjedté Japánban a harcművészeti iskolák között.
1900-as évek elején a Nagy Japán Harci Erények Társasága, (a minden japán harcművészeteket összefogó és irányító össz japán harcművész szövetség) a Dai Nippon Butoku Kai DNBK változtatta meg a japán harcművészetek rendszereinek nevét.
Így lett a Dai Nippon Butoku Kai DNBK utasítására
a Toudijutsu-ból Karate-jutsu, majd Karatedo,
a Jiujutsu-ból Yawara-Do majd Jiu-Do később pedig Judo,
a Jiujutsu régi kínai irata is változott, Yawara-Jutsu, később Jujutsu végül Jujutsu-Do lett a végleges név. Ma már Japánban csak Jujutsu-nak, Nippon/Nihon Jujutsu-nak, Nippon/Nihon Jujutsu Do-nak nevezik. Nem meglepő, hogy ezen kifejezések igen sokféle iratban látnak napvilágot, egybe, külön, kötőjellel írva, stb.

Meg kell jegyezni, hogy napjainkban ismét (hazánkban és nyugaton egyaránt) igen divatossá vált a régi és elfeledett japán harcművészeti stílusok neveit újra használni, új stílusok és Dojo-k neveként reklámozni. Divatos az új irányzatoknak régi nevet adni, amely egy japán mester szemében nevetségessé, dicstelenné teszi a régi név új használóját (mint személyt) és annak szervezetét. Hiszen köztudott, hogy a régi nevekkel nagyon sok esetben feledésbe merültek a régi iskolák, stílusok technikái, harci gyakorlatai, stb. Ezáltal egy régi név vagy kifejezés alatt bemutatni, azzal még köszönő viszonyban sem lévő új kitalált mixelt stílust, gyakorlatot, az nagyon nevetséges tud lenni. Felesleges és igen nagyfokú járatlanságot bizonyít, a klasszikus japán harcművészetek régen használt neveit divatba hozni és azokat, mint egy új stílust reklámozni.

A klasszikus japán Jujutsu számtalan stílusnak, stílusvezetőnek és harcművészeti iskola alapítójának mutatott írányt, adott technikai alapot és segítséget ahhoz, hogy új harcművészeti irányzatot, stílust hozzon létre.
A klasszikus Jujutsu iskolák technikái és azok rendkívüli hatékonysága és változatossága vezette az új stílusok alapítóit, hogy felhasználják a régi klasszikus Jujutsu technikákat, gyakorlatokat az általuk létrehozott új stílus alapjaihoz.

Néhány ismertebb harcművészet, amely alapjaiban és módszereiben is felhasználja a Nippon/Nihon Jujutsu Do rendszer stílusainak alapjait és technikai repertoárját:
o    a koreai Taekwondo,
o    a koreai Hapkido,   
o    a japán Karatedo,
o    a japán Aikido,   
o    a japán Judo,
o    Stb.

A Nippon/Nihon Jujutsu Do nem sport, nem küzdősport, nem önvédelem, nem stílus. A Nippon/Nihon Jujutsu Do egy integrált egységes, komplex harcművészeti rendszer, a klasszikus Japán Budo Kultúra gyöngyszeme,mely számtalan sok klasszikus Ryu-t, hagyományos stílust és modern (un. Gendai Budo) irányzatot foglal magába..

Nem lehet sport az, amikor egy embert akár többen is megtámadhatnak váratlan és brutális módon, és az a támadás a megtámadott halálához vagy nagyon súlyos maradandó sérüléséhez vezethet.
Nem lehet sport az, amikor a megtámadott személy olyan pusztakezes technikákkal és vagy más jellegű eszközökkel védekezhet, ami a támadók életébe kerülhetnek vagy azoknak maradandó testi fogyatékosságot okozhat.

A Sport, vívó jellegű küzdelem, ahol az ellenfelek (nem ellenségek!) szemtől szemben, azonos szabályok alapján küzdenek, amelyben a jobb taktika, az erő és az ügyesség diadalmaskodik. A Sport, játék és öröm a versenyzőknek és öröm a nézőknek (szurkolóknak) is.

A harcművészet, a Budo, a Nippon/Nihon Jujutsu Do és stílusai, ezzel szemben a váratlan és brutális támadások kivédését modellezik, akár fegyver ellen is puszta kézzel. Gyakorlása periodikus rendszerű, mely állandóan visszatér a kezdethez, az alapokhoz.

… a Nippon/Nihon Jujutsu Do gyakorlását már kisgyermekkorban tanácsos elkezdeni a szellemiség, az akarat és a céltudatosság fejlesztése érdekében. A gyermekkorban elkezdett alapos gyakorlás módszerei elvezetik a gyakorlót a Nippon/Nihon Jujutsu Do elveinek és gyakorlatainak megértéséhez, és lehetségessé válik, hogy 18 éves korára feketeövet érjen el ez által felnőtt korban még nagyobb eltökéltséggel haladjon az önmaga által kiválasztott úton. …

© Szépvölgyi Géza
Minden jog fenntartva!